Első pillanattól izgalmas munkának ígérkezett a Stefánia palota csodálatos lomkoronájára néző, legfelső emeleti lakás tervezése. Eredeti állapotában sok kis helyiségből állt, apró darabokra szabdalva a teret, de ma már falak nélkül sokkal élhetőbb, impozánsabb képet mutat.
A közel 50 négyzetméteres lakás lakberendezői tervezéséhez abszolút szabad kezet kaptam a velem egykorú megrendelőktől, egy sok gyermekes házaspártól, akikkel már az átépítés kezdetekor baráti kapcsolatba kerültünk. Egyetlen konkrét kérésük az volt, hogy bár a lakást a közeljövőben főleg külföldiek részére adják ki, a tervek tegyék lehetővé, hogy később valamelyik gyermekük számára is jól használható legyen. Tervezési koncepcióm az volt, hogy a lakásba lépve a lehető legkellemesebb térérzetet keltsem, természetes úgy, hogy a lakás egyben kényelmes, funkcionális, minden igényt kielégítő és magával ragadó legyen. Így született meg az az elképzelés, hogy az eredeti állapotában apró darabokra szabdalt sok kis helységet (spejz, konyha, fürdőszoba, nappali és egy szoba, vécé, valamint a teraszról egy tároló) nagyvonalúvá tegyem. A korábbi vécét és kamrát egybenyitottam, a teraszról hozzáférhető tárolót a lakáshoz csapva, abból elcsípve lett egy tágas zuhanyzós vécé és egy működő konyha, ami egy kicsit leválasztott, de mégis része a nappalinak. A nappalit étkezés, olvasás, munkahely és pihenés, tévézés és tárolás zónákra osztottam, amely a lakásba lépőnek egy egységként tárul a szeme elé.
A cikk folytatása megtalálható az amiotthonunk.hu honlapon!