Az idegenszavak szótárában az anakronizmus szó mellett a következő kifejezéseket találjuk: kortévesztés, korhoz nem illő vonások, elavult nézet. Azért hivatkozunk ezekre a definíciókra, mivel hazánkban kezd elterjedni, különösen az építészet terén és a kulturális életben, a korhoz, vagyis a XXI századhoz nem illő szemlélet és tevékenység. Valamiféle hamis nosztalgia, idejét múlt építészeti stílusokhoz, kultúrpolitikai szemlélethez való ragaszkodás. Mindez olyan szépen hangzó címszók takarásában, mint a várprogram, Hauszmann terv, vagy a Liget projekt. Úgy látszik azonban, hogy ezek megvalósításához nem társul megfelelő szakismeret, tapasztalat, tudás és szakmai alázat. Gondoljunk csak a Füzéri vár újjáépítésére, amely a műemlékvédelem megcsúfolása, egyúttal az építészeti anakronizmus csúcspéldája, méltán nyerve el ezzel az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Műemlékvédelmi citrom díját.
Nem sokkal különb a Hauszmann féle lovarda teljesen értelmetlen újjáépítése a Várban. Igaz, itt törekedtek a hiteles helyreállításra, csak azt nem tudni, hogy miért. Hiszen egy évszázaddal ez előtti méretű, anyagú, technológiájú, formavilágú lovarda nyilván nem felelhet meg a XXI századi építészeti előírásoknak, feltételeknek, lovas kultúrának. Vajon ez nem anakronizmus? Bizony az, a javából.
Maradjunk azonban a Ligetnél. Nézzük hát, hogy mi ott a helyzet Az 1356/2017.(VI. 12.) Korm. határozat 2/b és c pontjában az egykori Közlekedési Múzeummal kapcsolatban a következő olvasható: „..elrendeli, hogy a Múzeum városligeti épületének eredeti tervek szerinti rekonstrukcióját követően az újjáépített csarnokban a kiemelkedő magyar feltalálók találmányainak megismertetésére szolgáló korszerű bemutatóterem kerüljön kialakításra,……. elrendeli, hogy a Múzeum számára egy olyan új telephelyet szükséges létrehozni, ahol a közlekedési eszközök, illetve azok történetének teljes spektrumú bemutatása lehetséges;….” Utóbbira javaslatot is tesz a határozat, ami az Északi Járműjavító Diesel csarnoka lenne. Furcsa, hogy a javaslattevőknek eszébe sem jut, hogy már létezik egy sikeres, eredeti fűtőházzal, vasúti sínpályákkal, korlátlan fejlesztési területtel rendelkező Vasúttörténeti Park, melyet talán egyszerűbb és célszerűbb lenne továbbfejleszteni egy XXI. századi Közlekedési Múzeummá, a helyet, hogy egy ipari csarnok meglévő adottságai, ezzel annak kötöttségei közé erőltetnék azt be.
Annak ellenére, hogy az egykori múzeum épületét teljesen elbontották, és a határozat értelmében a múzeum majd másutt fog megvalósulni, az mégis az eredeti épület újjáépítését írja elő. Érthetetlen, hogy ha már eldöntött tény, hogy másutt épül meg az új közlekedési múzeum, akkor miért kell a magyar feltalálók találmányainak bemutatása céljára az 1896-ban, Pfaff Ferenc által tervezett, rossz funkciójú, nem éppen sikeres, eklektikus épületkolosszust hatalmas költséggel újjáépíteni? Ez kettős, építészeti és szellemi anakronizmus. A találmányok mindig az elmúlt korokhoz képest újat, előrelépést, jövőbe mutatást jelentenek. Éppen ezért ez a funkció formailag és technológiailag is egy XXI. századi épületet igényelne, de nem a Ligetben, ahol jobb lenne az egykori múzeum helyével gyarapítani annak zöldterületét.
És ha már felmerült a magyar feltalálók eredményei bemutatásának a gondolata az illetékesek részéről, ami persze a Liget programban eddig nem szerepelt, de mindenképpen örvendetes és támogatandó ötlet, elgondolkodtató, hogy vajon nem lenne e célszerű az egykor elsöprő sikerű „Álmok álmodói” kiállítást kibővítve, állandó kiállításként illetve már múzeumi jelleggel újra megvalósítani, amelyben már annak idején is szerepeltek a magyar feltalálók. Ez valóban idegenforgalmat vonzó, Magyarország külföldön eléggé megtépázott imázsát helyreállító, páratlan tudományos, technikai, szellemi eredményeinknek bemutató létesítménye lehetne.
Hasonló anakronizmus a Vágó testvérek által tervezett, 1908-ban elkészült Városligeti Színkör újjáépítési szándéka is. A Színkör a háború után még működött, egészen az 1952 évi, politikai döntés miatti, sajnálatos elbontásáig. Ez a tény azonban nem indokolja az újjáépítését. Az egykori tervek felülvizsgálata alapján azonnal kiderült, hogy a mai igényeknek megfelelő színpadtechnika az épület bővítése nélkül nem valósítható meg. Ezért a tervek szerint hozzáépülne egy ormótlan, nagytömegű, zsinórpadlást is magába foglaló épülettömb. Az új látványterveken már ezt lehet látni. Ez viszont eltünteti az eredeti épület hátsó homlokzatát, megváltoztatja az oldalhomlokzatok megjelenését és az épület teljes tömegét. Vagyis már szó sem lehet az épület valóban eredeti formájában történő, egyébként is értelmetlen újjáépítéséről az egykori helyén. A „hely” kiemelése is fontos, mivel a múlt század elején, de még az 50-es években sem volt a Ligetnek ezen sarkában a jelenlegihez hasonló forgalom. Már csak e miatt sem kívánatos itt egy évszázaddal ez előtti középület eltorzított formában történő rekonstruálása.
Az illetékesek görcsös ragaszkodása ezekhez az anakronisztikus építkezésekhez annál is inkább furcsa, mert ugyanakkor a másik oldalon hozzájárulnak, sőt, elősegítik tényleges műemlékek, városképi jelentőségű épületek átalakítását, elbontását, eladását. Gondoljunk a világörökség részét képező Várban, a kormányzati negyed kialakításával kapcsolatos beavatkozásokra, a műemléki védettség alatt álló Dávid Károly féle Népstadion szétverésére, vagy a Bem téri Radetzky laktanya botrányos ügyére. A legsajnálatosabb a műemlékeink haszonelvű eladása, értékesítése külföldi tőkés érdekeltségeknek, – a Radetzky laktanya is ilyen, – melyek gyakorlatilag szinte bármit csinálhatnak a tulajdonukba jutott épülettel, azt akár el is bonthatják, hogy helyére egy teljesen más karakterűt építsenek. Így semmisült már meg több klasszicista épületünk a Király utcában. Nagy valószínűséggel erre a sorsra fog jutni a VI. kerületi, városképi szempontból is jelentős Paulay Ede utca 52. számú, osztrák milliomos tulajdonába került lakóház, – függetlenül attól, hogy az világörökségi területen áll, – melynek bontási engedélyezési ügye éppen napjainkban zajlik. Vajon ilyen hozzáállás mellet mi értelme van a 2016. évi LXXLV. törvénynek, a településképek védelméről, ha annak megszegését éppen azok segítik elő, az építészeti előírások és engedélyezési eljárás teljes fellazításával, számos alkalommal a helyi építési szabályzat beruházói igények szerinti átírásával, – Liget projekt, Kopaszi-gát beépítése és toronyháza, – akik azt alkották? Szakmai körökben, fővárosunk híres belső területeinek késő klasszicista, kora eklektikus, viszonylag érintetlen, egységes városképi arculatának megőrzése miatt. Félő, hogy ha az építési és műemléki ügyekkel foglalkozó illetékesek így folytatják tevékenységüket, fővárosunk méltán híres városképi arculata meg fog megváltozni, mégpedig negatív irányba.
Simányi Frigyes
építész