Megjelent Skultéty Csaba újságíró Vannak vidékek, féltett kishazák – Az én Ung megyei Nagykaposom című könyve. A szerző a keddi budapesti bemutatón kiemelte: az első világháború után újonnan létrejött Csehszlovákia a kisebbségek számára „áldemokrácia” volt, ugyanakkor véleménye szerint a két világháború között a Felvidéken élő magyarság volt a leginkább elkötelezett a demokrácia iránt a „szétszóratásban élő” magyarok közül.
Az 1920-ban született, a Szabad Európa Rádiónál évtizedekig dolgozó újságíró megjegyezte: a magyar többségű járási székhelyektől elvették ezt a rangot a minden előzmény nélkül megalakuló Csehszlovákia létrejöttekor.
Megemlítette: a három részből álló Nagykapos – amely ma Szlovákia legkeletibb csücskében található -, kissé „álmos mezőváros” volt Ungvár közelében, korabeli lakossága pedig színmagyar volt, egyetlen utca kivételével.
Csehszlovákia létrejöttekor a hivatalok élére csehek kerültek, de „helyben nem sok vizet zavartak”, és nem is volt más választásuk, mint hogy megtanuljanak magyarul – fogalmazott.
Megemlékezett arról, hogy a könyvben is szereplő ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja ügyvéd volt, és szülei jó barátságot alakítottak ki egy fiatal, szociálisan fokozottan érzékeny premontrei pappal, Mécs Lászlóval, aki a keresztapja lett. Szólt arról is, hogy – a kötetben ugyancsak szereplő – késmárki német evangélikus gimnáziumba járt, a kisváros szepességi német (cipszer) lakosságában pedig majdnem mindenki tudott magyarul, emiatt „magyar szellemmel voltak átitatva”.
Skultéty Csaba kitért arra, hogy a csehszlovákiai német tankönyveket a harmincas évek végén szudétanémet területen írták, ezért érződött rajtuk „a német gőg”, emiatt pedig családi konfliktusok is kialakultak, melyek oka az volt, hogy a cipszer diákok Hitler hívei lettek.
Szólt arról is, hogy az első bécsi döntés (1938) során a Felvidék déli részét különösebb atrocitások nélkül csatolták vissza Magyarországhoz, miközben zsidó iskolatársai izgatottan, csoportokba verődve beszélgettek a fejleményekről. Az első szlovák államnak a náci Németország támogatásával történt megalakulása után zsidó osztálytársai már nem is érettségizhettek – fűzte hozzá.
Kárpátalja székvárosában, Ungváron töltött diákévéről megjegyezte: a lakosságon belül nemigen tettek különbséget az emberek magyarok és ruszinok között.
A könyvben külön fejezet foglalkozik a nagykaposi mocsári erdő üggyel. Mint a szerző a bemutatón felidézte, egy prágai bank segítségével egy tisztességtelen vállalkozó zsarolásokkal, megvesztegetésekkel szerzett településükön jogtalanul erdőt, amelyet ki akart termeltetni. Brnóban, Csehszlovákia legfelsőbb bíróságán is tárgyalták az ügyet, amelyben ügyvéd édesapja képviselte a károsultakat. Az ügy végül peren kívüli megállapodással zárult, ami miatt a megbízás értelmében apja nem kapott ügyvédi díjat – tette hozzá.
Kitért arra: voltak olyan jelek, amelyek arra utaltak, hogy a csehszlovák titkosrendőrség megfigyelte egész családját, holott ők nem tartottak fenn kapcsolatot államellenes cselekmény végrehajtása céljából az anyaországgal.
Az eseményen részt vett Petrikán Péter, Nagykapos polgármestere is, aki megköszönte Skultéty Csabának, hogy megírta a könyvet.
MTI