Múlt csütörtökön a Bundestag törvényt fogadott el, ami többek között az uszítás, a gyűlölet elleni fellépést tartalmazza.
Amúgy nem érdekel minket, mi folyik Németországban, elég nekünk a magunk baja, de elképzeltem, mit tenne velünk a művelt Nyugat hasonló tartalmú törvénycsomag megszavazásakor. Merthogy a törvény korlátozza a személyi és szólásszabadságot, pedig az, tudjuk, demokratikus európai alapérték.
Persze egészen más a helyzet, ha a korlátozás az állampolgár és a társadalmi béke érdekében történik, és ezt a törvényalkotó szépen meg is magyarázza. Mert ki szereti azt, ha a közösségi médiában leanyázzák, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal elküldik bárhová, ha véleményterrorral próbálják belefojtani a szót? Melyik kormány szereti, ha a világhálón uszítanak a politikája ellen, ha nem a demokrácia hagyományai szerint jár el az ellenzéki oldal, ha hamis állításokkal próbálja befolyásolni a közvéleményt? Ki szereti a gyűlöletbeszédet és a politikai heccelést? Egyszóval sok múlik a tálaláson. A magyarázat szerint ez a törvény nem a véleményt hallgattatja el, hanem a közösségi háló használóit védi az interneten zajló durvaságtól, a gyűlöletbeszédtől és uszításoktól. Harcol ellenük, a felhasználó érdekében.
A harc nem most kezdődött, hanem már három éve. Egy 2017-ben megszavazott törvény, a NetzDG, a szolgáltatót súlyos pénzbüntetés terhe mellett kötelezte a sértések, rágalmak, fenyegetések, uszító tartalmú posztok kiszűrésére és jelentésére. Mindenki érdekében. Akkortájt voltak a Bundestag-választások Németországban, és a törvény lehetőséget adott a hálótisztogatásra, a politikailag nem kívánatos vélemények törlésére. Ezt az ügyes trükköt is benyelték a németek, mert ők még mindig azt gondolják, hogy a törvény értük van, nem ellenük. Hiszen tapasztalják, hogyan terjed az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a kirekesztés, és bizony eldurvult a közbeszéd, ez ellen fel kell lépni! Maga a kancellár is nyilatkozta, hogy „gátlástalan gyűlölet és uszítás folyik, nemcsak az internetes névtelenségében, hanem a nyílt utcán, a tüntetéseken és a menekültszállások előtt”. Egy-egy parlamenti vitanapot meghallgatva, azt kell mondanom, még a Bundestagban is.
A mostani törvény arra kötelezi a szolgáltatót, hogy a nem kívánatos tartalmak eltávolítása után a posztoló, megosztó személy IP-kódját adja át a Szövetségi Bűnügyi Hivatalnak. Ahol egy háromszáz fős munkacsoportot állítanak fel, amely kikutatja az IP-kód tulajdonosát, szükség esetén bekéri a szolgáltatótól az illető összes hozzáférési jelszavát és büntető eljárást indít ellene. Oda az internetes névtelenség kényelme! Egy kurta kattintás, egy emoji is veszélybe sodorhat, ha közbékét veszélyeztető, zavaró posztot támogatunk vele. A büntetési tételek a figyelmeztetéstől hároméves szabadságvesztésig terjednek. Rágalmazásért vagy sértegetésért két évet lehet kapni, a halálos fenyegetés három évet ér. Álhírek terjesztése a németeknél viszonylag ritka, elég nekik az, amit a valóságban látnak. Igen tágan értelmezhető, hogy mi tartozik a törvénysértő kategóriába. Nem csoda, hogy a közvélemény-kutatási adatokra hogyan reagál az ember.
A törvénycsomag másik eleme a „szélsőjobboldaliság elleni harc”. Így, megbillentve, mert a szélsőbal ellen ezek szerint nem kell harcolni. A baloldali ideológia, uszítás, gyűlölködés, erőszak megengedett, az progresszívnek, társadalmi jónak számít.
A közmédia feladata volt az érzékenyítés, a hangulat előkészítése, hogy a nép a csomag eme elemét birkamód befogadja. Reggelente felemlegették a radikális jobboldal rémtetteit, a kasseli kormányelnök, Walter Lübcke elleni tavalyi merényletet, a februári hanaui tömeggyilkosságot, a hallei zsinagóga előtti lövöldözést. Lübcke a menekültek befogadását ellenzőknek azt tanácsolta, hogy akinek nem tetszik a befogadó politika, az el is mehet az országból. Ugyan a hanaui ámokfutó áldozatai egy kivétellel migrációs hátterű emberek voltak, de az orvosszakértő a gyilkost inkább pszichopatának minősítette, mint politikai szélsőségesnek. A hallei zsinagóga az antiszemita szál miatt került a történetbe, mert az antiszemitizmus is a szélsőjobb, azaz a nácik sajátja.
Erre a hétre időzítették az AfD elleni politikai harc eddigi csúcspontját: az Alkotmányvédelmi Hivatal a párt összes brandenburgi szervezetét titkosszolgálati megfigyelés alá helyezte, mondván, hogy megsértik az emberjogi és demokratikus alapértékeket. Etnoközpontú világképet képviselnek, ami nem más, mint „biológiai-rasszista” identitás. Az AfD a Bundestag legerősebb ellenzéki frakciója, Brandenburgban 27 százalékos támogatottsággal bír. Ha a titkosszolgálat egy legitim pártot hivatalból megfigyel, akkor arrafelé nagy bajok lehetnek a demokráciával.
Az AfD vezérszónoka a törvényi vitában szóvá tette, hogy a párt szinte valamennyi rendezvényét jól szervezett baloldali anarchisták a gyülekezési jogot megsértve rendre ellehetetlenítik. Blokádot emelnek, randalíroznak, verekedést provokálnak, anyagi kárt okoznak és az ország békéjét veszélyeztetik. Mindezt – közvetett vagy közvetlen módon – állami támogatással, az adófizetők pénzéből teszik. Mert az antifasiszta autonóm szabadcsapatok, „Merkel védnökségét élvezve”, milliárdokba kerülő akciótervekkel küzdenek a jobboldali, náci veszély ellen. (Gegen rechts, hangzik németül, ami az én magyar fülemnek nemcsak a jobboldal, hanem a jogszerűség elleni küzdelmet is jelenti.)
A baloldali aktivisták ezrével követnek el bűncselekményeket, mégsem üldözik őket hivatalból, a baloldalnak mindent szabad. A beterjesztett törvénycsomag mégis csak a szélsőjobb elleni harcot hirdeti meg, őket büntetné. A régi parlamenti pártok – a kommunista utódpárttól kezdve a kereszténydemokratákig – kancsal módon, csak egy irányban látnak veszedelmet, jobbra – mondja a szónok. Amit ott látnak, az mind gyanús, mind büntetendő, mert nem olyan, amit megszoktak, nem zöld, nem vörös, nem is szivárványszínű, hanem egyszerűen csak honszerető, polgári, értékőrző képződmény. Javasolta, hogy nevezzék át a törvényt a szélsőségek elleni fellépésre, hisz a demokráciára a mindkét irányba történő elhajlás veszélyes.
A beszédet bekiabálások zavarták meg. Bundestagban az AfD javaslatait egyébként sem hallgatják meg, beterjesztéseiket leszavazzák, bármilyen indokolt problémát vetnek fel. Most például a rendőrök védelmét. A Zöldek szerint a rendőröket inkább meg kellene figyelni, kiszűrni az alkotmányellenes tendenciákat, és határozottan fellépni velük szemben. Hiszen a rendőrök erőszakosak, sok köztük rasszista, ezt mutatja a világ példája is. Az antifasiszták pedig dobálják meg nyugodtan őket, ez is belefér.
Nem tudom, ezt bátorításnak szánták-e a Zöldek? Mindenesetre Stuttgartban szombat éjjel mintegy ötszáz fiatal randalírozott, betörte a kirakatokat, kirabolta az üzleteket és utcakövekkel dobálta meg a rendőröket, egy tucatnyit megsebesített. Az egyik bátor gyerek az intézkedő rendőr hátába páros lábbal ugrott bele, egy életre nyomorékká tette. Hajnalra a belváros csatatérré változott, a stuttgartiak ilyet még életükben nem láttak. A média ideológiai indíttatás nélküli randalírozókról beszél, amiből rögtön lehet tudni, kiket takargatnak. Az őrizetbe vett fiatalok fele nem rendelkezik német útlevéllel (migráns), a többiek fekete szerkót, arcukat takaró fekete maszkot viseltek. Ez a szélsőbaloldali autonómok „egyenruhája”. Anarchisták, akik a társadalmi rendet állandó erőszakkal próbálják megzavarni. A frissen hozott törvény szerint ők nem veszélyesek.
„Nem akarjuk ezt az országot átengedni a szélsőjobbnak, hogy tönkretegyék” – mondják a Zöldek. Ha nem, hát nem. Akkor majd ők maguk teszik tönkre. Az a baj, hogy Nyugaton hiányzik a politikai megtapasztalás. Ők csak a barna diktatúráról tudnak, a jobbos náciról, a vöröset, amit a bolsevikok hoztak, azt nem tapasztalták. Ezért hisznek a baloldali ideológiában. Pedig csak a szemüket kellene kinyitni, hogy lássák, hova vezet az az út.
Rab Irén
(A szerző történész)