Tovább folytatjuk utazásunkat, ezúttal Nógrád megye északi részébe látogatunk.
Az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal a MÁV 78-as számú vonala. Egyvágányú, nem villamosított vasútvonal Magyarország északi részén Pest- és Nógrád megyében. A vonal kezdőpontja menetrendi szempontból Aszód (a 80a vasútvonalból ágazik ki), forgalmi szempontból Galgamácsa. Menetrendi szempontból északnyugati irányba Galgamácsáig közös nyomvonalon halad a villamosított, egyvágányú, 77-es számú Vácrátóti vonallal. Galgamácsától letér az Aszód–Vácrátót-vasútvonal nyomvonaláról: északnak veszi az irányt, és a Cserháton keresztül, a Galga völgyében halad végig, majd Szügy megállóhely után éri el Balassagyarmatot. Innentől keleti, majd északkeleti irányba az Ipoly völgyében vezet tovább Ipolytarnócig. A vasútvonal itt átvezet Szlovákiába.
Az Aszód–Balassagyarmat szakaszt 1896. szeptember 13-án, a Balassagyarmat–Ipolytarnóc–Losonc vonalszakaszt (amelynek magyarországi szakaszával cikkünkben részletesen foglalkozunk) pedig 1896. december 1-jén adta át a forgalomnak a Nógrádvármegyei HÉV. A trianoni békeszerződés után az Ipolytarnóc és Losonc közötti szakasz Csehszlovákiához került, majd annak felbomlása után Szlovákiához. Itt jelenleg csak árufuvarozás bonyolódik. A vasútvonalhoz kapcsolódó vonal ugyanis Magyarországon keresztül biztosítja a szlovákiai Nagykürtös vasúti kapcsolatát a szlovák vasúthálózattal (Losonccal).
A vasútvonal gazdasági, társadalmi és természeti környezete
Nógrád megye Magyarország északi részén helyezkedik el. Kelet felől Borsod-Abaúj-Zemplén, délkelet felől Heves, délnyugat, nyugat felõl Pest megye, északról pedig Szlovákia határolja. Megyeszékhelye és egyben legnagyobb lélekszámú települése Salgótarján, amelynek távolsága a fővárostól mindössze 110 km, de a megye egyes, déli részei 30 km-nél is közelebb fekszenek Budapesthez. A maga 2544 km2-ével, az ország területének 2,7 %-ával Nógrád hazánk második legkisebb megyéje.
A térség az ország gazdaságilag nehéz helyzetben lévő területei közé tartozik, a rendszerváltáskor sok ember veszítette el a munkáját, és ehhez jött még a salgótarjáni ipar leépülése, ami különösen a környékbeli települések lakosságát érintette súlyosan, legfőképpen a romákat.
Földtani, domborzati és az élővilágot illető sokszínûsége komoly vonzerőt jelent az e formában kikapcsolódást kereső turisták számára. Ide tartozik még, hogy a megye éghajlatát leginkább a Cserhát alacsony hegységi-, dombsági jellege határozza meg, és arról elmondható, hogy általánosságban mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Hajdanán a megye területén a természetes növénytakaró szinte kizárólag az erdő volt ez már változott, az erdősült terület aránya hazánkban még mindig itt a legmagasabb. Ez a tényezõ nyilvánvalóan meghatározza a fauna összetételét is.
Kiemelkedő természeti jelenség az ipolyszögi Égerláp, Balassagyarmat város és Ipolyszög között. Az Égerláp ma az Ipoly-menti láperdők legreprezentánsabb tagja, amely egyben a legváltozatosabb mocsári élővilágnak ad otthont. A régi, nagy Ipoly-menti vízivilágnak ez már csak maradványa csupán, hiszen a folyó szabályozásával a kiöntések megcsappantak, ami azzal jár, hogy megszûnőben van az igazi mocsárvilág. Éppen ezért e hely vízben álló égeres erdőfoltjaival, nádasaival, zsombékjaival, a vízimadarak utolsó, háborítatlan menedéke, nyugodt fészkelőhelye ebben a térségben. Ez annak is köszönhetõ, hogy a fel-feltörő langyosvízû források környéke még ma is járhatatlan, megközelíthetetlen. Ma már említett szabályozásnak köszönhetően a vízszint erősen csökkent és így a láp veszélybe került.
Kultúra, turizmus, látnivalók
Balassagyarmat az Ipoly balpartján fekvő határváros. Ősi Árpád-kori település, amelynek 1246 óta a XIX. század elejéig a Balassa család a tulajdonosa. A Gyarmat előnevet a XV. századtól használják. Annak ellenére, hogy Gyarmat sosem volt török fennhatóság alatt, a portyázó hordák a középkori várost teljesen elpusztították. A XVIII. század derekán került sor arra, hogy Balassa Pál, Gömör vármegye főispánja, királyi főpohárnok mester megépítteti az egytornyú, egyhajós, barokk templomot. Felszentelésére 1759-ben került sor, amikor a kegyúr XIII. Kelemen pápától megkapta Szent Felicián ereklyéit. A plébániatemplom a főutca zárt sorában áll, és csak 35 méter magas tornyával emelkedik ki a környező épületek közül.
A városról bővebben:
Balassagyarmat az Ipoly bal partján, a megye északi részén fekszik, jelentős közúti határátkelőhely Közép-Szlovákia felé. Az ország területileg legkisebb városa (23 km2), a környék gazdasági és kulturális központja.
Kis túlzással „palóc fővárosnak” is nevezik, a város múltja és környékének irodalmi emlékhelyei, a Palóc Múzeum gazdag néprajzi kiállítása, a múzeum szomszédságában felépített „Palóc skanzen” jóvoltából.
A város története a rézkorig nyúlik vissza. A város nevének utótagja a honfoglaló magyarok Gyarmat nevű törzsére utal. Az Ipoly mentén felállított védelmi láncolat őrhelyeként Balassagyarmat az Ipoly folyó legforgalmasabb átkelőhelyét védte. A királyi vármegyék kialakításakor a katonai feladatokat ellátó falvak lakosait a királyi várak szolgálatába állították, Gyarmat Hont várának kötelékébe került. A XV. századtól már városiasodásáról is beszélhetünk: a XV. század elejétől országos vásárokat tartottak, nádori és vármegyei közgyűlések zajlottak itt. A Balassák Nagy Lajostól újabb adománylevelet kaptak Gyarmatra vonatkozóan, minden bizonnyal a király nevezte ki az itteni várkapitányokat is a Balassák közül.
Gyarmat várát a török lerombolta, a város és környéke ezután a nógrádi szandzsákhoz tartozik.Az 1650-es években Balassagyarmat egy uradalmi ispánság központja volt. 19 lakott település és 7 puszta kisebb-nagyobb hányada tartozott hozzá. 1652-től Balassa Ferenc és Imre lettek a vár főkapitányai, így a földesúri és a főkapitányi jogot személyük által egyesítve gyakorolhatták. A városban a török időket követően jelentős telepítések történtek, szlovák, szerb és német lakosság, ipari és kereskedő réteg települt ide. Az iparosodásnak fontos dátuma 1730: többek között a szerb kereskedők megjelenése a későbbiekben a céhek alakulása miatt.
A város életének alakulásában, további fejlődése szempontjából meghatározó jelentőséggel bírt a vármegye székhelyének Balassagyarmatra helyezése 1790-ben. Ezt megelőzően, a XVIII. század elején Losonc és Szécsény adott helyet a vármegye gyűléseinek. 1835. október 19-én ünnepélyesen avatták fel a ma is álló, az akkori viszonyok között is modern, a város képét is befolyásoló új vármegyeházát. Balassagyarmat gazdasága megyeszékhellyé válása után, főképpen az 1820-as évektől élénkült meg: az országos érdekű politikai fórummá váló vármegyei közgyűlések idején a város a politizáló nemesség második otthona lett. A mai városkép kialakulása csupán az 1890-es években kezdődött. A város közvetlen szomszédságában, egyes földesurak birtokában levő föld és bizonyos belterületek megszerzésével új városrészek, utcák kialakítása vált lehetővé A fő utcán emelt középületek révén Balassagyarmat egyre urbanizáltabb külsőt öltött, az új telepszerű építkezésekkel városiasabb, szabályozott utcarendszer alakult ki. Még a múlt század végén felépült a Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet és a Nógrád vármegyei Mária Valéria közkórház. Balassagyarmat század eleji eklektikus építészeti újjászületésében, a kisváros arculatának kialakításában nagy szerepet játszott Wälder Gyula építész, a későbbi műegyetemi tanár. A XX. század első évtizedében adták át a volt városházából átalakított Postapalotát. A kiegyezést követően rohamosan növekedett az értelmiségiek, hivatalnokok, köz- és magánalkalma-zottak száma.
Balassagyarmat társadalmának harmadik legjellemzőbb vonása: a gyáripart kisebb ipari vállalkozások, gépesített kis és középüzemek képviselték (szeszfőzde, parkettagyár, gőztéglagyár)A két világháború között azonban a város fejlődése ismét megtorpant, jóllehet Balassagyarmat 1923-ban visszanyerte 1886-ban elvesztett mezővárosi címét is. A II. világháború után innen irányították a megye újjáépítését, a földreform végrehajtását; 1950-ben a megyeszékhely átköltözött Salgótarjánba.Az új üzemek létesítése, a meglévők bővítése már az 1950-es években, de főként 1960 után megkezdődött, fejlődésének legdinamikusabb időszakát azonban napjainkban éli. A város legtekintélyesebb műemléképülete a régi megyeháza. Az 1753-ban emelt régi császári kaszárnya helyére építették, Kasselik Ferenc tervei szerint, 1832 és 1835
között, klasszicista stílusban. Itt hivatalnokoskodott Madách Imre és később Mikszáth Kálmán is különböző beosztásokban. A megye nagy fiainak emlékét az épület falán két márványtábla őrzi.
***
A Rákóczi-szabadságharc, annak kiemelkedő eseménye az 1705-ös szécsényi országgyűlés. Háromszáz évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc Szécsénybe hívta össze az országgyűlést, amely szeptember 12-től október 3-ig tartott. Az egykori színhely ma az ország egyik legszebb városa.
Látnivalók, nevezetességek:
Kubinyi Ferenc Múzeum (Forgách-kastély)
A mai épület elődjét, a várkastélyt, a Kacsics nemzetségből származó Szécsényi Tamás, vagy fiai kezdték el építeni a 14. század második harmadától. A török háborúk azonban nagy pusztításokat okoztak az épületben. Koháry István 1690-től folyamatosan renováltatja a végvár külső falait, és a várkastély épületeit. A zálogjogon birtokló Kohárytól Forgách János nógrádi főispán és felesége Cziráky Margit visszaszerezte az uradalom nagy részét 1739-ig. 1753-ban Forgách János fiatalabbik fia, Zsigmond örökölte a birtokot. A szécsényi kastély 1750-1760 közötti barokk átépítése így nagy valószínűséggel Zsigmondhoz köthető. Forgách Zsigmond után második fia József örökli, a nagy angolpark létesítése az érdeme. A 19. század második felében a Pulszky család birtokolja a kastélyt, kivéve az 1849-1867 közötti időszakot, amikor a császári kincstár tulajdona volt. 1900-ban Gross Jenő budapesti ügyvéd vette meg és 1943-ban adta el báró Lipthay Bélának. A háború erősen megrongálta az épületet, felújítása az 1960-as években kezdődött. A legutóbbi felújítás 2005 nyarán történt.
A múzeumról
A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum. 1973 óta működik a felújított Forgách-kastélyban. A múzeum 1979. február 1-én vette fel hivatalosan a megyében elsőként régészeti kutatásokat folytató Kubinyi Ferenc nevét, tisztelegve ezzel a neves tudós előtt. Régészeti és történeti gyűjtőkörrel rendelkezik az intézmény, területi múzeumként.
Várkert
A Forgách kastély alján található a Várkert. A nagykiterjedésű gondozott terület a sétálni, és kikapcsolódni vágyó turisták, fiatalok kedvence. A gyönyörű fekvésű terület kavicsos sétányokkal behálózott tájvédelmi körzet nagyon szép turisztikai látnivalót kínál. A területen fekvő kis és nagy tó vízelvezető árkaival és szép fahidjaival okoz örömöt a természetszerető turistáknak.
Szécsény várának maradványai
Az Ipoly-völgy szélén, a folyó hajdani teraszának peremén állt egykor a vár. Építésének pontos ideje nem ismert, egy 1461-ben keltezett oklevél már megemlékezik róla. Egykor a ferences templomot és a kolostort is magába foglalta. A 16. század második felében Disznóssy Ferenc várkapitány felgyújtatta. Az egykori gótikus vár falainak maradványát a Forgách-kastély építéséhez használták fel. A külső tornyokkal, széles árkokkal és palánkkaI erősített várból csak falrészek, a kilátónak használt északnyugati sarokbástya és a 10 m átmérőjű, kör alakú északkeleti sarokbástya (Bástyamúzeum) maradt meg.
Ferences templom
Gondozott parkban, az egykori várkerület északnyugati végén áll az 1332-es pápai engedély alapján épített nagyméretű műemlék templom. Szentélyében a 14. század gótikus stílusjegyei láthatók. Legértékesebb része a sekrestye, amelynek szép csillagboltozatát egyetlen nyolcszögű figurális fejezetű pillér tartja. A jelenlegi barokk hajót 1696-ban építették hozzá. A kolostor 1694-1734 között épült boltozatos kerengővel és zárt díszudvarral. A templomból juthatunk fel a kolostor gótikus boltozatú emeleti szobájába, ahol Rákóczi fejedelem megszállt. 1989-ben a ferencesek újra birtokukba vették az épületet.
***
Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület világhírű őslénytani lelőhely, egy 20 millió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa során betemetett terület, amelynek tudományos vizsgálatai 1836-ban kezdődtek el, 1944 óta védett. A magyar állam tulajdonában és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében levő 510 hektáros előfordulás földtani örökségét különleges interpretációban mutatja be látogatóinak, a geoturizmus kedvelt kirándulóhelye.
Forrás: Wikipédia, megye.nograd.hu, Az úgy hagyott Magyarország 7. – A szécsényi kistérség, kincsestar.radio.hu, szecseny.hu, vasutmania.blogspot.hu, tourinform.hu