Pécs. Látnivalók tömkelege, történelmi hangulat, egymást érő éttermek, pezsgő kulturális élet. Izgalmas úti cél egy hazánkba tévedt turista számára. De vajon mi vonz egy külföldit, ha történetesen itt akar tanulni? Ugyanez. Megspékelve a város felsőoktatási intézményeinek jó hírével.
Német vendéglátónk Svájcban töltött egyetemi évei vége felé döntött úgy, hogy Pécset választja mesterképzése megszerzésére. Merész, egyben izgalmas vállalkozás egy egyedülálló fiatal lány részéről, még ha némi rokoni szál fűzi is Magyarországhoz.
Sophie, előnyben részesítvén a csendet és a nyugalmat az egyetemi városrész nyüzsgésével szemben, azzal a kéréssel keresett meg, hogy frekventált, mégis elvonulásra alkalmas helyen találjunk neki lakást az elkövetkezendő két évre. Fény, jó közlekedés, múltidéző hangulat, csend, különálló konyha – ezek álltak a kívánságlistán. Valamint, hogy aránylag újszerű legyen a lakás, elkerülve a távolból irányítandó felújítás terhét. A kör hamar leszűkült a történelmi belvárosra, ahol viszonylag sok a hangulatos, beszélő falak közt megbújó lakás, annál kevesebb a műszakilag jó állapotú. Majd két tucat szóba jöhető lehetőség után bukkantunk rá a századfordulós, eklektikus stílusjegyekkel bíró épület csendes, belső kertre néző kis lakására. Az udvar tágassága és a délnyugati tájolás miatt a lakóhelyiségek naposak, a bejárati ajtóig vezető út a gazdag részletkidolgozottságú lépcsőházon át, a vastag falak, a nagy belmagasság, a boltíves ablakok teljesítették a történelmi hangulat tekintetében megfogalmazott kívánságokat.
Bár a korábbi felújítás során alkalmazott anyaghasználattal, stílusjegyekkel vendéglátónk nem minden esetben értett egyet, próbáltuk az adottságokból a legtöbbet kihozni, és azokat a berendezéssel ellensúlyozni. Így a túl sötétnek talált parkettát nagyrészt fehérre festett antik bútorokkal „világosítottuk”.
Sophie szereti a romantikus vintage stílust, de némi fiatalos lendületre is vágyott, így a „kortárs” ellensúlyt napjaink népszerű lakberendezési áruházainak néhány terméke jelenti, amelyek, akár csak az antik darabok, szintén másodkézből származnak. A többnyire világos bútorokhoz jól illik a szürkéskék és a szintén hideg színnek számító sötétlila. Vendéglátónk nagy kedvence, a sokat és szívesen használt konyha az egyetlen, ami modernségével és színvilágával némileg elüt a lakáson végigvonuló hangulattól. Mivel az egyszerű konyhabútor és a homogén burkolatok itt adottak voltak, egy markáns színnel próbáltunk több életet vinni bele, így esett a választás Sophie kedvelt színére, a pirosra. Összességében elégedettek lehetünk: sikerült megteremteni egy franciás bájjal fűszerezett fiatalos diáklakást, nagyobb átalakítások nélkül, a kért költséghatékony módon.
A cikk az A Mi Otthonunk magazin februári számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!