Hozzád növekvő oszlop glóriája
permetező titok létbe – fordulása
köszönt, – anyag külső méhe.
Jelenség – valóvá önmagát tékozló
Önmagát – kereső, nyugalmát vezeklő,
– hajdani nyugalmát.
Jövendő nyugalmad bennem
vihart kért:
Nem vágytam bízó önkitagadásod megtérésig
kínomért.
Békédért sóhajtok,
mert kínod bennem
fájna.
Boldog borzongásaim szaporítsd
véredben,
Te egyedüli kötődő:
véled vagyok árva.
T.A. Guba István