Kedves Nagymamák! Milyen felemelő érzés lehet az, amikor az unoka azt mondja: mama, én olyan akarok lenni, mint Te. A bakonybéli nagyi megtapasztalta ezt.

Bakonybélben, ebben a csodaszép környezetben elterülő faluban Juhászék egyik vendégházában beszélgetünk. A Juhász Házban, ahol Péter és felesége Zsuzsa asszony úgy fogadnak, mintha a család tagjai lennénk. Nyugdíjasok. Péter mérnök, felesége közgazdász végzettségű. Lassan két évtizede foglalkoznak falusi vendéglátással.

Az ember úgy érzi magát, mintha saját otthonában lenne, és van is ennek titka. A házban szinte tapintható a jóság és a szeretet

 

Hangulatos szobák, rendezett udvar, bakonyi levegő, no és a házaspár.

Öröm velük lenni.

Azt mondják, márpedig nem tágíthatunk, elfogyasztunk közösen egy finom vacsorát. Nincs ellenünkre, merthogy kicsinyke, öt fős csapatunk megéhezett a napi kalandozások után. Leülünk a terített asztalhoz, s miközben mindketten sürögnek, forognak, tálalnak, hallgatjuk a sztorit. A vegán sztorit.

– Tizennégy éve vagyok vegán, gyorsan le is adtam majd harminc kilót – mondja a ház asszonya. – Jól érzem magam minden tekintetben, egészségileg, fizikailag is. Péter nagyon súlyos beteg volt, már-már az orvosok is lemondtak róla. öt éve ő is vegán, róla húsz kiló ment le. A leletei ma is pozitívak, gyógyszert nem szed, miként én sem. A titkunk a sok zöldség és gyümölcs, a magvak. Hús, zsír, tejtermék egyáltalán nem szerepel az étrendünkben.

Közben pedig – a húsleves után – mindenféle finomságokat helyeznek elénk. Miközben mi falatozzuk a sült, fokhagymás tarját, a mézes combot, ők jóízűen eszik a főtt krumplit, sárgarépát, karfiolt és a magvakból készített köretet.  Megemlítik, hogy két gyermekük és négy unokájuk társaságában sincs ez másként, pedig ők gyakran látogatnak a szülői házba.

A család szent a házaspár számára. Vacsora közben szinte mindent megtudunk gyerekekről, unokákról, amikor Zsuzsa asszony boldogan mesél az unokákról. Azt mondja, élete legszebb pillanatai közé tartozik, amikor Bíborka, a legkisebb unoka nemrégiben egy közösen töltött hét végén egyszerűen ennyit mondott:

Mama, ha nagy leszek, én olyan akarok lenni, mint Te

Bakonybél sem maradhat ki a beszélgetésből. A monostor, ahol szerzetesek élnek, a vallási turizmus, mely évente sok látogatót hoz a településre. A jelentősebb vallási ünnepekkor a Juhász Ház és az évek során kialakított, alig száz méterre elterülő Pál Ház – melynek szintén a házaspár a tulajdonosa és üzemeltetője – is az ország más részeiről érkező hívők kedvelt szálláshelye.

Tavasz, Bakonybél, medvehagyma

Utóbbi némi meglepetés csapatunk számára, mert nem medvehagyma-szedésre érkeztünk. Juhászék viszont örömteli hírt mondanak: megkezdődött a szezon, tegyünk egy sétát a háztól alig két kilométerre lévő „dombon”.

A látvány fantasztikus, a félórányi medvehagyma-gyűjtés pedig több, mint emlék. Nem lehet megállni, hogy a szedés közben néhány levelet ne kóstoljon meg az erdőjáró. És mi lesz még itt? Három hét, sok ember, sok gyűjtögető, amikor nem csupán zöldellik, hanem piroslik, kékül, sárgul az erdő. A gyűjtögetők öltözékétől.

Beindult a medvehagyma-turizmus

Elsősorban hét végi napokra összpontosul, hétfőtől péntekig azonban kevesebb a gyűjtögető. Zsuzsáék vendégházai ilyenkor is várják a „kalandorokat”, és ők igény szerint a legjobb terepekre kísérik el vendégeiket.

Ennyi a reklám, mert arról korábbi cikkünkben már írtunk.

Arról viszont nem, hogy másnap reggelivel búcsúzunk. A ház gazdái sonkás tükörtojást, házi kolbászt, medvehagymát, sajtokat és friss kenyeret tesznek elénk. Ők maradnak a gyümölcsöknél, a méznél és néhány zöldségnél.

Mert vegánok, vendégszeretők és „igazi” falusi vendéglátók. Köszönet nekik az élményekért! Mit is mondhatna egy volt vendég: biztosan visszatér hozzájuk, miközben a látogatást az év bármely szakában javasolja a feltöltődésre vágyó embereknek és a természet kedvelőinek.

 

Írta: Vaskor IStván