A Hold minden este fenn ragyog az égen. Annyira megszokott, annyira hozzátartozik életünkhöz, hogy nem is foglalkozunk vele, miszerint a fizika törvényei szerint nem is lehetne ott.De hát ott van.Nincs általánosan elfogadott elmélet a Hold keletkezéséről, pályája kialakulásáról, súlyáról, belső szerkezetéről és még néhány megfigyelt, de megmagyarázhatatlan felszíni jelenségről.
Keletkezésének „hivatalos” elmélete szerint, egy Mars jellegu bolygó bejött a naprendszerbe, nekiütközött a földnek, ettol egy nagy darabja letört, ebbol lett a hold.
Kiderült, ez az elmélet ellentmond a fizika törvényinek ezért átdolgozták. Megalkották a dupla ütközés elméletét. E szerint aMars szeru bolygó az elso ütközés után visszajött és még egyszer ütközött a földdel. Azonban kielégíto választ ez az elmélet sem ad.
Figyelembe véve a föld tömegvonzását és a fizika egyéb törvényeit, úgy hozzá egy maximum30mérföldátméroju hold tartozhatna, nyilatkozzák egyértelmuen a csillagászok. Azonban a hold átméroje2160 mérföld. Nagyobb mint a Pluto.
Az Apolló küldetésekkel elhozott kozetek megmagyarázhatatlan összetevokbol állnak.
A hold felszíne rendkívül kemény. Olyan ásványokat is tartalmaznak, mint a titán.Ami viszont a legmeglepobb, a hold kozetek feldolgozott fémeket is tartalmaznak. Rezet,csillámot, urán 236-t, neptúnium 237-t, ami természetes körülmények között eddig sehol nem fordult elo.
Az urán 236 az elhasznált nukleáris futoanyag radioaktív hulladéka. A neptúnium 237 pedig mellékterméke a nukleáris reaktornak és a plutónium gyártásnak.
További éthetetlen tény, hogy egyes hold kozetek titán tartalma tízszer magasabb a leggazdagabb titántartalmú földi kozeteknél.
A tudósok arra sem találtak magyarázatot, hogyan lehetséges, hogy a holdkozet 5,3 milliárd éves, amikor a föld,csak 4,6 milliárd éve keletkezett. Ez felborítja a keletkezésével kapcsolatos elméleteket.
Dr Harold Urey , Nobel díjas vegyész szerint a minták olyan hihetetlenek, hogy nem tud rájuk magyarázatot adni, különösen a kozet magas titántartalmára.
Ezek a fémek szinte elnyuhetetlenek és rendkívül rossz hovezetok.
A hold pályája is sok fejtörésre ad okot. Kozmikus szemlélettel nézve, rendkívül közel kering a földhöz, ennek ellenére nem zuhan rá.
Két tudós, Christopher Knight és Alan Butler „Who built the Moon?”(Ki építette a holdat?) címmel írt könyvet a holddal kapcsolatos anomáliákról.
A könyvben hosszan sorolják a tényeket, elméleteket, számításokat, végül a következo megállapításokat teszik:
A hold nagyobb, mint amilyennek lennie kéne.
Idosebbnek tunik, mint amilyennek lennie kéne.
Sokkal kisebb a tömege, mint amilyennek lennie kéne.
Egy nagyon valószínutlen pályán mozog
A holddal kapcsolatos elméletekrol pedig megállapítják:„Minden magyarázat a jelenlétére komoly nehézségekkel küzd.”
Oszinte tudósok meg is mondják, nem tudják hogyan került ide a hold. A fizika törvényei nem adnak magyarázatot arra, hogy ottlegyen.
Isaac Asimov, orosz származású amerikai biológus és író nyilatkozta:
„Vagyis kénytelenek vagyunk azt a következtetést levonni, hogy a holdnak nem szabadna ott lenni ahol van. A tény, hogy mégis ott van az olyan szerencsés véletlen, ami már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen….”
Aztán ott vannak még a megmagyarázhatatlan fényfelvillanások . A csillagászok már több száz éve megfigyelték, hogy idonként fények jelennek meg a holdon. A NASA 1968-ban adta ki a nyilvánosság számára azt az összeállítást, melyet felkérésére neves csillagászokállítottak össze. Ebben az 1500-as évektol napjainkig rendszerezték a megfigyelt fényfelvillanásokat.(A dokumentumotR277számon tartják nyilván.
1953.-ban készülthiteles kép egy eros fényfelvillanásról
A NASA, 1969 novemberében 1 tonna TNT-nek megfelelo energiával nekiütköztettek egy modult a holdnak. Akisérlet megfigyeloi azt mondták: „A hold úgy kongott, mint egy harang.”
Mariuce Ewing a szeizmikus kísérlet egyik vezetojének, sajtótájékoztatón tett nyilatkozatából: „Hogy ez mit jelent, azt most inkább nem értelmezném, de olyan volt, mintha valaki megütött volna egy harangot a templomtoronyban, és az ütéstol az további 30 percig kongott volna.”
Késobb egy 11 tonna TNT-nek megfelelo ütköztetésnél a NASA szerint a hold úgy reagált mint egy gong. Folyamatosan rezgett 3 óra 20 percen keresztül egészen 25 mérföldes mélységig.
Khen Jhonson, aki az Apollo program idején az Adat és Fotó Ellenorzo Részleg vezetoje volt, nyilatkozta errol a kísérletrol: „Nem csak kongott, hanem olyan módon hullámzott, mintha gigantikus rezgéscsillapító merevítés lenne a belsejében.”
A sok megmagyarázhatatlan tény kapcsán, egyre többen vetik fel a belül üres hold elméletét. Ez esetben megmagyarázható a pályája, a becsapódásokat követo rengés, és az a földrajzi (holdrajzi) adottság, hogy a holdkráterek mélysége limitált.
Csupán a keletkezése marad homályban.
Igen elgondolkodtató az a tény, hogy ennyi rejtély, ennyi felfedezésre váró különlegesség ellenére, a NASA negyven éve nem tért vissza a holdra. Pedig a holdon épített bázis, a világurbe vezeto út kapuja lehetne.
Építettek ursiklót, nemzetközi urállomást, tervbe vették egy marsi kolónia létrehozását, de ami a legkézenfekvobb lenne, a szomszédban keringő hold felfedezése, a relytéjek megfejtése, erre vonatkozóan nem történik semmi. Miért?
Forrás:http://www.costadelsolmagazin.com