„Szeretne valakit párbajra kihívni?” – ezzel a felkiáltással üdvözölte a napot a Calgary Herald.
Az online újság a kanadai jogalkotás legutóbbi lépéséről adott hírt, mely olyan, számunkra talán már kevésbé releváns kérdésekben módosítja a Büntető Törvénykönyvet, mint a párbaj vagy a boszorkányság kérdése.
„A párbajra történő kihívás és a boszorkányság nem számít a továbbiakban bűncselekménynek Kanadában az új törvénymódosítás következtében.” – adta hírul a Russia Today is.
Az alábbiakban Czopf Áron osztja meg gondolatait a párbaj dekriminalizációjával kapcsolatban.
Több hírportál is a párbaj “legalizációjáról” adott hírt a kanadai büntetőjog legutóbbi módosítása kapcsán, ugyanis az észak-amerikai országban törölték az ősi intézményt a bűncselekmények sorából.
Mégis csalódnia kell azoknak, akik lovagias ügyeiket ezentúl ismét fegyverrel kívánják rendezni, ugyanis a párbajra vonatkozó rendelkezések eltávolítása a legkevésbé sem kedvez nekik. Ugyan a kihívás és annak elfogadása önmagában nem lesz többé bűncselekmény, az esetleges penge- vagy golyóváltások kimenetelétől függően továbbra is börtönbe lehet majd kerülni.
A “legalizáció” kapcsán érdemes felidézni, miképp is alakult ugyanez a magyar történelemben. A párbaj intézményének egykori védelmezői sosem követelték a párbajra vonatkozó büntetőjogi szankciók megszüntetését és büszkén vonultak államfogházba, ha becsületérzékük azt diktálta. Nem ők, hanem épp a párbajellenes szerzők követelték minduntalan, hogy töröljék el a párbajt tiltó rendelkezéseket a Csemegi-kódexből.
Például Heinrich von Coudenhove úgy vélte, hogy tarthatatlan a párbaj önálló tényállásként való meghatározása, ami miatt adott esetben az emberölés privilegizált eseteként tekinthettek a magyar büntetőtörvénykönyvben önálló fejezetben szereplő párviadalra. Coudenhove és sok eszmetársa a legnagyobb párbaj-mánia közepette meg voltak győződve arról, hogy hamarabb megszűnt volna a divat, ha nem magát a párviadalt, hanem a belőle fakadó következményeket (például az emberölést) szankcionálná a törvény.
Az erre vonatkozó törvénymódosítás Magyarországon 1948-ban történt meg, amikor A büntetőtörvénykönyvek egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról szóló 1948. évi XLVIII. törvény 26. paragrafusával hatályon kívül helyezte a Csemegi-kódex párbajra vonatkozó rendelkezéseit. Az eddigre gyakorlatilag már megszűnt szokás kapcsán a jogalkotás a társadalmi valóságot követte: a közelmúltban ez játszódott le Kanadában is.
Írta: Czopf Áron
Forrás: Meglátások