Tizenhét éves volt, amikor úgy érezte nem tudja tétlenül tovább nézni, ami környezetével történik. Indiában, Assam államban pusztult az élővilág, az erózió helyrehozhatatlannak látszó sebeket ejtett, pusztultak a fák, a fákkal a madarak, a madarakkal haldoklott az élővilág. A környezete öregjei bambuszt adtak neki és megtanították fát ültetni. Minden nap ültetett. Ma, 38 évvel később egy Central park nagyságú erdő áll ugyanitt, ritka fajok és különleges példányok otthonaként. Jadav Payeng, az Erdőember – az életéről készült film sorra nyeri a díjakat.
Jadav megmentett lakóhelye Észak-kelet Indiában található, Majuli szigete, a környékén 15 ezer ember él. A csodaerdőt egy esőzések és árvizek által tönkretett talajra kezdte telepíteni. Eddig összesen csak bambuszból 300 hektárnyit ültetett, új élőhelyet alakítva ki fajok tucatjainak és egyedek ezreinek. A története úgy kezdődött, hogy 17 évesen egy napon arra lett figyelmes, hogy a folyó kigyókat sodort partra és végig kellett nézni, ahogy az állatok elpusztultak a sivár, homokos területen, mert nem találtak menedéket maguknak. Jadav akkor kért segítséget. A falu öregjei nem nagyon hittek benne, bambuszt adtak neki, mondván ha valamilyen növény mégis megmaradna az eplusztult talajon, akkor talán ez. De Jadav mással is kísérletezni kezdett, a terméketlen talajon végül még a különleges indiai tölgy is megmaradt a gondos kezelésének eredményeként.. 38 éven át minden nap ültetett legalább 1 fát, mivel a terület túl nagy volt ahhoz, hogy öntözni is tudja a csemetéket, egy kis földedényt is épített minden csemete köré, hogy az abban meggyűlő víz biztosíthassa a nedvességet.
És a fák nőni kezdtek…
Jadav nem érte be csak a fákkal. Termeszeket, hangyákat, gilisztákat kezdett hordani a növekvő csemeték köré, hogy valódi élővilágot alakíthasson ki. Munkája hatalmas eredményeket hozott, ahogy nőtt az erdő, gazdagodott a fajok száma, megjelentek az indiai elefántok, a bengáli tigrisek a rejteket adó fák alatt állandó élőhelyet alakítva ki maguknak. A bajok azonban ekkor kezdődtek, a környékbeliek ugyanis megunták a hatalmas és veszélyes élőlényeket a lakóhelyük közelében és egy napon azzal álltak elő: kivágják az erdőt!
Jadav ekkor időt kért és egy kis türelmet helyiektől és visszavonult erdejébe, hogy újra átgondolja mit tehet ebben a szomorú helyzetben… Banánfákat kezdett telepíteni, hogy az elefántok számára legyen megfelelő élelem és ne dézsmálják az emberek lakóhelye körüli termést. Majd még több erdőt akart, növényeket, zöldet. Bokrokat, fákat cserjéket kezdett ültetetni, amitől megszaparodott a vadállomány, ami pedig már elegendő táplálékot biztosított a tigriseknek ahhoz, hogy messze elkerüljék a falut.
Az embertől semmi sincs biztonságban – mondta ekkor Jadav egy újságíró barátjának – még az elefántok és a tigrisek sem. Nincsennek szörnyek a természetben, csak az emberek.
Jadav ma is még minden nap ültett egy fát erdejében.
Jadev – bivalytartásból él, lakhelye ma is a hajdani sivár homokzátonyból lett erdő, itt lakik feleségével és három gyermekével.
Fotó: részletek a The Forest Man című filmből
Forrás: Thisiscolossal, The Forest Man / William Douglas McMaster