A KEDVENC VIRÁGOM
Mindig a pipacs volt a kedvenc virágom
Mindig élvezettel néztem, nyílását vártam
Kerestem, ha az útszélen nem volt, a búzatáblában
De most, hogy a ruszki jött, és muszáj a piros
Szeretni a pipacsot, szívem mondja. Főleg ha piros, tilos.
Nem értettem ezt gyerekkoromban
Hamar felnőttem, részt vettem a forradalomban
Nem vágytam többé a búza arany-tengerébe úszva
Hogy pipacs is legyen sok, piros, mert megutáltatta velem a muszka.
Amikor minden pirosra vált hazámban itt
Majdnem piros lett az egész világ is
Piros a föld, piros az ég alja
Piros volt a felhő is, ami a napot takarta.
Piros lett a hold, az ég végtelen sötétsége
Piros lett a csillag, lent is, és fent az égbe
Piros lett a fehér párna, a szűz ruhája
Piros volt a katona csizmája, hisz útját a vérünkben járta.
Mindazok a színek, kékek, sárgák, zöldek, mind, amik eddig szépek voltak
Pirosak lettek most, örömet nem hoztak
A kék ibolya, kéknefelejcs, kökény
Hogy képzelhetnék, hogy belőlük is vörös lesz az újra festett kép.
Ha piros a hölgy ajka a rúzstól
Más az, mint mikor a becsületes ember arca vörös a pofontól
Árpád és a hét vezérvére piros volt, mikor esküt tettek
Ne fenyegessük őket és eddigi őseinket,hogy ők is vörösek lesznek.
A kutyából jól tudjuk nem lesz szalonna
A piros pipacs nem lesz a vörös alapja
A piros csillagnak nem lesz otthona
A becsületes magyar kalapja.
És ha lesznek is olyanok, kik köpönyeget forgatva
Vöröset látnak, vöröset imádnak, vöröset mindannyinknak kínálnak
Vörös a kezük, mert sokat megdádáztak
Vörös is, mert sokat kínzás után a másvilágra dobáltak.
Megszűnt ez már, szabad Magyarország
Nőhet a pipacs, pirulhat a határ
Nőhet, ringhat a búzamező arany tengerében
Itt-ott egy búzavirág is mellé nőhet színes kékségében.
Könnyeink, csókjaink a vörös vért felmosták
Amit a hősök szabadságunkért feláldoztak
Fekete a varjú, nem vörös kánya
Fehér az ifjú lányünneplő ruhája.
Fehér a gyászmisét mondó pap ruhája
Csak Piros Pünkösd napján piros a ruhája
A gyász, ha fáj is, mégis örömre vezet
Szabad a hazánk, kiket gyászolunk, övék a köszönet.
Hozzászoktunk újra a piroshoz, pipacshoz vagy máshoz
Énekelhetünk újra a mezei virághoz
Az Úr Napján szórhatjuk újra a piros virágot
Nem kell félnünk, hogy véres lesz cipőnk, amint rajta járunk.
Piros a pipacs, piros égő orcám
Piros az ajka, amint mosolyog a lány
Piros a véren, de most nem csapolják
Piros a tűz lángja, de most melegít, nem rombol már.
Piros a zászlónk első színe
Piros a bikavér főleg Egerben
Piros az ég alja, örülhet a hajós
Piros a paprika, édes vagy csípős, jó magyaros.
Piros a pipacs, vörös a tégla
Nem számít, hogy melyik színt kapta
Piros, vörös, most már bármelyikszín is lehet
Nem erőszakolják ránk Keletről többet a vöröset.
Hegedűs László Jenő