Beszélgetés Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével
GFG: Mintha a „van-e jogunk a saját döntésünkhöz vitát” vívnánk Brüsszellel is. Brüsszel bele akar szólni az energiaárakba, kettős mércét alkalmaz, kötelezettségszegési eljárást indít.
Orbán Viktor: Brüsszelben a lényeges pozíciókat a globalista-liberális, status quót képviselő erők tartják kézben. Ők tudnak egymásról, össze is vannak egymással szervezve, ismerik egymást, egyfajta módon gondolkodnak, Brüsszelt egy ilyen személyközi háló uralja. A magunkfajta keresztény, nemzeti európaiaknak itt nem osztanak lapot. Az ő céljaik ellentétesek a magyar érdekekkel. Az ő fejükben egy általuk megszervezett és uralt Európai Egyesült Államok a cél. A mi fejünkben meg nem ez van. Nekünk ezért Brüsszelben a látható és nem látható pozíciót birtokló erős emberek leginkább a vitapartnereink, riválisaink, sőt néha az ellenfeleink is. Nem személyes ügy ez, inkább strukturális. Ez a döntő kérdés, az összes többi ennek a lényegi szellemi és érdekellentétnek a kivetülése. Hogy mondjak egy példát: Brüsszel bele akar szólni az energiaárakba. Meg akarja tiltani a rezsicsökkentést. Ezt nem fogjuk hagyni. A világ nem abba az irányba megy, hogy Brüsszelből diktáljanak a nemzetállamoknak. Brüsszelben még mindig fordítva ülnek a lovon, ezért nem látják, hogy egymás után buknak meg azok, akik szembemennek az emberek akaratával. Az európai emberek ragaszkodnak a nemzetükhöz, a nemzetük függetlenségéhez.
Fűrész Gábor: Nem arról van szó, hogy mintha mindenhol egy lázadás törne ki ezzel a status quóval szemben?
Orbán Viktor: De igen. Meggyőződésem, hogy 2017 a lázadás éve lesz. Hogy ezt a lázadást aztán leverik-e vagy sem, az egy másik történet. Ausztriában egyelőre sikerült késleltetni. Olaszországban nem tudták leverni, Amerikában nem tudták leverni. Jövőre választások lesznek Németországban, Hollandiában, Franciaországban. Sok minden történhet. Az alapkérdéseket tekintve két lázadás történik egyszerre. Van egyfelől egy lázadás a középosztály részéről. Ennek világgazdasági gyökere van. Amerikában szerintem a középosztály lázadását láttuk, ezért vesztett a Clinton klán. A Brexit is erről szólt. És a legfrissebb elemzések azt mutatják, hogy valami hasonló megy végbe Franciaországban is: a magukra hagyottak, a kiszolgáltatottak keresik a kiutat, és ez a magárahagyatottság válik politikai szavazattá. És van egy nemzeti típusú lázadás is. Az Európai Egyesült Államok hívei most éppen lopakodva csorbítják az egyes nemzetek szuverenitását a menekültügy kérdésében. Hatáskör-átcsoportosításokat hajtanak végre a nemzetek rovására. A nemzetek ez ellen lázadnak. Ez egy valóságos szuverenitásküzdelem. S mindezt körbefonja a politikai korrektség, az elszigetelés, a megbélyegzés elleni szellemi lázadás. Ez a lázadás 2016-ban elkezdődött, jövőre még inkább kiteljesedik, ezért mondom, hogy 2017 a lázadás éve lesz.
GFG: Hogy lehet lázadni kormányról? Nincs itt ellentmondás?
Orbán Viktor: Nem a kormány lázad, hanem az emberek, és mi azt képviseljük, amit az emberek akarnak. Ez a mi politikai genomunk. Szabadságharcos nép vagyunk. Erejével visszaélő, elnyomásra jelentkező hatalmasság van épp elég. Itt vannak a nagy konszernek, amelyek extraprofitot akarnak, és ez nem esik egybe a magyar emberek érdekeivel. Itt vannak az európai intézmények, amelyek hatásköröket akarnak elvonni. Itt vannak ezek a szabadkereskedelmi szerződések, amelyek összességében akár lehetnének jók is nekünk, de részleteikben mégis rosszak. Minket nem zavar az elitellenes hangulat, sőt! Természetes, hogy szembemenjünk bármilyen nagyokossal. És ha nem csontosodunk bele a kormányzás karosszékeibe, akkor meg fogjuk találni a közös hangot az emberekkel.
Erősebbek leszünk és gazdagabbak”
GFG: A sok győzelem és hatalom nem szállt a Fidesz fejébe?
Orbán Viktor: A Fidesz egy nagy néppárt, több tízezer fejet számlál. Nem látok bele mindegyikbe. A siker olyan, mint a szesz; kinek jobban megárt, kinek kevésbé. Nem mond igazat, aki tagadja. De ezt minden politikusnak kezelnie kell, különben ugyanúgy jár, mint az alkohollal. Jön a durva kijózanodás, másnaposság, fejfájás, és kint találhatja a cókmókját az ajtó előtt.
GFG: Van korrupció?
Orbán Viktor: A rosszra való hajlam egyidős az emberrel, így a korrupció is. Ahogy minden bűn ellen, a korrupció ellen is küzdünk. Ez sohasem kerül le a napirendről. Igyekszik az ember olyan munkatársakat választani, akikben megbízik, akikről feltételezi, hogy nem engednek a kísértésnek. A korrupciót bizonyítani nehéz, korrupcióval vádolni annál könnyebb. Azt bizonyítani, hogy a vád hamis, nem történt korrupció, gyakorlatilag lehetetlen. Bizonyítékok híján vádolni bárkit is rágalmazás, ami ugyanolyan bűn, mint a korrupció. Magyarországon negyven év diktatúra volt, a ravaszkodás, a kiskapukeresés, a trükközés, a pult alatti ügyeskedés az élet részévé vált. A másik csúnya öröksége annak a korszaknak az irigység, mint alapállás. Az a mentalitás, hogyha valaki sikeres, az csak gyanús lehet. Ez a hozzáállás csak lefelé vihet mindenkit, és lefelé viszi az egész országot. Egymás sikerének örülni kell, az visz felfelé.
Horváth József György: Mi motiválja még, mi hajtja?
Orbán Viktor: Vagyis mikor érzi az ember leginkább üresnek magát? Elárulom: a győzelem másnapján. Ilyenkor születik meg a felismerés, hogy a győzelem nem önmagáért való. Bár a tizenkettedik menetben mindent elhomályosít a küzdelem, de másnap már tudja az ember: nem az volt a cél, hogy nyerjünk, az csak egy eszköz. Ha az ember magyarnak születik, akkor előbb-utóbb rájön, hogy ezzel feladatot és küldetést is kapott. Ezt a politikában könnyen le lehet fordítani. Én ebbe nőttem bele. Magyarnak lenni küldetés, feladat, misszió, meló. Egy magyar nyelven felépült, magyar észjárásra épült, nagyszerű, ezeréves civilizációt idegenek között, magányosan ezen a helyen megtartani, felerősíteni, továbbvinni. Én ezért dolgozom, ez visz engem előre. Csak lazán, görcs és pátosz nélkül, derűsen, szeretettel.
GFG: Ki a legkeményebb ellenfél?
Orbán Viktor: Mindig önmagad. A mindenkiben megbújó rosszra való hajlamot kell legyőzni. Például, hogy reggel jobb ágyban maradni, mint felkelni. Az életem során erre jöttem rá. (nevetés) Saját magad legyőzése a legkeményebb ellenfél, mert mindig több van benned, mint amit kihozol magadból.
Horváth József György: Ki volt a legkeményebb politikai ellenfél?
Orbán Viktor: Horn. Ő volt a legnehezebb. Isten nyugosztalja! Az önmagát túlélt, szívós szoci világ álneve Horn Gyula volt. Megtestesítette mindazt, amit le akartunk győzni, magunk mögött akartunk hagyni. Horn komoly ellenfél volt, dacára annak, hogy őt végül legyőztem. Ez olyan bravúr volt, mint ahogy a tizennégy éves Egerszegi Krisztina csusszant be elsőként a két debella NDK-s úszónő között.
GFG: Ki a faszagyerek?
Orbán Viktor: Puskás Öcsi. Ez eldőlt, nincs kiadó hely. A legnagyobb történet Puskás Öcsié. És ez a mi történetünk, velejéig magyar történet.
GFG: Mi lesz az országgal tíz év múlva?
Orbán Viktor: Erősebbek leszünk és gazdagabbak. Nem kell ezt túlbonyolítani. Rajtunk múlik. Rajtunk magyarokon, senki máson. Először is azon, hogy mire tartjuk magunkat. Hiszünk-e Magyarországban és a magyarságunk erejében? Hiszünk-e egymásban? Örülünk egymás sikereinek, vagy inkább irigykedünk és egymás ellen áskálódunk? Ha hiszünk Magyarországban, a magyar emberekben, egymásban, akkor szép jövő előtt állunk. Egy összetartó, erős nemzet kell, amelyik kiáll magáért, nem hagyja magát, nem hunyászkodik meg senki előtt, és végigmegy az úton, amin elindultunk. Sok múlik azon is, hogy mit adunk át a következő nemzedékeknek. Egy ország mindig olyanná lesz, amilyenné a gyerekeinket neveljük. Ha jó példát mutatunk nekik, ha őket is arra neveljük, hogy ne a könnyebb utat keressék, hanem a saját útjukat még akkor is, amikor nehezebbnek tűnik, akkor az ország újra naggyá lehet. Mit üzen Amerika? Tegyük naggyá újra Magyarországot!
Kifelé menet a lépcsőházban
GFG: Közeleg az év vége. Hogyan bulizik egy miniszterelnök? Egyáltalán: mi fér bele egy napjába?
Orbán Viktor: Én régóta a folyamatosan megfigyelt emberek kategóriájában vagyok. Amit ti bulinak hívtok, az nekem már nem adatik meg. Borom viszont van otthon, felteszem Cseh Tamást, és akkor minden a helyére kerül. Az ember felkel reggel, és bár éjszaka is dolgozott, megküzd a kihívással, hogy képes-e példát mutatni a gyerekeinek, hogy előbb kel fel, mint ők. Aztán az is eldől, hogy Anikó viszi-e a gyerekeket az iskolába vagy én. Ha ez megvan, bemegyek a tornyosba, az autó hátsó ülésén végigolvasom a Nemzeti Sportot, hogy a világ fontos eseményei nehogy elsurranjanak mellettem. Beérve átnézem a híreket, erre adok fél órát, reggeli vagy van, vagy nincs. Inkább nincs. Aztán elkezdődik az élet. Jönnek az emberek és az ügyek egymás után attól függően, hogy miről szól a nap. Ma például innét hazamegyek, kivasalom a nadrágomat, és elmegyek a fideszes képviselők évzáró estjére, ahol beszédet kell mondanom. Ami az ebédet illeti, ha katona lennék, akkor kantint mondanék, így inkább a menza a helyes kifejezés, az Országházban lévő menzáról fel szoktam hozatni a kosztomat. Tegnap ettem egy remek sült disznómájat. Kis öröm is öröm. Közben persze olvasni kell, ez csúf szokás. Nem polgári, talán még plebejusnak sem mondanám, de annyi a meló, hogy nem kerül át magától a munka az elvégzendőkből az elvégzettek oldalára. Aztán verkli tovább. Ha szerencsém van, lemegyek este edzeni Felcsútra, de általában nincs szerencsém. Úgyhogy bent maradok 10-ig, 11-ig, aztán másnap kezdődik minden elölről.
Pörge Béla: Kinek szurkol?
Orbán Viktor: A focikérdésektől a miniszterelnök el van tiltva, de azért elmondom: a Felcsútnak szurkolok, Akadémiát is alapítottam. Ha majd egyszer nyugdíjba megyek, ide jövök vissza – ellenfeleim legnagyobb örömére. A fiatalokban bízom. Ráadásul vissza is fiatalítanak.
Ketipisz Sztavrosz: Van kedvenc filmje?
Orbán Viktor: Vannak kultikus filmek, amelyekre az ember emlékszik, a „Volt egyszer egy Vadnyugat” ilyen. A Clint Eastwood-filmeket is szeretem. A Gran Torinót a „Volt egyszer egy Vadnyugat” mellé nyugodtan be is írhatjuk. Vagy Denzel Washington Kényszerleszállását. A gyerekek is sokat segítenek. Nekik kedvenc filmjeik vannak, és ezeket kötelező megnézni. A nagy sláger a „Büszkeség és balítélet,” ezt láttam legalább fél tucatszor, az összes lánygyerekem ott hüppög rajta.
Forrás: 888.hu