Avenezuelai Caracas-ban szeptemberig csak két-háromnaponként lesz vízszolgáltatás, a foci vb előtt nem kizárt, hogy korlátozzák Sao Paulo vízellátását, több észak-amerikai nagyváros lakói már nem telepíthetnek új gyepet, másutt meg szigorú időkorlátokkal, csak páros vagy páratlan napokon szabad locsolni, de már a briteknek is bele kell törődniük a boglárkákba, százszorszépekbe. Nálunk még arat a pázsit diadala, időt, pénzt, fáradságot nem kímélve vetik a fűmagot, locsolják gondosan, vagy egyenest gyepszőnyeget rendelnek, hogy minél üdébb, szebb legyen a kert.
Szép is, nem tagadom, a hibátlanul viruló, kövér, zöld pázsit, sétálgatás közben én is szívesen megcsodálom egy-egy kerítés mögött, de bevallom, a mi kertünkben évek óta szalmasárgára szárad a nyári forróságban. Annyi tiszta ivóvizet elpazarolni rá egyszerűen nincs szívem. Megelégszem a dézsákban, cserepekben díszlő virágokkal, tavasszal meg ősszel úgyis újra minden kizöldell.
És a szigorúság nem véletlen a világon. Az ivóvízhiány – csak idő kérdése –, de bizonyosan ránk köszönt. Nagyszüleink fejenkénti 30 literje helyett ugyanis egy észak-amerikai, egy japán naponta 350 liter vizet fogyaszt, az európaiak sem adják alább 200 liternél, ugyanakkor egy afrikainak egyetlen zuhanyozásunkból egy hónapig kell élnie.
Sok elmélet, számítás született már az okosabb vízhasznosításra, például a zöldségtisztítás, kézmosás, zuhanyozás szürkevize és a felfogott esővíz együtt egész évre megoldaná egy négytagú család vécéhasználati, takarítási, mosási igényeit és 120 négyzetméteres kertjük locsolását. Németországban már engedélyezik a mosógép esővízüzeműre való átalakíttatását, az 5000 eurós szürkevíz-tisztító készülékhez hitelt ad az állam, és dotálják az esővízgyűjtést is. Sajnos azonban remény sincs rá, hogy az Európában kiépült vízhálózati rendszer valaha is hasznosíthassa a háztartási szürkevizet, és az új építésű családi házaknál is alig találni jó példát.
Tudatos hozzáállással, odafigyeléssel, a gyerekek nevelésével pedig sokat takaríthatnánk meg. A csöpögő csap javításán túl a start/stop gombos vécétartály, a háromperces zuhanyozás, a teli mosógép, a mosogatógép, a kézmosás, borotválkozás, fogmosás közben elzárt csap mind-mind apró, de sok ezer liter eredményt hozó lépés. Már ötéves unokám is megtanulta, milyen szerencsés gyerek, mert akkor és annyi tiszta vizet ihat, amennyit csak akar, ezért el is zárja a vizet kéz- és fogmosás közben. Sokszor hallotta már tőlem, hogy a víz kincs, el is hiszi, ezért alkalomadtán hangosan fut hozzám árulkodni, hogy: „Mama, Anya folyatja a vizet!”
Dr. Vérti Zsuzsanna
A cikk az A Mi Otthonunk magazin júniusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!