Sporttörténeti pillanat tanúi lehettek a Városligetbe kilátogató nézők a 17. FINA vizes világbajnokságon, hiszen a szinkronúszók egyéni versenyében győztes Kolesznyicsenko már a harmadik aranyérmét szerezte Budapesten. Ezzel összességében már a tizenkettediket pályafutása során! Férfi vízilabda válogatottunk döntetlent játszott Olaszországgal.
A Hattyúk tava nem megy ki a divatból, szinte nem múlik el verseny Csajkovszkij klasszikusa nélkül. A budapesti világbajnokság szóló szabadprogramjának fináléjából sem hiányzott. Ahol egyébként a legtöbb finalista érzelmes zenét választott, sokan saját anyanyelvükön szóló dalra mutatták be programjukat. A legbevállalósabb az olasz Cerruti volt, aki egy tempós AC DC szám különleges feldolgozását hozta a 2Cellos átdolgozásában. Aki ismeri a horvát duót, tudja, nem mindennapi az átirat.
Az olasz sportolónő előadása is impulzív volt, ennek ellenére be kellett érnie az ötödik hellyel, mert az ukrán Volosina szerelmes dalra bemutatott gyakorlata jobban megérintette a pontozók szívét, illetve technikailag is összefogottabbnak ítélték előadását. Szomorkásak maradtak a japán csapat tagjai is, hiszen ahogy a technikai versenyszámokban már kétszer is, úgy ezúttal sem sikerült elérniük a hőn áhított dobogót. Pedig Yukiko Inui programja magával ragadó volt, ám az éremhez kevés.
Ezzel szemben az orosz Kolesznyicsenko már harmadik aranyérmét nyerte, eddig mindkét technikai számban, egyéniben és párosban is a dobogó tetejére állhatott. Egyszerűen nem tud hibázni, igaz, e sportágban ez nem meglepő egy orosz versenyzőtől. Tőle meg főleg, hiszen a budapesti aranyakkal immár tizenkétszeres világbajnoknak mondhatja magát.
Eddig is a valaha élt legnagyobb műúszók közé tartozott, hiszen 2011-ben Sanghajban, 2015-ben Kazanyban csapatban nyert három-három aranyat, míg 2013-ban Barcelonában, csapatban egyet, párosban kettőt. Utóbbiakat a szintén óriási bajnok Romasinával, aki sokáig uralta a szóló és duó számokat a világbajnokságokon. Csoda, ha Kolesznyicsenko úgy nyilatkozott a verseny után: bízik benne, hogy minél népszerűbb lesz a sportág egyéni versenye is, és a nézők ugyanúgy szeretik majd ezt a számot is, mint a látványosabb csapatversenyeket?
Balatonfüreden nem termett sok babér a magyar úszóknak a hölgyek 5 kilométeres versenyszámban. Igaz, ahhoz képest, hogy a táv első felében még a mezőny utolsó harmadában haladtak, eredményük jónak mondható. Végül egymás után csaptak a célvonalon felállított órafalra, a 17 éves Juhász Janka 27., Novoszath Melinda 28. helyen fejezte be a távot.
A franciák továbbra is kiválóan szerepelnek, hiszen tegnap Marc-Antoine Olivier nyert bronzot korábbi, 5 kilométeren szerzett aranya után, ma Aurelie Muller ezüstöt, aki a 10 kilométer győzteseként ugrott a Balaton vizébe a rövidebb távon. Ezúttal nem volt olyan szoros a befutó, mint a férfiak tegnapi versenye során, az amerikai Twichell biztosan nyerte a távot. A harmadik az a brazil Cunha lett, aki a hosszabb távon épp lemaradt a dobogóról.
Hatalmas meglepetésre női toronyugrásban nem kínai, hanem malajziai aranyérem született, Jun Hoong Cheong révén. Sajnos férfi műugróinknak sem sikerült a bravúr, a középdöntőbe kerülés férfi 3 máteren, Bóta Botond 51., Ligárt Ábel 54. lett. Így a férfi vízilabdázóinkra várt a feladat, hogy felvidítsák a magyar szurkolókat. A feladat azonban egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek, és nemcsak azért, mert az olimpiai bronzérmes várt a magyarokra. A csapatot ugyanis Olaszországnak hívják, s egy magyar-olaszt mindig vérre menő küzdelem jellemez. Emlékezetes nagy csatát hozott a két csapat 1994-es, római világbajnoki találkozója, két évvel később az olimpiai hosszabbításos bronzmeccse, vagy 1999-ben a firenzei Eb-elődöntő, hogy csak néhányat említsünk.
Az olaszok az első körben 18-9-re verték a franciákat. (Utóbbiak ma majdnem hatalmas meglepetést okoztak, szoros csatában kaptak ki 11-10-re a sokkal jobb erőkből álló ausztráloktól.) Az sem könnyítette meg a mieink dolgát, hogy délután tűzriadó volt a szálláshelyükön, az épületet ki kellett üríteni. Így jó darabig a csapat is az utcán várakozott. A mérkőzés tétje az volt, hogy melyik csapat pihenhet kicsivel többet, hiszen a csoportok első helyezettjei azonnal a negyeddöntőbe kerülnek, míg a második és harmadik helyen végzők keresztbejátszanak egy másik csoport helyezettjeivel.
Rosszul kezdtünk, az első két olasz támadásból gól született, miközben mi még emberelőnyből sem tudtunk betalálni. Aztán majd felrobbant az uszoda, amikor kettős előnyből Varga végre betalált, majd a következő támadásból Vámos is (2-2). Az orosz-izraeli bírópáros úgy szórta ki a magyar játékosokat, mintha elő lenne írva, sőt Mezei szabályosnak tűnő gólját sem adták meg, ennek ellenére sikerült kiegyenlítenünk 5 másodperccel a negyed vége előtt (4-4).
A második játékrész is olvasz góllal indult – természetesen előnyből. Mezeire rájárt a rúd, az egyik támadásnál hárman ugrottak a nyakába, ám olasz kiállítás helyett víz alá vitt labdát ítéltek a magyar játékos ellen. A 12. percben vezettünk először a jó formában játszó Varga harmadik találatával, eközben a kapuban Nagy Viktor is jól védet (6-5). Hárait és Fondellit piros lappal végleg kiállították, miközben éppen emberelőnybe került a magyar csapat, vélhetően kakaskodásért. Mintha az a pólóban oly ritka volna. Nagy Viktor azonban nem hagyta csüggedni társait, emberhátrányban hárított háromszor is egymás után, így a félidőre maradt az egygólos magyar előny.
Harmadszor is az olaszok hozták el a ráúszás után a labdát, de gólt mi szereztünk Manhercz révén, ezzel először vezettünk két góllal. Sajnos nem sokáig, mert míg mi előnyöket hibáztunk el, az olaszok kiegyenlítettek. Kegyelmi állapotba került a magyar csapat, egymás után négy emberelőnyt is kaptunk, ám mindet elpuskáztuk, Erdélyi még egy szóló utáni ziccert is fölé vágott. Az ellenfél jobban sáfárkodott előnyeivel, és Presciutti révén visszavették az vezetést.
Félnegyednyi gólcsenddel kezdődött az utolsó játékrész, amit aztán az olaszok törtek meg a nyolcezer szurkoló nagy bánatára. Vámos vette vállára ekkor a csapatot, és harmadik góljával végre egyenlítettünk (9-9). Talpon volt az egész uszoda, amikor húsz másodperccel a vége előtt támadhattunk, ám a felúszó Vámost eltüntették az olasz hátvédek, már nem is meglepő, megtorlatlanul. A vége így nagyon izgalmassá vált, mert bár 3 másodperccel a vége előtt újra megszereztük a labdát, a sokadik páros kiállítást követően az ellenfélnél maradt a játékszer.
Szerencsére már nem tudtak vele mit kezdeni, így maradt a döntetlen. Hogy mire lesz elég, nem tudható, egyelőre vezetjük a csoportot. A számolgatásnak ezzel nincs vége, az ausztrálokat tíz góllal vertük, az olaszok kilenccel a franciákat. S mivel a távoli földrész válogatottja, mint írtuk nyert a gallok ellen, vélhetően az dönt, ki veri meg jobban az ausztrálokat. Bizakodjunk!
A D-csoportban az amerikaiak hatalmas meglepetésre kikaptak a jóval esélytelenebb japánoktól, nem is kicsit, nagyon, 15-7-re. A mellettem ülő amerikai kolléga azzal magyarázta a vereséget, hogy a japánok nagyon gyorsak, csapatát pedig csupa fiatal, tapasztalatlan vízlabdázó alkotja. Na, de ennyire?
Magyarország-Olaszország 9-9 (4-4, 2-1, 1-3, 2-1)
Hajós Alfréd uszoda: 8000 néző
Gólszerzők: Vámos 3, Varga 3, Manhercz 1, Zalánki 1, Hárai 1, illetve Renzuto Iodice 3, di Fulvio 2, Presciutti 1, Mirarchi 1, Nora 1, Bodegas 1
Eredmények
Szinkronúszás, egyéni szabadprogram
1. Szvetlana Kolesznyicsenki (Oroszország)
2. Ona Carbonell (Spanyolország)
3. Anna Volosina (Ukrajna)
Nyíltvízi úszás, női 5 km
1. Ashley Twichell (Egyesült Államok)
2. Aurelie Muller (Franciaország)
3. Ana Marcela Cunha (Brazília)
…
27. Juhász Janka
28. Novoszath Melinda
Műugrás, női toronyugrás
1. Jun Hoong Cheong (Malajzia)
2. Si Ja-jie (Kína)
3. Ren Qi-an (Kína)
…
28. Kormos Villő