Szigyártó Gábor, aki egyetemi tanulmányai mellett a Triskell Kft-ben dolgozik, a 2009/10-es tanév első félévét ERASMUS ösztöndíjas hallgatónként a római La Sapienza egyetem építészkarán töltötte. Márciusban egy Országépítővel – benne Makovecz Imre rövid üzenetével – és egy üveg borral érkezett meg Paolo Portoghesi Geoarchitettura című órájára. A mesterrel hosszas egyeztetés után calcatai otthonában készítette az alábbi rövid interjút.
Szigyártó Gábor: Az épületei gondos csapatmunka eredményei, szépen csatlakozó kertekkel stb. Mesélne munkamódszereiről, a társtervezőiről, illetve arról, hogy jelenleg milyen munkákon dolgoznak?
Paolo Portoghesi: Van egy irodám itt Calcatában, egy tízfős csapat. Csak alkalomszerűen dolgozom együtt más irodákkal. Munkamódszerünk lényege, hogy először vázlatokat készítünk, amelyeket összegyűjtünk egy füzetben és utána számítógéppel valós tervekké alakítjuk őket. Módszerünk egyik jellegzetessége a térbeli tervezés. Minden későbbi módosítást térbeli ábrákon végzünk, hogy azonnal ellenőrizhessük a teret azoknak az embereknek a nézőpontjából, akik használni fogják. Számomra a tervezésben nagyon fontos az ember, hogy ő hogy érzi magát a megvalósuló térben, ezért 1:50-es léptéket alkalmazunk és csak kivételes esetben használunk axonometriát vagy madárperspektívát. Irodánkban nincsen szakosodás, mindenki mindennel foglalkozik: városépítészettel éppúgy, mint designnel, de a tervezők személye és a munkamódszer változatlan. A mostani munkáink között van egy nagyon érdekes. Ez egy turisztikai együttes az argentin tengerpart vad, homokbuckás vidékén. Az épületeken jelentős a helyi növények szerepe és a homokbuckás tájba illeszkedő íves formák.
Amikor a római Central Mosque kupolája alatt álltam, úgy éreztem, hogy az égbolt leereszkedett hozzám. Mesélne a kupoláról, az egész épület alapgondolatáról, illetve annak Guarino Guarinihez, Borrominihez, Michelangelóhoz való viszonyáról?
Az emberek régóta keresik azt a formát, amivel elő tudják idézni az égbolt rájuk tett hatását, ezért hívjuk az eget égboltnak. Például a kertemben megpróbáltam megalkotni az ég építészeti képét a fák segítségével. Köztudott, hogy a geometriai formákkal való megközelítés legegyszerűbb módja a félgömb alakú fedés. A félgömb azonban határozott forma, az ég pedig valami végtelen és határtalan. Ahhoz, hogy ezt megragadhassuk, az összefonódó boltívek hálója kínál jó megoldást, mert egyrészt utanozza az ég geometriai formáját, másrészt kitekintést enged a magasba. Ha mindkettő egyszerre teljesül, akkor a boltívek utánozni tudják az ég képét. Ezt a formai gondolatot Guarino Guarini is felhasználta a torinoi San Lorenzo kupolájában.
A teljes cikk itt olvasható (42-53. oldal)