A napfogyatkozás, az egyike azon természeti jelenségeknek, amelyek rádöbbentenek bennünket arra, hogy egy szédületes sebességgel mozgó bolygón élve, az ember milyen parányi játékszer az égitestek világában – vélik csillagászok. Ma rendkívüli eseményben lehet részük az Egyesült Államokban élőknek, a ” Hold száguldó árnyéka”- ahogyan a szakértők nevezik – magyar idő szerint hétfőn 19 óra 15 perc 51 másodperckor, Oregon államnál éri el az Egyesült Államok partjait, és ezzel megkezdődik a teljes napfogyatkozás az USA szárazföldi területén. Mit kell tudni a sokak által legszebbnek tartott természeti jelenségről? Mikor lesz a közelünkben napfogyatkozás? Szabados László, a Magyar Tudományos Akadémia csillagásza adott erről részletes tájékoztatást.
Ritka jelenség szemtanúi lehetnek az Amerikai Egyesült Államokban élők és az ez alkalomból odalátogató turisták: augusztus 21-én az USA kontinentális területén egy nagyjából 100 km széles sávban teljes napfogyatkozás lesz látható. A totalitás percei alatt a Hold korongja eltakarja az egyébként vakítóan fényes Napot, így a hirtelen jött sötétségben átmenetileg láthatóvá válik csillagunk atmoszférájának külső része, a napkorona. Felmérések és idegenforgalmi előrejelzések szerint az emberiség története során eddig látható valamennyi teljes napfogyatkozás közül ennek az eseménynek lesz a legnagyobb helyszíni nézőközönsége. Ráadásul a modern technika segítségével bárhonnan nyomon lehet majd követni a megfelelő helyekre telepített kamerák interneten át élőben közvetítik (a linkek a cikk végén)
A teljes napfogyatkozás látványa semmi máshoz nem hasonlítható – írja Szabados László. Szavakkal még közelítőleg sem lehet szemléltetni, hogy milyen fényhatásokban lehet része a megfigyelőnek. A fényhatások kialakulásában közrejátszik, hogy a Hold árnyékkúpja a földfelszínre vetülve nagyjából 100 km átmérőjű területen okoz hirtelen sötétedést, tehát az észlelő horizontja körül gyorsan változnak a fényviszonyok a megszokott nappal, a szürkületi derengés és a nagyon gyorsan bekövetkező, de rövid ideig tartó éjjel között, amikor is az éjszakai eget a Nap atmoszférája sejtelmesen bevilágítja. A megszokottól eltérően a sötétedés és a totalitás utáni kivilágosodás egyaránt nyugat felől kezdődik. A teljesség percei alatt a napkorona alakját érdemes külön is tanulmányozni, már ha van rá idő a sok egyéb csodálnivaló közepette. A szokatlan fényviszonyokat ilyenkor néha furcsa hanghatások is kísérik. A gyorsan bekövetkező éjszaka ugyanis hirtelen hőmérséklet-csökkenést okoz, amitől pillanatok alatt feltámad a szél. És a teljesség rövid percei után az egész jelenségsor fordított sorrendben megismétlődik. Mire az ember felocsúdik a látványból, már ismét beköszönt a nappal, és csak hiú ábránd marad, hogy az egészet visszatekerve újra átéljük a teljes napfogyatkozást.
A teljes napfogyatkozás kialakulásának vázlatos szemléltetése – MTA
A nagyjából 11 éves naptevékenységi ciklus során a napkorona alakja és kiterjedése is változik. A jelenlegi ciklusban már túljutottunk a naptevékenység maximális fázisán, de a Nap aktivitása az elmúlt hetekben is számottevő volt. A napkorong szélénél néhol még éppen látszik majd a fotoszféra vékony rétege, ezek a ragyogó pontok, az ún. Baily-féle gyöngyszemek azért látszanak, mert a Hold felszíne nem sima, így a holdperemnél az ottani domborzati viszonyok miatt több-kevesebb napfény átszüremlik.
A 2017. naptári év utolsó fogyatkozása teljes napfogyatkozás lesz, de ez a jelenség Magyarországról nem látható. Teljesnek látszik a fogyatkozás az Amerikai Egyesült Államok jó néhány államából. Részleges napfogyatkozást figyelhetnek meg a teljesség sávjától északra és délre tartózkodó megfigyelők: a Hawaii-szigeteken, az észak-amerikai kontinens nagy részén, így az USA többi államában és Kanadában, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi országaiban, Grönlandon és Izlandon, továbbá napnyugtakor a Hold sötét korongja egy kicsit „kiharap” a Napból Nyugat-Európa legnyugatabbi részén és Észak-Afrika nyugati partvidékén. Negyedszázad elteltével most következik be újra teljes napfogyatkozás az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi területén, amely ráadásul nyugat–keleti irányban teljesen átszeli az észak-amerikai kontinenst. Emiatt is arra számítanak az idegenforgalmi szakemberek, hogy fellendül a turizmus, a világ minden pontjáról odasereglenek a napfogyatkozások látványa iránt érdeklődők. Legutóbb majdnem egy évszázada, 1918. június 8-án fordult elő, hogy egy teljes napfogyatkozás árnyéksávja teljes egészében átszelje az észak-amerikai kontinenst. A félárnyék 15 óra 46 perc 48 másodperckor érinti a vízfelszínt a Hawaii-szigetektől 1200 km-re északra. (Minden időadat UTC-ben, azaz koordinált világidőben értendő, a nyári időszámítás miatt Magyarországon ehhez képest két órával később van.) A Hold árnyéka 16 óra 48 perc 32 másodperckor vetül először az óceán vizére, az Aleuti-szigetektől 1400 km-re délre. A teljesség időtartama azon a helyen csupán 51 másodperc, de ahogy az árnyék kelet felé halad, a totalitási fázis egy ideig fokozatosan hosszabbodik. Az árnyék 17 óra 15 perc 51 másodperckor Oregon állam partjánál éri el az USA területét. A teljesség majdnem két percig tart, és itt az árnyéksáv 100 km széles. A fogyatkozás maximuma Kentucky államban lesz 18 óra 26 perc 40 másodperckor. A totalitás időtartama ekkor 2 perc 40 másodperc, az árnyéksáv 115 km széles lesz, a Nap pedig 64° magasan áll majd az égen. Továbbhaladva az árnyék 18 óra 47 perc 31 másodperckor hagyja el az USA szárazföldi területét Dél-Karolina partjainál. A teljes fázis itt már csupán 2 perc 34 másodpercig tart, a Nap 61° magasan áll az égen, de az árnyék még mindig 115 km széles sávban húzódik. Ezt követően az árnyék átszáguld az Atlanti-óceánon, és 20 óra 4 perc 19 másodperckor a Zöldfoki-szigetektől 500 km-re délnyugatra elválik a vízfelszíntől. A félárnyék egy órával később, 21 óra 4 perc 23 másodperckor hagyja el a földfelszínt.
A totalitas sávja az Egyesült Államok területén, augusztus 21-én – MTA
A Naprendszer egyik jellemzője, hogy a nagybolygók lényegében egy síkban keringenek a Nap körül, és a bolygók legnagyobb holdjai ugyancsak nagyjából az ekliptika síkjával majdnem egybeeső síkban végzik pálya menti mozgásukat központi bolygójuk körül. Ha a Hold pontosan az ekliptika síkjában keringene a Föld körül, akkor minden újhold alkalmával napfogyatkozás következne be a Földön (pontosabban az Egyenlítő környékén), és minden teliholdas éjjel holdfogyatkozást látnánk. Ekkor talán ügyet sem vetnénk az ilyen eseményekre. Ám a Hold pályasíkja hozzávetőleg 5 fokos szöget zár be a Föld Nap körüli keringési síkjával, ezért ritkán alakul ki olyan helyzet, hogy a Hold éppen az ekliptika síkjához közel van újhold vagy telihold idején. Nem kell pontosan az ekliptika síkjába kerülnie, a Nap–Föld–Hold rendszer változó geometriája miatt még akkor is bekövetkezhet teljes napfogyatkozás, ha a Hold 11 fokra van az ekliptikától (teljes holdfogyatkozás pedig akkor is kialakulhat, ha a Hold az ekliptika 6 fokos környezetében van telihold idején). A keringési periódusokat, a méreteket és a pályák kölcsönös helyzetét is figyelembe véve egy évben legalább két és legfeljebb öt napfogyatkozásra kerül sor, de természetesen nem ugyanarról a földrajzi helyről szemlélve, míg holdfogyatkozásból lehet, hogy egy naptári évben egyetlenegy sincs, de ha van, akkor is legfeljebb kettő. Fogyatkozásokban igazán gazdag év legutóbb 1935-ben volt, amikor négy részleges és egy gyűrűs napfogyatkozás, valamint két teljes holdfogyatkozás következett be a Földről nézve. Fogyatkozásokban ennyire bővelkedő év legközelebb 2206-ban lesz. Minthogy a Föld és a Hold naprendszerbeli pályája pontosan ismert, a fogyatkozások időpontja és bekövetkezésének földrajzi helye időben visszafelé és előre egyaránt pontosan kiszámítható. Theodor von Oppolzer osztrák csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja 1887-ben megjelent klasszikus művében – Canon der Finsternisse – megtalálható az összes napfogyatkozás valamennyi lényeges adata az i. e. 13. század és az i. sz. 22. század közötti időszakra vonatkozóan.
A több mint három évezredre vonatkozó adatokból készített statisztika szerint évszázadonként átlagosan 237 napfogyatkozás következik be a Földön, ezek közül 66 teljes, 77 gyűrűs, 10 hibrid (gyűrűs-teljes), 84 pedig részleges. Figyelembe véve, hogy egy-egy napfogyatkozás a Föld felszínének csak kis részéről figyelhető meg, kivételes szerencse kell ahhoz, hogy valaki a lakóhelyén élete során teljes napfogyatkozás tanúja lehessen. Hosszú időn keresztül a Nap atmoszféráját kizárólag a néhány percig tartó teljes napfogyatkozások alkalmával tudták megfigyelni és tanulmányozni. Ma már a napkorongot mesterségesen kitakarva (a koronográf nevű műszerrel) bármikor vizsgálható a napkorona. Így tudományos szempontból csökkent a napfogyatkozások értéke. A csillagászat iránti érdeklődés fenntartásában viszont kevés vetélytársa akad (pl. egy szabad szemmel is látható fényes üstökös hosszú csóvával).
Tudományos haszna azonban így is maradt a teljes napfogyatkozásoknak. A Nap átmérőjét is teljes napfogyatkozások alkalmával lehet pontosan megmérni, hiszen a vakítóan fényes napkorong kiterjedésének mérése hagyományos módon reménytelen. Azt kell meghatározni, hogy milyen széles az árnyéksáv, amit sok-sok önkéntes megfigyelő segítségével szoktak végrehajtani. Ezek a lelkes közreműködők vállalják, hogy nem a fogyatkozás középvonalának valamelyik pontján elhelyezkedve élvezik a látványt, hanem az árnyéksáv előre kiszámított valamelyik szélénél az árnyéksávra merőleges szakasz mentén, egymástól egyenlő távolságra levő pontokból figyelik, hogy még teljes fogyatkozást látnak-e, vagy már csak részlegeset. Részükről ez ritka áldozatvállalás a tudomány érdekében. A Nap átmérője viszont az árnyéksáv tényleges szélességéből pontosan kiszámítható.
Ha valaki elszalasztaná a mostani fogyatkozást, az időben felkészülhet a következő teljes napfogyatkozásokra.Legközelebb, 2024. április 8-án ismét az Egyesült Államok szárazföldi területeit szeli át egy teljes napfogyatkozás sávja, majd hozzánk sokkal közelebbi térségben következik be ilyen esemény: 2026. augusztus 12-én Izlandtól Spanyolországig lesz látható teljes napfogyatkozás, röviddel utána pedig Gibraltárra vagy Észak-Afrikába kell utazni annak, aki nem akar lemaradni a 2027. augusztus 2-án sorra kerülő látványos jelenség megfigyeléséről. Az utóbbi esemény során a teljességi fázis ráadásul 6 perc 23 másodperc hosszúságú lesz, ami nem sokkal marad el a totalitás elméletileg lehetséges leghosszabb időtartamától (7 perc 32 másodperc).
Magyarország területéről még hosszú ideig nem látszik teljes napfogyatkozás. Legközelebb 2075. július 13-án gyűrűs napfogyatkozást lehet majd észlelni, hat évvel később pedig, a 2081. szeptember 3-i teljes napfogyatkozás idején a ma még fiatal generáció tagjai lehetnek szemtanúi annak, hogy a Hold árnyéksávja átszáguld hazánkon.
Az augusztus 21-én este bekövetkező napfogyatkozás élőben követhető az alábbi webcímekre kattintva:
https://www.exploratorium.edu/eclipse
https://www.nasa.gov/eclipselive
Forrás: Magyar Tudományos Akadémia