2015. augusztus 9-én 17 órakor Fahidi Éva dedikálja az A dolgok lelke című könyvét a Láng tékában (1137 Budapest, Pozsonyi út 5.) Mindenkit szeretettel várnak egy beszélgetésre vagy akár csak egy kézszorításra is.
2015. július 15-én a lüneburgi tartományi bíróság legkevesebb 300 ezer magyar deportált aljas és kegyetlen meggyilkolásában való bűnrészességéért – nem jogerősen – négy év szabadságvesztésre ítélte Oskar Gröninget, az auschwitz-birkenaui haláltábor egykori őrét. A perben mellékvádlóként és tanúként meghallgatott Fahidi Éva hangsúlyozza: nem a büntetés a fontos, hanem az, hogy hetvenegy év után kimondatott: Gröning tette az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény.
Fahidi Éva 1944. július 1-jén érkezett Auschwitz-Birkenauba – ahogy fogalmaz – fegyenci minőségben. „57 nap alatt kizúdítottak 437 ezer embert, és közülük több mint 300 ezret megöltek. Gröning SS-i pozícióban tevőleges tanúja volt mindennek” – mondja. ,,Korábban többször is perbe fogták, de az akkori német törvények nem tették lehetővé, hogy el is ítéljék. A tömeges gyilkossághoz nyújtott segédlet fogalma mint büntethetőségi kategória nem szerepelt a kritériumok között.”
Éva kitért a mostani per sajátos előzményeire: ,,Gröning évekkel ezelőtt azzal érvelt egy holokauszttagadóval szemben, hogy ő csak tudja, mi történt Auschwitzban, hiszen ott volt” – utal a múltra. A frankfurti ügyészség már 1976-ban nyomozást indított ellene, de kilenc év után, bizonyítékok hiányában ejtették a vádat. 1985-ben mégis terítékre került az ügye: egy bélyeggyűjtő klubban vitába szállt egy holokauszttagadóval, aki azt állította, hogy a koncentrációs táborokban nem történtek rémtettek. Gröning ezen annyira felháborodott, hogy részletesen elmondta, sőt levélben megírta, mit vittek véghez Auschwitzban, mi volt az ő feladata, és mi mindennek volt szemtanúja.
A beszámolója napvilágra került, majd közel húsz évvel később egy BBC-interjúsorozatban nagy nyilvánosság előtt elismételte, milyen szerepet töltött be Auschwitzban, és mit tud az ott történtekről. Elmondta például, hogy amikor egy részeg SS egy síró csecsemőt talált a rámpán, a lábánál fogva felemelte, és egy teherautó oldalához csapta a fejét. Gröning utólag, a lüneburgi bíróságon azt vallotta: tettük az egész zsidóság elleni akció volt, amit nagyon sajnál.
,,Az emberi érzelmek egész skálája végighullámzott bennem” – idézi fel a Gröning-per tárgyalásakor kavargó érzéseit Fahidi Éva. ,,Az első két nap olyan volt, mintha kinyílt volna a tárgyalóterem teteje, és beömlött volna rajta a Harmadik Birodalom. Merthogy ez az ember 94 évesen sem lépett ki abból az alaptevékenységi köréből, hogy ő egy SS-tiszt. A szavak, amiket használt, az, ahogyan egymás után rakta őket, a mondatszerkesztés módja, mind arról árulkodott, hogy hetven év alatt sem jutott el a tudata mélyéig, mit cselekedtek. Annyit tudott magából kipréselni, hogy erkölcsi felelősséget érez. Akármit mond, a lelkében ma is SS-ember.”
A teljes cikk A halálgyárat felkészületlenül érte a magyar hatóságok buzgósága címen ITT OLVASHATÓ.