A Magyar Nemzet 2015. július 2. csütörtöki számában megjelent Váli István Csaba építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök cikke, a Városliget múzeumi beépítésével kapcsolatban. A múzeumi negyed létesítését ellenző cikk, nem az első és valószínűleg nem is az utolsó. A szerző nagyon tárgyilagosan foglalkozik a tervezett beruházás olyan vonatkozásaival, amiről az erőltetők nem igen szoktak beszélni.
Az egyik ilyen téma az, hogy a múzeumokat, szerte a világban, nem az épület miatt látogatják.
Az épület milyensége, megjelenése, formája másodlagos, és az általában csak néhány szakembert érdekel. Vagyis a múzeumi negyed megálmodói tévedésben voltak akkor, amikor nagy hírveréssel nemzetközi tervpályázatot írtak ki, egyszerre több múzeumi épületre, előtérbe helyezve azok látványos, akár extrém megjelenését, miközben az azokban elhelyezendő gyűjteményekről szinte szó sem esett. A tervezett múzeumokba, meglévő, gyűjtemények anyagai kerülnének, amire a cikk írója is utal. Vagyis egy múzeum esetében nem feltétlenül a külcsín, hanem a belbecs, vagyis a gyűjtemény méltó bemutatása, elhelyezése, tárolása, karbantartása, stb. a mérvadó.
Ugyanakkor, építész körökben közismert tény, hogy a pályázati kiírások, éppen ebből a szempontból, szakmailag erősen kifogásolhatók voltak. Nem véletlen, hogy a pályázatokon számos neves magyar építész nem is kívánt részt venni. A cikkben említett Zoboki Gábor, kiváló építészünk pedig, demonstrálva nemtetszését a múzeumi negyeddel kapcsolatban, a tervét a budavári Szent György terére tervezi meg, veszni hagyva a nagy értékű szellemi munka ellenértékét.
A cikk elmarasztalóan szóvá teszi a pályázatok nemzetközivé tételét. Igaza van. Miért volt erre szükség? Vajon mi késztette a pályázatot kiírókat arra, hogy lehetővé tegyék, hogy a csupa magyar vonatkozású gyűjteményeket magukba foglaló épületeket, a Magyar Nemzeti Galériát, a Néprajzi Múzeumot, a Bartók Központ – Magyar Zene Házát, a Magyar Építészeti Múzeumot, a Magyar Fotográfiai Múzeumot esetleg hazánkat, hagyományainkat, kulturális gyökereinket, a meglévő környezetet nem ismerő külföldi építészek tervezhessék meg? Ez a magyar építészek arculcsapását, tudásuk, képességük lebecsülését jelentette. Eközben tervezőink jelentős hányadának nincs munkája, egyre több a pályaelhagyó, vagy külföldre távozó építész. Megbocsájthatatlan tévedés. Az eredmény, összehangolatlan, zavaros városképet eredményező épületek csoportja. Miként a cikkben szerepel: „..a zsűri csak az épületeket, és nem az épületek összhatását bírálta, hiányzik az együttesből a harmónia.”
A cikk írója hangsúlyozottan utal arra, a már mások által is kifogásolt tényre, hogy a tervezett múzeumok valójában nem összekapcsolják a várost a Ligettel, hanem elválasztja attól.
„A Liget az új épületek mögé bújik, elszakad a várostól.”
A szerző ennek kapcsán szót ejt a zöldterületek „statisztikusok” szerint kimutatott gyarapodásáról is, megállapítva, hogy ha ez igaz is, ebből a látogatók mit sem fognak érzékelni. És valóban, hiszen a Liget nem olyan nagy, hogy néhány százaléknyi zöldterület gyarapodásnak túl nagy jelentőséget kelljen tulajdonítani. Pedig sajnos ez történik. Baán miniszteri biztos úr, számos fórumon, a múzeumi negyed elképzeléseit, szakmai érvekkel alátámasztott bírálataira, nem tudván elfogadható ellenérveket felsorakoztatni, általában a zöldterület gyarapodásának statisztikai százalékai mögé bújik, ami pedig a több milliárdos koncepciónak a legjelentéktelenebb tényezője.
És itt említsük meg a másik hírt, ami a napokban jelent meg a sajtóban, miszerint a közeljövőben hirdetik ki a Liget Budapest projekt tájépítészeti, nyílt nemzetközi tervpályázatát. Hát nem furcsa?
A múzeumi negyed megálmodói, a koncepciót támadó minden józan ellenérvvel szemben, tervük helyességének alátámasztására, a zöldterület kérdését az első percektől kezdve, oly előszeretettel védelmi pajzsként maguk elé tartó illetékeseknek most jut eszébe, hogy elkészíttessék a Liget zöldterületi rehabilitációjának, tájépítészeti rendezésének a tervét. Közben pedig már lebonyolítottak, hét múzeumi épületet magába foglaló nemzetközi építészeti tervpályázatot. Az épületek közül a Magyar Nemzeti Galéria és a Bartók Központ – Magyar Zene Háza pedig a Ligeten belül és nem annak szélén kapna helyet. Mintha a gombhoz terveznék a kabátot. Persze, megint nemzetközi pályázat formájában. Úgy látszik, most, amikor számos egykori kastélyparkunk tájépítészeti tervezése és helyreállítása van folyamatban, ahogy nem tartották alkalmasnak a magyar építészeket magyar múzeumok megtervezésére, úgy szerintük nyilván alkalmas magyar tájépítészek sincsenek a Liget tervének elkészítésére. Vagy túl sok pénz áll az illetékeseknek rendelkezésre, amit kizárólag nemzetközi pályázatokra költhetnek el?!
Ez után a következő lépés már csak az lehet, hogy nemzetközi pályázatot írnak ki a Liget és környéke közlekedési hálózatának a kialakítására.
Ugyanis ilyen terv sem készült. Ezzel kapcsolatban csak a magyar közmondást lehet idézni, miszerint „eső után köpönyeg.” Ugyanis ennek már az építészeti pályázatok előtt meg kellet volna történnie, a zöldterületi tervezéssel egyetemben, és nem nemzetközi szinten. Erre azonban bizonyára nem fog sor kerülni, mivel borítékolható, hogy annak eredménye ellentétbe állna a múzeumi negyed megvalósítását erőltető illetékesek közlekedéssel kapcsolatos optimista nyilatkozataival.
Az utolsó, közlekedéssel kapcsolatos megjegyzésünk indokoltságát támasztja alá a harmadik, közeli napokban megjelent hír, miszerint az Új Fővárosi Nagycirkusz az Ajtósi Dürer sor mentén fog felépülni. Igaz, nem a Liget, hanem a Dürer-kert területén, és nem holnap, mivel a terület 2020-ig bérbe van adva. Furcsa. Eddig erről nem volt szó. Nem is biztos, hogy elférne az említett helyen.
A közlekedési, gépkocsi parkolási igényéről nem is beszélve, melynek megoldhatósága a Városligetet határoló Ajtósi Dürer-sor közlekedési jelentőségét figyelembe véve, alig képzelhető el a Liget vele szemben lévő egy részének igénybevétele nélkül.
Mindent egybevetve, a múzeumi negyed és a Liget program, egy látszólag tetszetős, de teljesen átgondolatlan, rosszul előkészített koncepciójának minden áron való keresztülerőltetéséről van szó, mellyel kapcsolatban egyre több bizonytalansági tényező merül fel. Számtalanszor elhangzott és elhangzik ugyan, hogy milyen sok egyeztetés, szakvélemény, tanulmány, stb. előzte meg a múzeumi negyed tervét. Csakhogy ezek tendenciózusan, különösen közlekedési vonatkozásban, viszonylag szűk területre korlátozódtak. Egy ilyen, városrésznyi, több milliárdos beruházást, jóval nagyobb, kapcsolódó területeket is magába foglaló, komplex, tömegközlekedésre, parkolásra, közművekre, közintézményekre, zöldterületekre, stb. kiterjedő városrendezési és megvalósíthatósági tervnek kellet volna megelőznie. Különös tekintettel arra, hogy a terv kapcsolódik a világörökség részét képező Hősök teréhez. Ennek a területnek a határa ÉNy-ról a vasút, DNy-ról a Bajza és Bethlen G. utca, DK-ről az István u. és Ajtósi Dűrer sor, ÉK-rők a Hungária krt. kellet volna, hogy legyen. De lehet, hogy még jobb lett volna kibővíteni a területet a Szinnyei M. u. – Felsőerdősor – Rottenbiller u.- Thököly út vonaláig.
A körülírt területnek, különösen a déli épülettömbjei ugyanis, csupa régi épületből állnak, garázs lehetőség nélkül, a határoló utcákon már most is megoldhatatlan parkolási problémákkal. A múzeumi negyeddel kapcsolatban ismételten szó esik ugyan óriási befogadó képességű mélygarázsról. Ilyen tervezéséről, és annak anyagi vonzatáról viszont, ami pedig milliárdokat jelent, semmit sem lehet hallani. Az ötletgazdák szerint, a múzeumi negyed hatalmas idegenforgalmat fog generálni. Idézzük Baán miniszteri biztos úr szavait:
”Európa első számú városi-családi célpontja lehet, amely évi 1-1.5 millió turistát hozhat Budapestre.” Ennek a fantasztikus turista áradat buszainak parkolóhelyéről pedig szó sem esik. Pedig buszok részére nem szoktak szint alatti parkolót építeni. Ezek után példátlan felelőtlenségnek tűnik, hogy, bár még csak most fogják kiírni a Liget tájrendezési pályázatát, máris megadták a megbízást Sou Fujimoto japán tervező részére a Bartók Központ– Magyar Zene Háza kiviteli terveinek az elkészítésére.
Jó lenne, ha a miniszteri biztos úrnak eszébe jutna, a tervezett múzeumi negyedtől nem is túl messze, a Podmaniczky utca mellé tervezett kormányzati negyed sorsa. Félő, hogy ugyanaz megismétlődhet a Liget projekttel kapcsolatban is. Legyen zöldterületi, tájépítészeti terv, de nem nemzetközi pályázatként, múzeumi épületek és cirkusz nélkül. Ne dobjunk ki értelmetlenül milliárdokat az ablakon. A liget maradjon meg Városligetnek.
Simányi Frigyes
építész.