Először látható Magyarországon cebui disznó a Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahova egy fiatal tenyészpár érkezett, a koca Rotterdamból, a kan pedig Edinburghből. A bemutatás mellett a cél az állatok szaporítása, ami a faj megmentése szempontjából is fontos lenne.
A ritka trópusi sertésféle a Fülöp-szigetekhez tartozó Negros és Panay lakója, a természetben kritikusan veszélyeztetettnek számít – közölte a kert csütörtökön az MTI-vel.
A Budapestre érkezett cebui disznók közül a 2012. október 7-én született koca hivatalosan a Buana nevet viseli, de a gondozók Pitypangnak becézik, a kocával egyidős kan kihelyezett állatként került Budapestre, hivatalos neve Bulan, egyébként a Füge becenevet kapta. A két állat mostanában éri el az ivarérett kort, így az állatkerti szakemberek bíznak benne, hogy a pár az elkövetkező években kismalacokkal örvendezteti meg a közönséget.
A cebui disznó a hazai vaddisznókhoz képest viszonylag kicsi termetű, a kanok átlagosan 35-40 kilósak, a kocák pedig 20-35 kilogramm közöttiek. Marmagasságuk ritkán haladja meg a 60 centimétert, mindkét nem jellegzetes sörényt visel, bár ez a kanoknál sokkal hosszabb sörtékből áll.
Életmódjáról elég keveset lehet tudni, ami részben a cebui disznó rejtett életmódjára vezethető vissza. Az emberi tevékenység által zavart élőhelyeken az állatok éjjel aktívak, más területeken elképzelhető, hogy a nappali órákban is sokat mozognak. Főleg erdős területeken élnek, a tengerszinttől egészen 1600 méteres magasságig, általában kisebb kondákban járnak táplálék után, mindenevő állatok.
A nőstények átlagosan 118 napnyi vemhesség után almonként 2-4, esetleg 5 malacot hoznak a világra, akik hathónapos korukig szopnak, de közben folyamatosan megpróbálkoznak a szilárd táplálékkal is. A fiatalok 2-3 éves korukban válnak ivaréretté, élettartamuk a 18 évet is elérheti.
A celebeszi disznót egy francia születésű jezsuita, Pierre Marie Heude fedezte fel és írta le a tudomány számára még 1888-ban. A cebui disznók Cebu szigetéről az 1960-as években pusztultak ki, és a Guimaras és a Ticao szigeten sincs már belőlük. Megritkulásuk egyik fő oka a mezőgazdasági művelésbe vont területek terjedése. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 1996-ban kritikusan veszélyeztetettnek minősítette a fajt.
A cebui disznókból a világ állatkertjeiben is csak pár száz egyed él, így az európai állatkertekben tartott egyedek összehangolt, természetvédelmi célú szaporítása érdekében az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 2007-ben indította el a cebui disznóval foglalkozó tenyészprogramot (EEP), amelyhez a Fővárosi Állat- és Növénykert is csatlakozott.
MTI