Budapest híres az éjszakai életéről, így külföldről is sok turista érkezik országunkba, hogy ízelítőt kaphassanak a pezsgő fővárosi éjszakákból. Sokat hallhattunk már az éjszakai bárok különleges hangulatáról és közvetlen vendégeiről, de a városoknak van egy másik arca is, egy olyan oldala, melyet azok tapasztalnak leginkább, akik a pult másik oldalán állnak.
A vendéglátás nehéz szakma, melyben mindig a vendég az első, de mint mindenhol, itt is van egy határ, melynél már nem a vendég érdekei a legfontosabbak. A szolgáltatási szektor kiterjedt és szerteágazó, de jelentős eltérés van a városok nappali és éjszakai arca között, a napszakok változásával együtt az emberek személyisége is jelentős pálforduláson mehet keresztül. Szilvia egy klubhálózat bártendere, aki több mint egy évtizedes vendéglátós tapasztalattal a háta mögött már rutinosnak mondható a szakmában, így arról mesélt nekünk, milyen is az éjszakai Budapest az ő szemével.
Szerinted mi a legszembeötlőbb különbség az emberek nappali és éjszakai viselkedése között?
Éjszakánként felszabadulnak a gátlások, az emberek ilyenkor szeretnének együtt élni, ahelyett hogy egymás mellett élnének. Ha nappal mész az utcán, sokan egy pillantásra sem méltatják egymást, mindenki eléggé távolságtartó, éjszaka viszont a dolgok sokkal közvetlenebbé válnak. Az éjszakai város utcáin sétálva az sem kirívó, ha találkozol egy kissé ittas és jókedvű társasággal, akik bár idegenek, mégis meg akarnak ölelni, és fel akarják dobni a te kedvedet is. Az emberek éjszakai viselkedésének vannak pozitív és negatív oldalai is, én azonban, mint vendéglátós, sokszor sajnos leginkább a vendégek negatívabb tulajdonságaival szembesülök. A legszembeötlőbb különbség a nappali viszonyokhoz képest az, hogy vannak, akik sokkal rámenősebben viselkednek és bizonyos szituációkban mindenekfölött állónak képzelik magukat, különösen a szórakozó,- és vendéglátóhelyeken. Ha valaki bemegy egy hivatalba vagy egy bankba, akkor általában alá van rendelve a beszélgetéseknél, sokszor tanácsot kér, kikéri a szolgáltatók véleményét a felmerülő kérdésekben. Egy bárban, vagy egy szórakozóhelyen azonban az emberek fellépése és viselkedése megváltozik, úgy gondolják, ők mindent tudnak és ráadásul mindent jobban tudnak, mint mondjuk egy pultos. Vannak olyanok, akik egyértelműen le is nézik ezt a szakmát, azt mondják, ez csupán italtöltögetés, szóval bárki képes rá. Míg mondjuk egy ügy intézésénél többször is megkérdezik az ügyintézőt, jó helyen írják-e éppen alá a nyomtatványt, addig egy bárban a legtöbben úgy viselkednek, mintha tényleg mindent tudnának. Magabiztosan mondják, mit kérnek és hogy az miből is készül, pedig valójában hiányosak az ismereteik az adott italból, vagy koktélokból. Sokan kérkednek azzal is, hogy ők jobban ismerik az alapanyagokat, mint maga a bártender. Azt gondolják a munkánk csak annyiból áll, hogy kitöltjük az italokat és ennyi, ez a tevékenység mindenkinek menne. És valóban, szerintem is nagyon sok embernek megy, a vendéglátás egy olyan munka, amit nagyon sokan tudnak csinálni, viszont nagyon kevés olyan ember van, aki tényleg jól is csinálja. Mint sok más munkakörben, itt is rengeteg mindent kell kézben tartani egyszerre. Mindig tisztában kell lenned azzal, miből mennyi van, mikor kell feltöltened a pultot, vagy beszélned a szállítókkal, ha kiég egy égő, ki kell kicserélned, a vendégek után fel kell takarítanod, vagy ha csőtörés van, akkor is neked kell intézkedned. Az éjszaka közepén nem hívhatsz szerelőt, vagy karbantartót, bármilyen probléma adódik, mindent egyedül kell megoldanod. Szóval azt hiszem, nagyfokú önállóság, találékonyság és mindenekelőtt rutin kell hozzá, hogy tényleg minőségi munkát végezhess.
Az éjszakában sok a bajkeverő, milyen gyakran adódnak ebből konfliktusok?
Szórakozóhelyeken gyakran előfordul, hogy a szóváltást tettlegesség követi, ezért vannak a biztonsági őrök, ők általában gyorsan tudják kezelni ezeket a problémákat. Ha a vendégek egymással szólalkoznak össze, és ezzel megzavarnak másokat, meg lehet kérni őket, hogy azonnal távozzanak, ha azonban valaki egy pultosba köt bele, akkor át kell lépnie egy bizonyos határt, hogy ki lehessen vitetni a biztonságiakkal. Jó indok nélkül senkit nem lehet távozásra felszólítani, így ebben a munkában mérlegelned kell, mikor jön el az a pont, amikor azt mondhatod nekik, már nem szolgállak ki többet, ott az ajtó, menjetek. A vendégek úgy gondolják, ők fizetnek, tehát bármit megtehetnek veled, a sértő szavak és a lekezelő hangnem szinte mindennapos, de nem tehetsz ellene semmit. Vannak olyan emberek is, akiket frusztrál, ha nem állsz azonnal a rendelkezésükre, mert éppen másik három embert szolgálsz ki, ezért dühükben beborítanak valamit a pultba, vagy ami még rosszabb, kivesznek onnan valamit. Néha tényleg nehéz megérteni az emberek viselkedését, hiszen ha elmennek egy közértbe, ott sem ülhetnek be a kasszába, hogy betegyék a vásárolt áruért a pénzüket, fizetés nélkül pedig pláne nem mehetnek el. Egy bárban vajon miért gondolják azt, hogy ha a hűtőt a vendégtérből is el lehet érni, akkor jogukban áll kivenni belőle valamit és elsétálni vele? Az árukészletért mindig a pultos felel, így ha valamiből hiány van, és nem tud elszámolni vele, abból komoly gondok is lehetnek. Az ember ittasan sokkal több dolgot megenged magának, felszabadultnak érzi magát, simán hátradől a kanapén és felrakja a lábát a dohányzóasztalra, ez nálunk nagyjából minden második asztalnál megfigyelhető jelenség. Olyan is történt már, hogy a hátsó teremben egy ruhátlan párt kellett szétugrasztanom, akik a jelekből ítélve már túlságosan is otthon érezték magukat. Amikor még lehetett a benti helységekben is dohányozni, gyakran terjengett füves cigi illata, de egyébként is többeken észrevehető, hogy valamilyen szer hatása alatt állnak. Táncos szórakozóhelyeken nyilván sokkal többen vannak ilyenek, talán nem túlzás azt mondani, hogy a diszkókban minden hatodik ember, de egy koktélbárban azért ez kevésbé jellemző szerencsére.
Mit gondolsz, veszélyesebb az éjszakai élet, mint a nappali?
Igen, veszélyesebb, mert az emberek éjszakánként teljesen kivetkőznek önmagukból, egyesek buszokon vagy a város utcáin ordibálnak, üvegeket hajigálnak, és belekötnek más járókelőkbe is. Ilyenkor kicsit olyan, mintha félredobnák a civilizált világ által rájuk kényszerített álarcukat. Persze napközben is történhetnek dolgok, például kirabolják az üzletet, ahol dolgozol. Éjszaka egy bárban legalább ott vannak a biztonsági őrök, így kisebb a rizikó is, de az őr általában az ajtóban áll és arra figyel, kiket engedjen be. A biztonságiak jó esetben rálátnak az ajtóból a területre, így ha olyan a teremelosztás, láthatják, ha bent valami baj történik. Vannak olyan helyek, ahol face control van, és eldöntik ki mehet be, ezen sokan megsértődnek, mert nem értik meg, hogy ezzel a balhés társaságokat akarjuk kiszűrni, akik gondot okoznának a többi vendégnek, és nekünk is. Hozzánk például biztos nem jöhet be olyan, aki még nem múlt el 18, illetve akin már elsőre látszik, hogy sok gond lehet vele.
Mennyire könnyű, avagy éppenséggel nehéz megtartani az állásodat ebben a szakmában?
A vendéglátásban nagyon nehéz megtartani, mivel ahogy már mondtam, vendéglátózni szinte mindenki tudna és nagyon sok főnök is így vélekedik. Sokan úgy vannak vele, hogy minek fizessenek ki mondjuk 800 forintos órabért a vendéglátósnak, akinek van tapasztalata és rutinja, amikor minden második főiskolás elvállalja 600 forintért is, mert így keres egy kis plusz jövedelmet, hogy fizethesse a kollégiumot, vagy a szórakozását. Nem baj, hogy nem tud semmit, három hónapig megtartja, aztán utána felvesz egy másik főiskolást, éppen ezért szokták azt mondani, hogy teljesen felhígult a szakma. Én úgy gondolom, nem elég, hogy nagyjából megtanulod elkészíteni a koktélokat, a pultban gyorsan és pontosan kell dolgoznod, miközben a vendégekkel is folyamatosan kommunikálnod kell. A legtöbben elvárják, hogy beszélgess velük, reagálj a vicceikre, esetleg te magad is mondj pár szellemes megjegyzést. Fontos a türelem és nyitottnak kell lenned az emberek felé, mert ha érzik, hogy jól végzed a munkád és szimpatikus vagy a számukra, akkor szívesen jönnek vissza legközelebb is.
Meddig lehet ezt a munkát végezni? Eljön az a pont, amikor kiéghetsz benne?
Szerintem nem szabad hagyni. Ha nem étteremről beszélünk, hanem olyan helyről, ahol csak italt árulsz, legyen ez bár vagy szórakozóhely, ott valóban előfordulhat, de ez nyilván eléggé személy,- és életvitel-függő. Én azt mondom, hogy 40 éves kor után nőként már nem biztos, hogy jó ötlet éjszakai bárban dolgozni, mivel akkor már előfordulhat, hogy nem igazán illesz a pultba. Ha fiatal főiskolások, vagy pályakezdő huszonévesek állnak melletted, egyszerűen már kilógsz közülük. Nemcsak az életkor a gond ilyenkor, egyrészt komoly konfliktusok adódhatnak abból is, hogy a tapasztalatodból adódóan jobban rálátsz a dolgokra és szerintem jogosan megpróbálnád instruálni a kezdőket, de ők nem kérnek belőle. Másrészt pedig valljuk be, igenis fontos, hogyan nézel ki a pultban. Itt nem arról van szó, hogy szépségkirálynő alkatúnak kell lenned, még csak arról sem, hogy egyáltalán sminkeld-e magad, mert a legfontosabb az, hogy viszonylag fiatal legyél. A legtöbben szívesebben mennek oda egy fiatalosabb lányhoz egy italért, ráadásul az adott üzlet arculatához is igazodni kell valamilyen szinten a külsődnek. A gyerekkérdés is lényeges ebből a szempontból, az éjszakai életvitel mellett ugyanis nem könnyű felnevelni egy gyereket, és itt például – egy bankkal ellentétben – nincsen szülési szabadság. Ha megtudják, hogy állapotos vagy, általában azonnali hatállyal kirúgnak, mert a terhesség azzal jár, hogy nem emelhetsz nehezet, a pult mögött viszont folyamatosan rekeszeket, sörös-hordókat és kartondobozokat kell pakolgatni. Beteg sem nagyon lehetsz, mert muszáj bemenned dolgozni, ha hívnak. Én is vesztettem már el állást azért, mert nagyon lázas voltam, menni is alig bírtam, de mivel nem volt más választásom, be kellett mennem dolgozni, viszont így nem tudtam megfelelően végezni a munkámat. Mivel még viszonylag korán volt, csak négy vendég volt a helyen, őket kiszolgáltam, de alapvetően annyira rosszul voltam, hogy amíg vártam a váltótársam, a pulton pihentettem a fejemet. Kisvártatva megjelent két rendőr, és elkérték a papírjaimat, mondván, bejelentést kaptak, hogy ezen a helyen a pultos valószínűleg drog hatása alatt áll és rádőlt a pultra. A rendőrök látták, mennyire beteg vagyok és mondták is, hogy jobb lenne, ha hazamennék pihenni, de én mondtam, hogy előbb meg kell érkeznie a másik lánynak, mivel azon a helyen csak ketten dolgoztunk. Azóta sem tudom biztosan, ki telefonálhatott nekik, talán az egyik vendég, vagy éppen maga a főnök, mivel be volt kamerázva az egész helyiség, de a lényeg, hogy ezek után elvesztettem az állásomat. A főnököm pontosan tudta, mennyire beteg voltam, de nem érdekelte. Engem egy mondvacsinált indokkal rúgott ki és mellettem a váltótársam is elvesztette az állását, neki viszont szépítés nélkül megmondta, hogy miattam. Ez sajnos a vendéglátásban mindennapos, nem vehetsz ki szabadságot, ha beteg vagy, mert nem hiszik el, vagy inkább nem akarják elhinni, hogy tényleg az vagy. Ezt el kell fogadni, mert különben azt mondják, hogy jöhet a következő, és valóban, kettő perc alatt találnak egy másik embert a helyedre. Nem biztos, hogy tud akár csak negyed annyit is, mint akit elküldtek, de nem számít, mert akkor majd helyette is keresnek valaki mást.