Midőn két szerzőtársam is megszólalt az ügyben, a sportrovat vezetőjeként kötelességemnek érzem reflektálni, más aspektusból közelíteni a témához.
Hajlamos vagyok elhinni, a helyzetet Keményvonalas érdekek, kontra Nemzetiségünkön nyugvó szélsőségek vezérlik. Nem új keletű versenyző a nemzetközi vizeken, a minket bemutató idegen tollak hazai viszonyokról szóló írásainak „diszkrét bája”. Néha kívülről objektívabb rálátást kaphatunk a minket érintő kérdésekre. Ebben a szellemben szeretnék közölni.
Mielőtt bestiális kegyetlenséggel elkezdenénk támadni, akár az úszószövetséget, akár Hosszú Katinkát, érdemes megvizsgálni az alaphelyzetet. Amely éppenséggel nem igazán konzisztens. Vagy legalábbis igyekszenek ekképp tálalni nekünk…
Úgy hiszem, érdemesebb globális formában közelíteni a történethez, már amennyiben nem vagyunk elvakult szívcsakra hívők. Szeretnék megtörni egy ezer éves átkot, még ha meg is köveznek majd érte: nem Magyarország a világ közepe! Lassan semmilyen tekintetben sem vesszük fel a versenyt, sem a világgal, sem a körülöttünk élő nemzetek princípiumaival, ordas léptekkel igyekszünk elmélyedni az ingoványban.
Eleve nem értem a felháborodást… Ezerszer súlyosabb és égetőbb gondokról nem veszünk tudomást, nap-nap után, sportban, közéletben, úgy általában a saját környezetünkben. Persze a magyar emberről köztudott, hogy szereti rágni a mindenkori, aktuálpolitikai gumicsontot. Azt talán mondanom sem kell, hogy széles e világon teljesen más az attitűd. És micsoda szemtelenség, erről bizony a külhonban élő, tevékenykedő, komoly karriert befutó sportolónő nem hajlandó tudomást venni…!
XXI. század. Hosszú idő elteltével, visszatekintve is élesen kinyilatkoztatható lesz: a totális technikai innováció korszakát éljük. Az életünk minden területén félelmetes sebességű a fejlődés, erről talán legjobban a mai 40-50 közötti korosztály tudna regélni nekünk. Ők, akik a Junoszt után IP tv-vel kapcsolódnak ki, facebookoznak, Trabantjaik rég feledve, lassan már önjáró járművekkel közlekednek.
Hogy hol nem érzékelhető ez a változás, merre is tudjuk könnyedén tetten érni ezt? A mindannyiunk által szeretve gyűlölt magyar államvasutak fedélzetén, ÉS az uszodák partján. Mintha negyven éve állna az idő.
Aki annak idején „lépett” volna a pártból, rossz elvtárs volt, aki most nem ért egyet a rendszerrel, az „csak Kommunista”. Egy dologban létezik konzekvens megbékélés. A rendszerváltásban, és annak teljes hiányában. Minden korban, a szellemiséget meghaladó embereket eretneknek bélyegezték, üldözték. Ma sincs ez másként, csak az eszközökben nagyobb a tárház.
Hosszú nem haladja meg saját korát. Ellenkezőleg, megélni igyekszik, többedmagával – már ha partnerre lel benne itthon. Képviselni próbál valamit, elindítani egy folyamatot. Szükségtelen üldözni. Foghatatlan, mind a pályán, mind azon kívül, nyálkás halként csusszan ki az őt „leölni” igyekvők kezéből.
Összetépett szerződés, gerjesztett, vagy valós vádak… Egyetlen dolgot rónék fel Katinkának: a Kiss lászlóval szemben tanúsított ridegségét, az ominózus sajtótájékoztató után – az egy erősen tévesztett rím volt. Egyébként…
Írta: Tóth Krisztián Márk