Ki, mit mondott 2018 újévi köszöntőjében és mit 2 évvel korábban? Rab Irén írásából megtudjuk, milyen jövőképe van ma az ügyvezető német kancellárnak (multikulturális Európa) a legnagyobb német ellenzéki pártnak (ennek megakadályozása), bár mindketten Németország megosztottsága miatt aggódnak. Áder János viszont politikamentesen az egységes, reményteli magyarságról szólt.
ÁDER JÁNOS ÚJÉVI BESZÉDE, 2018
Minket, akik a Himnuszt énekeljük éjfélkor, összekötnek Kölcsey sorai. Nem a balsorsban, hanem a reményekben: víg esztendőt kívánunk magunknak, egymásnak és hazánknak – mondta az elnök újévi beszédében. Az elnök komoly volt, mint mindig, a globális klímaváltozás fölötti aggodalom további árkokat szántott gondterhelt homlokára. Beszédírójának irodalmi vénája van, a retorikai alakzatok jól ültek, a szövegritmust az újévi regösének formája biztosította: mit adjon az Isten (mindenféle jót) és kinek (minden jóakaratú embernek), csak a varázsige (haj regö rejtem) hiányzott a végéről. Nagyon pozitív szöveg volt, ha statisztikát készítenénk a szavak jelentéstartalmáról és érzelmi töltéséről negatív kifejezéseket csak a szent ferenci-idézet ellentétpárjaiban találnánk. Pedig előttünk a választási kampány, amitől sok jót nem várhatunk, de az elnök elsiklott efölött, nem óvott és nem biztatott pártpolitikai érdekek alapján. Az ő világképében mi, magyarok együtt vagyunk, egységesen, egészen pontosan nem vesz tudomást a másként gondolkodókról. A jókívánságok is látszólag mindenkihez szóltak, azaz azokhoz, akik ugyanazt kívánják széles e hazában. Amúgy a szcenárió a régi volt, csinos jeltolmács, koccintottak a végén (bár a puszi most elmaradt).
ANGELA MERKEL ÚJÉVI BESZÉDE, 2018
A többes első, a magyar és a haza kulcsszavai voltak Áder elnök beszédének, de ez nekünk csak akkor tűnik föl, ha mondjuk a német kancellár ünnepi beszédét halljuk. A németben is van szó a haza fogalmára (Vaterland, Heimat etc), de Merkel következetesen ragaszkodik az „unser Land” (országunk) elnevezéshez, amint a Volk és Deutsch szavakat is kerüli: mennyivel píszibb a polgártársaink elnevezés! Nem ok nélkül: a polgártársak ugyanis aggódnak Németország egységéért. Egyesek látják az ország gazdasági, társadalmi sikereit, ők azok, akik másokért, az elesettekért, a menekültekért szolidárisan sokat tesznek. Mások nem osztoznak ezekben a sikerekben, nem képesek az idők szavát meghallani, félnek a bevándorlás kezelhetetlenségétől. Nem kell félni, mondja a mindig optimista kancellár: egyenlő életfeltételeket kell biztosítani mindenkinek az országban, erősíteni az együttélési szabályokat, az emberi méltóságot védeni és közösen munkálkodni egy gazdaságilag sikeres Európáért, amint francia barátaikkal együtt már el is kezdték. Kis fityisz – név nélkül – a V4-ek felé: a 27 országnak szolidárisan és öntudatosan egy közösségként kell összetartania. Az egész olyan választási beszéd-szerű volt, Merkel ügyvezető kancellárként további 4 év kormányzásban gondolkodik. Politikai programja magyar fül számára ismerősnek tűnhet: középpontba a családokat kell állítani, őket tehermentesíteni, a betegápolás színvonalát növelni, az oktatást a digitális kihívásokhoz igazítani, Európa külső határait védeni (!), a polgárok biztonságáért fellépni.
A hatperces beszéd már 31-én reggel elhangzott, és a sajtóreakciók nem várattak magukra. „Merkel 13. újévi beszéde, amelyben még egyszer dokumentálta a népet lenéző ignoranciáját és jéghideg ridegségét, remélhetőleg az utolsó beszéde lesz. Németország összetartásáért való aggódása egyszerűen gúnynak hat, hiszen nála jobban még soha senki sem osztotta meg és nem polarizálta a németeket. Merkel öröksége a legsúlyosabb teher Németországnak” etc. Muttin a polgárok ellenszenvéből semmi nem látszott: ült szenvtelenül újévi új kosztümjében a kamera előtt. A felkonfban a műsorvezető, mint valami divatbemutatón, ismertette a ruha különlegességeit: sötétvörös blézer, fekete ornamentális mintával, hozzá illő nyaklánc. Visszafogottabb volt, mint a két évvel ezelőtti vidám piros blézer, de hát akkor a Willkommenskultur még optimizmust sugárzott, minden a menekültekről és a nagyszerű segítőkészségről szólt. Mostanra már az arab nyelvű feliratozás is eltűnt a képernyő aljáról, a téma pedig a beszédből. Egyedül a szilveszteri rendőri helytállás dicsérete emlékeztetett a valódi, eszkalálódott helyzetre.
THOMAS EHRHORN (AfD) ÚJÉVI BESZÉDE, 2018
Az idei év beszédei rövidre voltak szabva. Az AfD alelnöke, Thomas Ehrhorn is alig 7 percre szűkítette a mondanivalóját. Neki csak a közösségi fórumon jutott hely a beszéd elmondására, mert az AfD – bár 8 millió német választópolgár bizalmát élvezi – magán viseli a szélsőjobb stigmáját. Ehrhorn beszédében pont ettől a megbélyegzéstől akarta választóit megszabadítani. A szabaduló beszéd azonban minden németnek szólt, a második világháború óta bűnösnek kikiáltott nemzet bűntudatának feloldásáról. A bűn nem öröklődik, mondta Ehrhorn többször is, nem kell vezekelnünk, és a nemzettudatot akár az önfeladásig visszaszorítanunk. Nem kellene saját összeomlásunkon fáradozni, feloldódni egy európai szuperállamban, amiben kultúránk és identitásunk eltűnik. Akik ezt akarják, azok a rasszisták, az ő rasszizmusuk saját népük ellen irányul. Nem a háborús bűnökre kell gondolni, hanem azokra a nagyszerű teljesítményekre, amelyeket Németország a kultúra, zene és a tudományok terén adott a világnak. Ehrhorn annyira száraz és visszafogott szónok, hogy rosszindulattal is nehéz őt populistának kikiáltani (talán ezért mondja mindig ő a párt újévi köszöntőjét.) A beszédben most mégis volt „populizmus”: a sokat ismert egyszerű példa (a magyar miniszterelnöktől hallottam először 3 éve) a házunkba fogadott vendégről, aki a tányért a falhoz csapja, a lakásunkat átrendezi és még a feleségünket is megkívánja. Ha a gazda ezért kiteszi a szűrét, miért nem tudja az állam ugyanezt tenni nagyban? – tette fel a kérdést Ehrhorn.
A rövid beszéd csattanója a nagy felismerés: az európai menekültválság valódi háttere. „Nem az észszerűségről és nem az emberiességről van szó, hanem ideológiáról, hogy egy szocialista, multikulturális összeurópai egységállamot hozzanak létre! Azért jöttünk, hogy ezt megakadályozzuk, az országunkat megvédjük és megtartsuk.”
Mondanám, ámen. De az ember fél, hogy a zajos másik oldal azonnal lerasszistázza.
Két évvel ezelőtt a szokott szarkazmusommal három politikus (Áder János, Angela Merkel, Thomas Ehrhorn) újévi beszédét jegyeztem fel . (/Részlet Rab Irén: Helyzet van! – Migráció szürreál című könyvéből: Európai mellény újévre)
ÁDER JÁNOS ÚJÉVI BESZÉDE 2016
Orbán Viktor évértékelő interjúja karácsonykor jelent meg a Magyar Időkben. Ha hallom vagy olvasom őt, mindig elcsodálkozom politikai tisztánlátásán. Képes a legbonyolultabb dolgokat is egyszerűen elmagyarázni, és a legegyszerűbb megoldásokat azonnal megtalálni. Helyzetelemzése és szókimondó bátorsága a nemzetközi politikában egyedülálló, ezért aztán több az ellensége, mint a csodálója. Az idő mutatja majd meg politikai nagyságát vagy kisszerűségét, de éles eszét ma sem lehet elvitatni tőle. (http://magyaridok.hu/…/orban-viktor-ujra-kell-gombolni-az-…/ ) A baj, hogy míg az európai mellényt gombolgatja, addig idehaza kiskirályai regnálnak. Vállalhatatlan emberekkel veszi körül magát, és ritkán koppint a körmükre.Az interjú után Viktor felvette a kockás ingét, és családi körben töltötte az ünnepeket. Megtehette: idehaza az ünnepek esemény nélkül, békességben teltek. Az emberek elégedettek voltak, ezt megtudhatták magukról a tévéből, marad a rezsicsökkentés, emelkedik a nyugdíj meg a közszolgák bére, jön a CSOK, magunknak építünk, nem a migránsoknak. Jut töltött káposztára és bejglire, a hajléktalanoknak egy tányér meleg levesre, és szilveszterkor engedéllyel durrogtathatjuk a petárdákat, legfeljebb az állatvédők tiltakoznak meg a közterületesek. Az újévi köszöntőt a felelősséggel teli, homlokráncoló elnök tartotta, az ember el sem hinné, hogy annak idején tőle nedvesedett az összes ifjú fideszes leány bugyija. Beszédírója nem tett ki magáért, mintha teológust tartana maga mellett, vagy Pál apostol szeretethimnusza mifelénk a kulturális kánon része lenne. A megértés, jóakarat és alázat mentén kell hajózni a szeretet iránytűjével, és akkor baj nem lehet, mondta, aztán arcon csókolta a csinos jeltolmácsot, aki finom kis kezével nagyokat csapkodva mutogatta el a siketeknek az elnök szavait. Szerintem a süketek nem vakok, olvasni tudnak, mennyivel finomabb lenne a szöveget a képernyő alján futtatni, mint arra gondolni, hogy az elnöki szózat lefordítva ennyi: tekerek kettőt, megvakarom a fülem tövét, és kicsit elpiszkálok az orrom előtt. Attól még állhatna ott ez a csini lány, ha ezzel támogatni tudjuk az elnököt.
ANGELA MERKEL ÚJÉVI BESZÉDE 2016
A német kancellár újévi beszéde előbb volt olvasható, mint hallható. A tévés közvetítés azért tartogatott némi meglepetést. Bundesmutti ült ünnepi piros kosztümjében a kamerák előtt, szemmel láthatóan olvasta semmitmondó szövegét, és olvashatták pártfogoltjai is, mert a szöveg valamilyen arab nyelven a képernyő alján futott. Néhány kommentelő azonnal vizionálta a jövőt: a kancellár legközelebb már arabul mondja, ők meg majd olvashatják a német nyelvű feliratot. Mutti félszegen mosolygott, ami korábban enyhe bájt kölcsönzött neki, de a mostani félszegsége inkább zavartságnak tűnt, a nép várta, hogy mondjon valamit, de neki nem jutott eszébe semmi. Mi másról szólhatott volna a szöveg, mint a menekültekről, akik a háborús Szíriából érkeznek, hogy az IS elől a befogadó németeknél leljenek menedékre. Magától értetődő, hogy segíteni kell nekik. És ezért köszönet az önkénteseknek meg a hivatásosoknak áldozatos munkájukért, az idő, pénz és energia alkotta értéktöbbletért. Meg hogy a múlt hibáiból tanulni kell, és a sikeres bevándorlás mindig gazdagítja a befogadó országot. (Mintha Szent Istvántól idézne: „Mert az egynyelvű és egy kultúrájú ország gyenge és esendő”.) Szóval forgatta a mantrát. Honfitársainál a biztosítékot mindig a sikeres német egyesülés analógiaként való felhasználása veri ki: „Mi németek voltunk, ugyanazt a nyelvet beszéltük, és otthonunk is volt, ne mossa mán össze!” – kiabálják. Lehet, hogy Merkel is olvas kommenteket, mert nem szeretné, ha kettészakadna a társadalom, generációs, szociális vagy őslakosok és jövevények közötti szakadék jönne létre. Politikai kettészakadásról nem szólt, pedig legtöbb jele annak látszik. Jövőképe egy békés, összetartó ország, amelynek minden polgára sikeres az egyéni életében. A jelen kihívásait pedig leküzdjük, mert Németország erős – mondta a Wir-schaffen-es kancellár. Végezetül Isten áldását kérte, ami jelen helyzetben elég bizarr. (Ezt vajon Allahként fordították arabra?)
THOMAS EHRHORN ÚJÉVI BESZÉDE 2016
Annyira belejöttem az újévi köszöntőkbe, hogy megnéztem az AfD főnökhelyettesnek (Thomas Ehrhorn) a szózatát is.(https://www.youtube.com/watch?v=dV2X6ps46VQ) „Bátorság az igazság kimondásához”, ez volt a mottója. Nem szónok típus, száraz és tényszerű. A kancellárral ellentétben adatokat sorolt, a migránsok számáról, összetételéről, bűnözési statisztikákat, amiket a hivatalos politika takargat. Az ünnepi beszéd végén a nép nevében vádat emelt a német kancellár ellen, tételesen sorolva, mint egy bíró, a vádpontokat. Merkel a társadalmi békét veszélyezteti, ellehetetleníti a szabad demokratikus véleményalkotást, és mindenkivel szolidáris, csak a saját népével nem. „Ön a nemzeti identitásunkat számolja fel!” Azt hittem, itt a tetőpont, de nem, Ehrhorn még ezt is tudta fokozni, felidézve Merkel másik elhíresült mondatát a szeptemberi határnyitásról. „Ha bocsánatot kell kérnünk azért, mert szükséghelyzetben barátságos arcot mutattunk, dann ist das nicht mein Land.” Sosem volt az Ön országa! – vágta az AfD főnökhelyettes Álmutti képébe. Talán a jogtipró NDK, amelyben szocializálódott, és amit sokáig mély meggyőződéssel szolgált, az volt az Ön országa! Jó kemény újévi beszéd volt, már csak azért is, mert az AfD szimpatizáns bázisa Kelet-Németországban van. A párt az utóbbi időben – minden politikai megbélyegzés dacára – elérte a 10%-os támogatottságot, ami számszerűsítve 5-6 millió embert jelent.
….. etc
Rab Irén történész, közíró