A Tejútrendszer szélén talált ősi csillagok zsúfolt, gömb alakú halmazai lehetnek a Földön kívüli élet legjobb lelőhelyei egy új elmélet szerint.
A Földön kívüli élet utáni kutatás első célpontjai voltak ezek a zsúfolt, gömb alakú csillaghalmazok, ám kevés sikerrel járt eddig a csillagok körül esetleg keringő bolygók keresése. Két csillagász szerint mégis jó oka van, hogy folytassák a keresést – tudósított a BBC News az Amerikai Asztronómiai Társaság (AAS) 227. konferenciájáról, ahol Rosanne Di Stefano és Alak Ray csillagászok bemutatták elméletüket.
A négymilliárd éves Napnál sokkal idősebb, átlagosan tízmilliárd éves gömb alakú halmazoknak nincs sok fiatal csillaga, melyek a bolygók létrejöttéhez szükséges fémes elemekben gazdagok lennének. Ám Di Stefano, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Kutatóközpont munkatársa kimutatta, hogy friss felfedezések szerint a Napnál sokkal kevesebb fémmel rendelkező csillagok körül is keringenek exobolygók, különösen a Földhöz hasonló kicsi, köves planéták.
„Amikor az 50-es, 60-as években elindult a Földön kívüli élet utáni kutatás, még azt sem tudtuk, vannak-e exobolygók. Most már használhatjuk a több mint kétezer, az új bolygó felfedezéséből származó információt és feltehetjük a kérdést, lehet-e belőlük a gömb alakú csillaghalmazokban” – magyarázta Di Stefano.
Felhívta a figyelmet a PSR B1620-26 b jelű, Matuzsálemnek is nevezett exobolygóra, az egyetlen, eddig felfedezett planétára, mely egy gömbalakú halmaz csillaga – sőt két csillaga – körül kering. Ebből arra lehet következteti, hogy abban a halmazban több bolygó is lehet – tette hozzá Di Stefano.
A két kutató a lehetséges új lelőhelyet is azonosította a gömb alakú csillagklasztereken belül. Mivel az ottani csillagok többsége öreg, hűvös vörös törpe, az élhető planétáknak nagyon közeli pályán kell keringeniük, hogy folyékony vizük lehessen.
Nem a víz jelenléte az egyetlen kihívás a zsúfolt halmazban keringő bolygók számára. A mindössze száz fényévnyi átmérőjű gömbhalmazban összezsúfolódó milliónyi csillag gravitációs erői könnyen szétszakíthatják a naprendszereket. Van azonban egy hely a klaszterben, ahol a csillagok nincsenek annyira közel egymáshoz, hogy a köves planétákat elszakíthatnák a naprendszerüktől – magyarázta Di Stefano.
(http://www.bbc.com/news/science-environment-35248043)
MTI