Cikksorozatom második vendégének az évek során annyi hobbija volt, hogy összeszámolni is nehéz lenne. A teljesség igénye nélkül gitározott, cikkeket írt egy iskolai lapba, komolyabb szinten jojózott, jelenleg is túrázik, sziklát mászik. Emellett a fényképezés és az igényes kávéfogyasztás az, ami a leginkább megmozgatja, melyekbe most bepillantást nyerünk. Következzen Sóstai Ádám fényképész és barista.*
*Barista: olasz eredetű szó, kávékészítéssel és -felszolgálással foglalkozó személyt jelent.
Kezdjük a fényképezéssel. Ez számodra hobbi vagy munka?
Semmiképpen se nevezném munkának, az egész úgy kezdődött, hogy meg akartam örökíteni azt, amit mások nem vesznek észre. A technikai feltételeim nem voltak egyből adottak, csak kezdetleges gépeim voltak, és az azokkal készült képeket a korai közösségi portálokra töltöttem fel. Később a Facebook által nagyobb nyilvánosságot kaptam. Bár egy ideje vannak megrendeléseim, valamint közös kiállításaim is voltak és pályázatokat is nyertem, még mindig csak hobbiként űzöm.
Melyik területre specializálódtál?
Tájfotózással kezdtem, ma emellett az urbánus fotóimmal az emberek érzelmei és problémái felé kezdek fordulni. Minden fotós átmegy egyfajta evolúción: egy általános témával indít, és csak utána kezd el valami különlegesebbel foglalkozni, amivel mélyebb hatást tud elérni a befogadóban. Még próbálgatom a szárnyaimat, több terület is érdekel.
Mivel szeretem a természetet, ami egyfajta pluszt ad számomra, a modellfotókat is inkább természetes közegben készítem. A stúdiófotózás számomra túl rideg lenne.
A rendezvényfotózást is kedvelem, elsősorban az egyedisége miatt: az emberek és a feltételek is folyamatosan változnak, így mindig ad valami újat.
Mennyire inspirálnak mások munkái?
Egyre inkább. Eleinte azt vallottam, hogy nem utánozok senkit. Aztán idővel rájöttem, hogy nem is nagyon lehet két egyforma képet készíteni, mivel minden pillanat más. Modell fotózáshoz gyakran különböző honlapokról gyűjtök inspirációt. Tájképeknél ez sokkal randomabb: a pillanat teremti meg a lehetőséget. Kedvenc témáimnál, mint a napfelkelte és a naplemente, inkább előre tervezek. Ilyenkor esélyt adok a sorsnak: ha tudok legalább egy jó képet lőni, akkor azt sikeres próbálkozásnak tudom be.
Meddig lehet utólag korrigálni egy természetfotót, és mitől számít már csalásnak?
A természetesség híve vagyok, csak annyira szoktam utólag belenyúlni a képekbe, amíg az természetes marad. Könnyen át lehet esni a ló túloldalára, de ezt az emberi szem gyorsan kiszúrja. Persze néha én is túlzásba esem, főleg amikor sokat dolgozom egy képen, és elfárad a szemem. Ilyenkor előfordul, hogy csak később veszem észre, hogy túlságosan megmanipuláltam a képet és utólag korrekciózom vissza.
Ki adja neked a visszajelzést?
Leginkább magamat kontrollálom, valamint kisebb nézettség, vagyis „like” esetén látom, ha valamit nem jól csinálok.
Mennyire fontos a fényképezés most az életedben?
Jelenleg első helyen a munkám áll, második a sziklamászás, és csak a harmadik a fotózás. Bár ezek a tevékenységek annyira összekapcsolódnak az életemben, hogyha ezek közül valamelyik kicsit háttérbe szorul, akkor se tudom abbahagyni. Például a tájfotózás szorosan összekapcsolódik a hegymászással.
Nem veszélyes mászás közben fényképezni?
Csupán némi plusz terhet jelent a fényképezőgép, de ezt az áldozatot simán meghozom egy jó képért.
Térjünk át egy másik hobbidra, amely egyben a munkád is. Barista vagy. Összefüggésben áll ez az eredeti szakmáddal, a cukrászattal?
Nem, ez sokkal később jött. Azt se mondhatnám, hogy kiskorom óta érdekelt volna a kávék világa. Hacsak az nem számít annak, hogy szerettem a kockacukrot a kávéba mártogatni a nagymamámnál. Átlagos fogyasztó voltam: jó sok cukor, tejszínhab és minden ilyen egészségtelen dolog, ami a régi magyar kávékultúrában előfordul.
A kávévilág csupán néhány éve kezdett el foglalkoztatni, amikor Sümegről Budapestre költöztem. Az Astoriában felszolgálóként dolgoztam, ahol meghallottam, hogy egy barista végzettségű kollégám versenyre készült. Ő mutatta meg az első lépéseket. Majd egy házi kávéversenyen indultam, és elvégeztem egy tanfolyamot, ami további jó alapot adott. De ahhoz, hogy valakiből igazán jó barista legyen, éveknek kell eltelnie.
Később a Sarki fűszeres nevű kávézóban többet tudtam ezzel foglalkozni. Szerencsémre a főnököm látta, hogy van bennem tehetség és megadta a lehetőséget, hogy érvényesüljek. De ettől függetlenül végigjártam a ranglétrát, ahogy azt illik. Gyorsan tudtam fejlődni, többek között „latte art”-ban is.
Mi is ez a „latte art”?
Nagyon leegyszerűsítve a tejet fel kell gőzölni egy olyan homogén állagú anyaggá, amivel mintákat lehet önteni. Sok időbe telik megtanulni, mire az ember igazán ráérez, mikor is megfelelő állagú az a „hab”, és hogy a kávéba kiöntés után mennyi legyen a tej és a hab aránya. Ha ezt az ember már érzi, akkor jöhet a következő lépés: a bonyolultabb minták kiöntése a kávéba.
Eleinte az Astoriában kezdtem a legegyszerűbb mintával, a szívecskékkel, aztán egyre jobban ráéreztem és megtanultam, hogy kell úgy kigőzölni a tejet, hogy összetettebb alakzatokat is meg tudjak rajzolni. Ahogy az lenni szokott, minél többet gyakorol az ember valamit, annál jobban megy.
Milyen irányzatok vannak ezen kívül és melyek érdekelnek téged?
Mindenki más-más ok miatt issza a kávét. Valakinél ez függőség, mások csak az ízéért, és van, aki a különlegességeket keresi. Nekem fontos a jó alapanyag, az új területek megismerése. Én teljes mértékben az újhullám (speciality kávék) felé hajlok, aminek a jellegzetessége a szakértői zsűri által jóváhagyott kiváló minőség. Ehhez nemcsak a kávé ízét veszik figyelembe, hanem az ültetvények művelésének módját, és a kávéfeldolgozás folyamatát is. A folyamatos minőség-ellenőrzés és a világos pörkölés miatt kávézás közben érezhető a termőterület jellegzetes ízvilága.
Még sok ezer más dolog van, amiben lehet fejlődni a szakmán belül. Például ha valaki az íz érzékét szeretné fejleszteni, akkor a cuppingolásra (kávékóstolásra) fókuszál, de lehet a kézügyességet is finomítani, vagy csak szimplán látványos dolgokat kihozni a kávéból, a már említett latte art vonalon. Emellett nagyon szeretem a filterezést, azon belül az aeropressz nevű eszközt.
Mit gondolsz a franchise kávézókról?
Ami jó bennük, hogy manapság már ők is igyekeznek odafigyelni a minőségre és jobb alapanyagot használnak fel. Mondhatni kinevelik a társadalmat a régi kotyogós kávévilágból. Azonban attól, amit én képviselek, kicsit messze állnak.
Milyen céljaid vannak ezen a területen?
Tulajdonképpen mindenben szeretnék fejlődni. Ahhoz, hogy igazán jó legyek a szakmában, mindenhez értenem kell. Szeretnék egyszer eljutni egy farmra, akár Kenyába vagy mondjuk Costa Ricába, ahol láthatnám a folyamatot az elejéről, megtapasztalhatnám az első lépéseket a kávé termesztésétől a szállítmányozásig.
Technikai téren, a kávégépek működésében is szeretném fejleszteni a tudásomat. Egyre jobban érdekel a versenyzés is, akár latte art, aeropress, vagy brew területen. Idén is indulok a Magyar Aeropress bajnokságon.
Elégedett vagy jelenleg? Ha tíz évet visszamehetnél az időben, lenne amit másképp csinálnál?
Elégedett? Soha! Ha az lennék, akkor nem lenne, ami folyamatosan motiválna. Úgy gondolom, mindig van hová fejlődni, és mindig van valami új dolog, ami a további fejlődésemet elősegíti. Ha visszamehetnék az időben, lenne néhány dolog amin változtatnék, de bízom benne, hogy minden okkal történik, és igyekszem erre odafigyelni a jövőben is.
Az interjút készítette: Habib Dániel
Fotók: Blue Night Photography, Molnár Böbe