A humor, a jókedv, a nevetés fontosabb az életünkben, mint gondolnánk. Talán a legfontosabb: gyógyír minden bajra, bánatra, keservre, segítségével a betegségek is távol tarthatók szervezetünktől – véli Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, akit számos tudományos munka szerzőjeként sokan a humor nagykövetének tartanak.
A nevetés tökéletes szociális üzenet, akire rámosolygunk, akivel együtt nevetünk, az szociálisan is mindenképpen pozitív számunkra. Ami esetünkben azért is fontos, mert a közelmúltban elhunyt kiváló kutató, Kopp Mária hazai vizsgálatai igazolták: igen magas százalékban depressziós a magyar népesség. Kellenek a depresszió elleni szerek, ilyenek az optimizmus, a reménykedni tudás, a kapcsolati bizalom, a jó kedély, derű, és ennek kifejezéseképpen a nevetés. Mi tulajdonképpen a nevetés, milyen élettani funkciói vannak, és milyen hatást gyakorol pszichénkre? Ezek olyan kérdések, amelyekről talán méltánytalanul kevés szó esik, pedig a nevetés a legkedvesebb társas történés, szívesen kacagunk azokkal, akikhez közünk van. – A derű, a jó közérzet a vidámság üzenete, kapcsolati olajozószernek is tartjuk, mert elsimítja a kommunikációs zökkenőket, feloldja a feszültséget – mondja Bagdy Emőke pszichológus budai otthonában. – A humor nagyon gyakran az elviselhetetlen helyzetek copingja, azaz lelki megküzdő stratégiája. Ha már minden kötél szakad, állítsuk a dolgokat a feje tetejére, és nevessünk rajta. Ám vigyázni kell a túlzott optimizmussal is, mert az ilyen ember eljuthat egy kritikátlansági fokra, nem figyel oda testi vészjelzésekre, például a szapora szívverésre. Nem kell hurrá optimistának lenni. Csak szemléljük az életet úgy, hogy megmaradjon bennünk egy cseppnyi derű – magyarázza Bagdy Emőke.
A Prima Primissima-díjra jelölt professor emerita lakását elborítják a könyvek, amelyek több szobában, polcrendszereken sorakoznak. – A könyvekkel különös történetem van – mondja –, édesapám évtizedeken át bújta az antikváriumokat, gyűjtötte a könyveket, könyvtára hatezer darabosra szaporodott, amit én örököltem meg tőle. Később további kétezer kötettel egészítettük ki a gyűjteményt. A fiam, aki Amerikában élt, kérte, hogy juttassuk el hozzá a könyveket, így a házi könyvtár kihajózott az újvilágba. Ám amikor a gyermekem hazaköltözött, a bibliotéka is visszakerült Magyarországra, amelynek nagy részét végül – így döntött a család – a Károli Gáspár református egyetem bölcsészkari könyvtárának adományoztuk. Emellett volt egy ezerhétszáz kötetes szakmai könyvtáram is, ám férjem halála után átalakíttattam a lakást. Ekkor a szakkönyveket a Pszichológiai Intézet könyvtárának ajándékoztam. Ez ma már aligha vehető észre: újra rengeteg könyvem van, nem tudok nélkülük létezni – mutat körbe Bagdy Emőke.
Megtudjuk tőle azt is, hogy a nevetés erősíti az immunrendszert, és örömhormon-termelést indít a szervezetben. Igaz ugyan, hogy van örökletes temperamentumunk, de a gének csak lehetőségek, fontos, hogy a környezetből pozitív kulcsingerek érkezzenek. Hiába rendelkezik tehát valaki betegségre hajlamosító genetikai deficittel, ha nem kap negatív kulcsingert, az esetek többségében „alszik” e gén. Még táplálkozási hatásokra is megváltozhatnak a genetikai hiányosságok. Ártalmas hajlamok maradhatnak eltemetve, nem fejtik ki befolyásukat, ha nincsenek ösztönözve provokáló ingerekkel. Sőt, a gének arra is képesek, hogy átírják magukat – avat be a szakember egy kicsit a tudományba. Bagdy Emőke fontos üzenete, hogy ne hordozzunk magunkban gyűlöletet, ne tároljunk negatív indulatokat, mert az a sejtek normális működését akadályozó hatást fejt ki. A Biblia is azt írja: „a nap le ne menjen a ti haragotokon”. Mára a tudomány felderítette, hogy a harag, a düh, a gyűlölet hormonjai a testünk bizonyos sejtcsoportjait károsíthatják, az érrendszert, szívet, immunrendszert. A haragot a nevetés is képes hörgő hangjaival apró darabokra harapva megszüntetni, ezért a viccessé alakított negatív érzések a poénon nevetés pillanatától már fel is oldódnak, nem betegítenek meg bennünket. Ezért fontos olyannyira, hogy tudjunk viccelődni, jókat nevetni!
A cikk az A Mi Otthonunk magazin december – januári számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!