Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a „nagyhírű és vitéz” nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s amegrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi halált. Mint a vers megjósolja, a „pogány”török még valóban 120 évig uralja Magyarországot, és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse, hisz Csáktornya szülötte.
84. /
> Az írott szó elhal majd,
>
> és egyre szegényebb lesz a beszéd,
>
> a nemzetre egy talány hoz bajt,
>
> mely elveszi az emberek eszét.
>
> Egész nap otthonukban ülnek,
>
> bámulnak hazug, mozgó képeket,
>
> s mire a bálványok ledőlnek,
>
> már alig születnek gyermekek.
> 85. /
>
> Ötven esztendő lejártán új világ lesz,
>
> a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.
>
> Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,
>
> a törvény az uzsorásokat sújtja.
>
> Az ország még sokáig nem lesz gazdag,
>
> de többé senki sem hal éhen,
>
> a néppel új királyt is választanak,
>
> s kezdődik elölről minden, mint régen.
> 87. /
>
> Amit értelmes elme el sem képzel,
>
> az megtörténik majd Hungáriában.
>
> Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
>
> csak gyilkos ármány és ravaszság van.
>
> Dolgozni akarnál, de nincs munka,
>
> pedig a földek parlagon hevernek,
>
> aki eddig a munkát csak unta,
>
> most koldusa lesz az idegeneknek.
>
>
>
> 90. /
>
> Az erdőn túl él az ország jobbja,
>
> de számában kisebbik része,
>
> földjét az erősebb elrabolja,
>
> ezeregyszázból nyolcvan évre.
>
> Már csupán nyelvében él, de él még,
>
> s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,
>
> az ő küzdelmük hozza el a békét
>
> és egységét minden magyaroknak.
>
>
>
> 91. /
>
> Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,
>
> erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,
>
> türelmesek, de kitartásuk semmi,
>
> vezérük rosszul végzi mindahány.
>
> Költőiket elfelejtik gyorsan,
>
> akárcsak régi énekeiket,
>
> magyar se marad sok a honban,
>
> de magyarul szólnak az idegenek.
>
>
>
> 92. /
>
> Immár vén és beteges koromban
>
> távoli nemzetnek ködképeit láttam,
>
> Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,
>
> megtörténik egyszer majd a valóságban.
>
> Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,
>
> lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, –
>
> háromezer ezüst volt a munkám bére,
>
> örvendenek neki koldusok és árvák.
>
>
>
> 93. /
>
> Akinek mindezt írtam rendelésre,
>
> három hónappal él tovább mint magam.
>
> Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,
>
> minden ledőlt toronynak súlya van.
>
> A pogány még százhúsz évig itt lesz,
>
> de egyre jobban gyengül –
>
> személye két nemzet közt híd lesz,
>
> s utódja nagy művet ír a küzdelemről.
>
>
>
> 94. /
>
> Keletről primitív, barbár horda tör
>
> Magyarországra, nem először.
>
> A nép minden vagyonát elhordja,
>
> a csőcselék a mélyből előtör.
>
> Megérkeznek a haza elárulói,
>
> sértődöttek, és idegenek,
>
> tíz évig tudják a népet zsarolni:
>
> vörös és sárga a címerben egyek.
>
>
>
> 97. /
>
> Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,
>
> s az emberek apraját eldobják,
>
> és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,
>
> súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.
>
> Értéke nem lesz semmi a munkának,
>
> és nem lesz semmi haszna a pénznek,
>
> uzsorások magyar földre licitálnak,
>
> gazdagok helyett fizetnek a szegények.
>
>
>
> 98. /
>
> Róka, s hiéna vezeti a népet,
>
> alattuk szétesik az ország,
>
> a róka egyedül sokat téved,
>
> a hiéna megássa a sírját.
>
> Végtelen a nép ostobasága,
>
> de lassan feltámad az új erő,
>
> nem hallgat róka hiéna szavára,
>
> Pannónia nem lesz dögtemető.
>
>
>
> 99. /
>
> Jön új nemzedék, mely erős lesz,
>
> és nem szégyelli többé, hogy magyar,
>
> a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
>
> s nem csak önmagának túr és kapar.
>
> Erkölcsében megújul majd az ország,
>
> és végre büszke lesz minden fia,
>
> mert ámulatba ejti egész Európát
>
> sokszáz évnek elteltével Pannónia.