Végtelenül hosszú és unalmas volt a 86. Oscar-díjkiosztó gála, mely a díjakban sem hozott igazi forradalmat: a legjobb film díját a politikai korrektség jegyében a 12 év rabszolgaság kapta, de számszerűleg a Gravitáció lett az este győztese mintegy hét díjával, köztük a legjobb rendezőnek járó elismeréssel. Magyar szempontból pedig muszáj megjegyezni: az amerikai filmakadémia „kifelejtette” Jancsó Miklóst az elmúlt egy év nagy filmes halottjai közül.
„Nem változott szinte semmi”, mondta Ellen DeGeneres humorista a 86. Oscar-díjátadó felütéseként, lévén, hogy hét évvel ezelőtt egyszer már volt házigazda – és akkor is jelölt volt Meryl Streep, Cate Blanchett, Leonardo DiCaprio és Martin Scorsese. A leszbikusságát nyíltan vállaló DeGeneres az este folyamán nem volt túlságosan humoros – hacsak azt nem tekintjük annak, hogy rajongókat megszégyenítő lelkesedéssel fotózgatta magát a jelöltekkel. (De legalább a Twitter-megosztások rekordját megdöntötte.) Az egyetlen kivétel talán a Johan Hillnek odavetett megjegyzése volt, miszerint a színész a Wall Street farkasában olyat mutatott, amit ő nagyon régen nem látott (ezzel nyilván arra a jelenetre utalt, amelyben Hill előveszi a péniszét). Bár nyilván humorosnak szánta azt a jelenetet is, amikor pizzát osztott, és megkérte Harvey Weinsteint, hogy adjon borravalót a futárnak, mert nincs nála pénz. Sorozatos átöltözésekkel is megpróbálta legyőzni a tömör unalmat, de mintha Ellen Degeneres genetikailag arra lenne kódolva, hogy semmi igazából meglepőt ne tudjon produkálni.
Pedig az ünnepély kecsegtetően kezdődött. A legjobb férfi mellékszereplő díját a Mielőtt meghaltam című drámában nyújtott alakításáért átvevő Jared Leto tökéletes köszönőbeszéddel állt elő. Néhány perc alatt sikerült előadnia tiszteletét édesanyja iránt, aki bátyjával egyedül nevelte fel, és megtanította arra, hogy érdemes álmodni és az álmokat valóra váltani. Ugyanakkor huszáros mozdulattal beemelte beszédébe az ukrajnai és venezuelai tüntetőket, akik szintén épp az álmaikért küzdenek, illetve annak a 36 millió embernek dedikálta a díjat, akik elvesztették a harcot az AIDS-szel szemben.
Ehhez képest szinte az összes többi köszönőbeszéd lapos volt, a szokásos alkotótársak, anyuka-apuka és szeretteim combót hallhattuk pepitában. Talán Matthew McConaughey nőtt még egy kicsit a mezőny fölé, aki a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskával lett gazdagabb szintén a Mielőtt meghaltam-nak köszönhetően: ő még Istennek is hálát adott.
A színésznők bizony szürkébbek voltak most a köszönőprogramban, bár Cate Blanchett (Blue Jasmine) volt az este során az, aki a legtöbb nevet sorolta fel, Lupita Nyong’o (12 év rabszolgaság) pedig szemmel láthatóan valós könnyekkel küszködött. Noha szakmai körökben állítólag ezek már „lejátszott meccsek voltak”.
Persze, ha évekkel később valaki a 2014-es Oscar-díjkiosztó tényeire lesz kíváncsi, a 12 év rabszolgaság sikere lesz a legszembetűnőbb, mivel Steve McQueen rendezése lett a legjobb film. Miután a reflektorfényt Brad Pitt producer átengedte a rendezőnek, ő a díjat rabszolgaságban élő embereknek ajánlotta, azoknak, akik szavai szerint most is huszonegymillióan vannak. Mindenesetre a 12 év rabszolgaság győzelme senki számára nem volt kérdés. Az ilyen „igaz történet alapján” készült művekre szokás mondani, hogy monstre hollywoodi moralizálás. Persze ezzel nincs baj, ha el tudunk tekinteni attól az apróságtól, hogy McQueen két korábbi mozija (Éhség és a Shame – A szégyentelen) klasszisokkal kvalitásosabb alkotások voltak.
A matek szempontjából ugyanakkor a 86. Oscar-díjkiosztó gála már rendhagyóbbnak tekinthető. A Gravitáció vonzotta a díjakat: az Amerikai botránnyal együtt 10 jelölést szedett össze, amiből hetet magához is vonzott, ám botrányosan kerülték az elismerések az Amerikai botrányt, hiszen egyetlen szobrot se vihetett haza. Igaz, a Gravitáció díjainak zöme technikai elismerés (legjobb hangvágás és keverés, legjobb operatőr, legjobb vágás és legjobb vizuális effektek), valamint övék lett a legjobb filmzenéért járó díj is. Az egyetlen igazán jegyzett szobrocska, amelyet a film elhozott, a legjobb rendezésnek járó, melyet Alfonsó Cuarón nagy örömmel konstatált. Ha kicsit megfordítjuk a dolgot, azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a látvány, a technika és a már sokak által unt 3D nyert.
Az este első igazi meglepetéseit a forgatókönyv kategóriák hozták: az adaptált kategóriában John Riley aranyozódott be a 12 év rabszolgaságért, így a film alkotói végül (kilenc jelölésből) három aranyszobrocskával távozhattak; az eredeti könyv kategóriában pedig Spike Jonze (A nő) lett a befutó. A statisztikához hozzátartozik még, hogy két díjat kapott A nagy Gatsby jelmez- és díszlettervezés kategóriában.
A legjobb idegen nyelvű film A nagy szépség lett: Paolo Sorrentino minden idők egyik legkurtább köszönőbeszédét adta elő, úgy hogy még Diego Maradona is nevét is bedobta. Kötelező körnek számít az előző év nagy halottjainak a bemutatása, a stúdió executive-októl a second unit rendezőkig, de meglepő módon ebbe a körbe sem Alain Resnais, sem Jancsó Miklós nem fért bele. Pedig magyarok az amerikai filmakadémiában és néhányan Hollywood történetének alapítói között is akadnak.
forrás: nol.hu