Nagy bravúr harminckét négyzetméteren kényelmesen, kellemesen, kedvesen berendezkedni, az adottságokat az álmokhoz fölemelni. Nagy bravúr egy végletekig lerobbant lakásba belelátni a vágyott első otthont. Jankának ennél jóval több sikerült: az egyetemi évek, a jó család, a barátság ideájának egy darabkáját is magáénak tudhatja itt.
Atörténet négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Janka a balatoni nyaralást félbeszakítva, édesanyja telefonhívására vonatra pattant. Hitte is, meg nem is, hogy épp most találtak rá arra a lakásra, amit már jó ideje kerestek. A koszos falak, a rém rossz állapotú nyílászárók, a lyukakra szabdalt apró otthon a legtöbb látogatót menekülőre késztette volna, de Jankáék épp ilyet kerestek. Négymilliót szántak ugyanis lakásvásárlásra. Budapesten. A belváros szívében. Jó állapotú házban. Nem a földszinten. A fiatal lány papírral, ceruzával a kézben zötyögött vissza a Balatonra. Rajzolt, falakat rombolt le, konyhát skiccelt, tervezett. Aztán újra tervezett, és újra tervezett. Janka építész hallgató, idén végez. Az idővel különös barátságot kötött: hagyott eleget a terveinek, hogy kikristályosodjon a legjobb, a felújtás három éve alatt pedig egyszer sem siettette a munkálatokat, a beköltözést. A lakás új életre keltése mégis minden percében ott volt.
A harminckét négyzetméter különös térélménnyel ajándékozza meg a belépőt. Minden megvan, ami kell, szinte hihetetlen! Az előszobában van helye a kabátnak, cipőnek, egy fehér szekrény fut a plafonig. Egyenes folytatás a konyha-étkező-nappalidolgozórész. Igen, négy funkció karol szépen egymásba. A tér a régi szoba és a mai konyha helyét elfoglaló fél szoba közötti fal lebontásával alakult ki. A fürdőszoba helye és mérete nem változott. A régi, a körfolyosóra ablakkal néző főzőfülke háztartási helyiséggé alakult. A galériaháló szintén nagy bravúr.
Jankán érzem, elmondhatatlanul hálás a nevelőapjának, aki munka után, minden nap, fáradhatatlanul dolgozott, villanyt szerelt, vakolt, gipszkartonozott a lakásban. Nemkülönben az édesanyjának, aki nem csupán a berendezés, a dekoráció kiválasztásában, a csinosítgatásban mozog otthonosan, de a fürdőszoba burkolását és a bútorok összeszerelését is örömmel végezte. Janka öccse és szintén építész párja ugyancsak tevékeny részesei voltak a nagy átalakulásnak. A lerobbant lakás egy egyetemi videoprojekt főszereplőjévé is vált: „buheraépítészet” hívószóra romkocsmát rendeztek be a fiatalok a lepukkant falak között, aztán a csoporttársak a 40 zsák sitt lecipelésében is partnerek voltak. Azt is ide kell fűzni, hogy a példásan karban tartott épület közös képviselője maga is itt lakik és építész, aki szívesen osztotta meg Jankával az 1906-ban emelt ház történetét, alaprajzát, terveit. Minden, ami kell…
A cikk az A Mi Otthonunk magazin februári számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!