Szép számmal érkeztek visszaemlékezések a varsói Magyar Kulturális Intézet, a Lengyel Rádió és a Magyar Rádió Zrt. közös felhívására a Magyarországon működő egykori lengyel (más néven KGST-) piacokról, valamint lengyelországi magyar árusokról.
A felhívást nagyjából egy éve a varsói kulturális intézet tette közzé Merkúr utódai kontra KGST címmel. Célja dokumentálni a magyarok és lengyelek élményeit, emlékeit az úgynevezett kereskedelmi turizmusról, amely a 70-es évektől egészen a kommunista rendszer bukásáig tartott, sőt egy ideig még azután is. Magyarországon létrejöttek a hatóságok által többé-kevésbé megtűrt „lengyel piacok”, míg a lengyeleknél a magyar árusok kedvelt célpontja Szilézia volt Katowice központtal.
A kezdeményezők azt kérték, hogy az érintettek osszák meg velük személyes élményeiket, fényképeiket, hang- és filmfelvételeiket, dokumentumaikat, tárgyi emlékeiket. Ezek alapján az elképzelések szerint egy kiállítás, rádióműsor és kerekasztal-konferencia is létrejönne, valamint egy tudományos igényű kiadványt is megjelentetnének.
Keresztes Gáspár, a varsói Magyar Kulturális Intézet tudományos titkára az MTI-nek elmondta: az ötlet tavaly a varsói Történelmi Találkozások Házával közösen született meg, amely székházát is felajánlotta a kiállítás céljára. Az eddig beérkezett visszaemlékezések – magyarországiak és lengyelországiak egyaránt – általában pozitívak, csak néhány negatív emlék szerepel köztük, például egy lengyel árus kirablásáról. Jerzy Kochanowski, a Varsói Egyetem történeti intézetének professzora több korabeli dokumentumot küldött, amelyek között rendőrségi jegyzőkönyvek, határőrségi feljegyzések, újságcikkek, fotóanyag is szerepel.
Többen fényképeket küldtek az általuk vásárolt lengyel árukról, tányérokról, fúrókról, szőnyegekről. Az MTI is küldött fotókat saját archívumából.
A lengyel piacokon főként ruházati, használati, lakberendezési tárgyakat, illatszereket lehetett kapni, a skála zoknitól, alsóneműtől, klasszikus női „otthonkától” különféle szerszámokig, csillárig terjedt. Budapesten a legismertebb piacok a Széna téren, a Kelenföldi pályaudvaron és a Bosnyák téren működtek. Utóbbin még mindig látható egy többnyelvű felirat: „kereskedni tilos”. A rákoskeresztúri lengyel piac helyén 11 juharfát ültettek az „intézmény” emlékére. Sok vidéki városban, köztük Vácott, Miskolcon, Hatvanban, Debrecenben, Hajdúböszörményben is voltak lengyel piacok.
A piacozók sokszor családostul, Polski Fiatokkal, Polonezekkel érkeztek. Általában a balatoni üdülést kötötték össze a sefteléssel. Mások az egész térséget bejárták, eljutottak Törökországig, sőt volt, aki Pekingig is. Mindenütt adtak-vettek, és végül egészen más tartalmú batyukkal érkeztek haza, mint amivel útnak indultak. Sokan a „legendás” Báthory-expresszel jártak, hoztak magukkal Szolidaritás-röplapokat, jelvényeket, szamizdat kiadványokat is, amiről rendőrségi feljegyzések tanúskodnak. A hidasnémeti, tornyosnémeti határátkelőknél a hatóságok olyan utasításokat adtak ki, amelyek szerint különös gondot kell fordítani a lengyel turistákra.
A Magyar Rádió Zrt. pár hete tette közzé a felhívást honlapján. A lengyelpiacok@radio.hu címre eddig több tucatnyi e-mail futott be, de továbbra is várják a visszaemlékezéseket, amelyeket a varsói kultúrintézetnek továbbítanak – mondta el az MTI-nek Pásztor Zoltán, a Kossuth Rádió intendánsa. Jöttek felajánlások fotókra, kezdetleges videoanyagokra, különféle tárgyakra, például csővázas hátizsákra, krumplihámozóra, bőrárukra, krówka lengyel karamellára. Valaki egy korabeli útikönyvet ajánlott fel, amely az olcsó szállásokat mutatta be a lengyeleknek.
A visszaemlékezésekből színes körkép bontakozik ki, az ismeretségekből barátságok, szerelmek szövődtek. Volt, aki szállást adott lengyeleknek, és ebből életre szóló barátság, máig tartó, évenkénti kölcsönös látogatások alakultak ki. Egy debreceni katolikus pap azt mesélte el, hogyan szervezett az árusoknak lengyel miséket, amelyekre sok magyar is eljárt. A piacozó lengyelek között értelmiségiek is voltak – például a katowicei egyetem egyik tanára -, akik így egészítették ki szűkös jövedelmüket. A lengyel piacok egyben a kibontakozó lengyel kapitalizmus csíráját is jelentették, sokan ezzel kezdték üzleti pályafutásokat.
„A lengyel-magyar barátság ezeréves. Kibírt sok történelmi vihart. A szocializmust is túlélte. Akkor megpróbálták a két népet szembeállítani, nem sikerült. A történelem folyamán mindig egymás mellett álltunk. A KGST-piacok korszaka lezárult, a két nép barátsága nem” – summázta véleményét az egyik levélíró.
forrás: mti