Naponta jönnek hírek a szabadban, az utcán vagy az otthonukban holtan talált emberekről, akiket a hideg ölt meg. Beköszöntött az igazi téli hideg, ami ismét ráirányítja a figyelmet a fagyhalálra. Ezen halálesetek közös vonása, hogy többnyire elkerülhetőek lehetnének kicsivel több odafigyeléssel, ha jobban tudnánk magunkra és egymásra vigyázni.
Veszélyeztetettek
A fagyhalál bizonyos körülmények közt bárkit elérhet – egy-egy téli túrán, síelés közben, autóbalesetben is kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy cselekvésre képtelenül van kitéve a hidegnek, egészen a végzetes kihűlésig. Ugyanakkor nem ez a jellemző: a veszélyeztetettek köre jól meghatározható. Igen könnyen kerülhetnek bajba azok, akiknek a hőérzékelését az alkohol mintegy kikapcsolja, így a veszélytudatuk sem működik, ezért például a hideg ellenére lefekszenek a szabad ég alatt vagy egy fűtetlen helyiségben. Városban a fagy leginkább a hajléktalanokat fenyegeti, akik közterületek zugaiban, parkerdőkben felhúzott kalyibáikban húzzák meg magukat, fűtés nélkül, hiányos, könnyen átnedvesedő ruházatban, egyébként is rossz egészségi állapotban. Vidéken is a legszegényebbeket veszélyezteti leginkább: azokat, akiknek vagy nincs mivel fűteniük, vagy idős koruk, betegségük, fizikai, esetleg mentális korlátozottságuk miatt nem képesek meleg szobáról gondoskodni maguknak.
Általában az extrém hideg a felsoroltakon kívül fokozottan fenyegeti az kisgyermekeket, a szív- és keringési betegségben szenvedőket és az időseket – rájuk ilyenkor a szokottnál jobban kell vigyázni, hogy elkerülhessék a fagyási sérüléseket illetve a kihűlést.
A kihűléshez még csak mínuszok sem kellenek
Súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy kihűlés csak extrém alacsony hőmérsékleten fordulhat elő. A fagy miatti szövetroncsolódás bekövetkezhet valóban úgy is, hogy a nagy hidegben lehűlt test sejtjeiben lévő víz jégkristályokká fagy. Többnyire azonban a fagyási sérülés közvetett módon következik be: az okozza, hogy a szervezet a hideg hatására összehúzza a vérereket, hogy csökkentse a hőleadást. Az összeszűkült erek nem tudják megfelelően ellátni vérrel a szöveteket, így azok oxigénhiányosakká válnak, roncsolódnak, elhalnak. Az ilyen fagyási sérülés bekövetkezhet akár már plusz hat Celsius fokos hőmérsékletnél is, különösen, ha a szervezet hőleadását más körülmény (például nedves ruházat vagy erős szél) is növeli. Kiemelten veszélyeztetettek azok, akiknek valami miatt nem megfelelő a vérkeringése, például a kisgyermekek, az idősek, a mozgáskorlátozottak és az érszűkületes betegek.
A kipirult bőrtől a fagyhalálig
Igaz lehet az a népi bölcsesség, hogy a melegben tartott láb az egészség egyik alapja, hiszen először a végtagok hűlnek át. A túl sokat hidegen tartózkodó a kezeit, lábait hidegnek, később merevnek, zsibbadtnak érzi. A bőr sápadttá, vértelenné válik, később érzéketlen lesz. A didergés, vacogás, vagyis az ajkak, kezek remegése azt jelzi, hogy a test hőmérséklete jelentősen lecsökkent. A fagyásnak kitett testrész (a végtagok mellett ez leggyakrabban az orr, a fül, az állcsúcs) nagyon fázik, majd erős fájdalmak jelentkeznek. Ez a fájdalom a tartós hideg hatására később megszűnik, de ez még rosszabb, hiszen annak a jele, hogy az idegek már érzéketlenné váltak a fagyott testrészben. A fagyásnak több fokozata van, aszerint, hogy csak a bőr felszínét vagy a bőr mélyebb rétegeit, esetleg a bőr alatti réteget is érinti, vagy pedig, a legsúlyosabb formában, szó szerint „csontig hatol”, a szövetek mélyen az izomban a csontokig elhalnak. A felszíni fagyási sérülés enyhe bőrgyulladással megúszható, néhány nap múlva hámló foltokkal gyógyul. A bőr mélyebb roncsolódása hólyagok, illetve súlyosabb esetben fekélyek kialakulásával jár, ezek igen nagy fájdalmat okoznak és csak hosszú idő alatt gyógyulnak, akkor sem nyom nélkül. Nemcsak a bőr felszíne mutatja később is az elszenvedett szöveti roncsolódást (sötétre „mumifikálódott” foltokkal, fekete, száraz pörkökkel) hanem sok esetben egyéb, idegi, ízületi károsodások is visszamaradnak. Előfordulhat, hogy amputáció is szükségessé válik. A legsúlyosabb fagyás esetén a testrész kemény, márványozott, kék, bíborszínű foltokkal. Ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani és a sérültet időben elsősegélyben részesíteni, akkor bekövetkezik a test teljes kihűlése, a fagyhalál. A testhőmérséklet csökkenésével a mozgás lelassul, a beteg tudata beszűkül, így az érzékei, agya nem riasztja a veszélyérzetét sem. Ha ilyenkor a hidegben elalszik, vagy elveszíti az eszméletét, akkor külső segítség nélkül nincs esélye a túlélésre.
Hogyan segíthet?
Az elsősegély-nyújtó első teendője, hogy megakadályozza a sérült további lehűlését: mielőbb meleg, száraz helyre kell vinni, vagy legalább száraz takarókkal betakarni. A felmelegítésnek fokozatosan kell történnie, ha van rá mód, akkor a legjobb langyosról lassan testmelegségűre melegített fürdővel. A fagyott testrészekben a normális vérkeringés helyreállítása fontos, de csak óvatosan: tévhit például, hogy dörzsöléssel (főleg hóval dörzsöléssel!) jót tehetünk. A fagyás miatt roncsolódott bőr és szövetek ugyanis nagyon sérülékenyek, így az erőteljes dörzsöléssel könnyen még nagyobb bajt okozhat a jó szándékú elsősegély-nyújtó. Súlyosabb fagyás esetén a felengedés és felmelegedés erős fájdalommal is járhat, ezért orvosi segítségre van szükség.
Vigyázzunk egymásra!
A bajba jutott egy idő után már képtelen magán segíteni, így mindent meg kell tenni azért, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe. A „vigyázzon magára!” nem üres szó, de legalább ilyen fontos a „vigyázzunk egymásra!” embersége is. A fokozottan veszélyeztetettek, tehát az idősek, a betegek, a fedél nélküliek, a szegények, az alultápláltak, az alkohol- vagy drogfüggők élete múlhat azon, hogy valaki (családtag, szomszéd vagy más, segítő személy) figyel-e rájuk, ránéz-e, rákérdez-e, hogy vannak, befűtöttek-e, van-e meleg takarójuk, ennivalójuk. A jókor nyújtott segítség, kölcsön, tüzelő, meleg tea, jó szó életet menthet, annál is inkább, mert a fagyhalál-esetek egy része az öngyilkossággal rokon: az illető úgy érzi, nem bírja tovább, és a kihűléssel lassuló érzékeivel hamarabb eljuthat abba a lelkiállapotba, amikor már feladja a további harcot és szinte kívánja a halált. Ezért ha valaki olyan emberről tud, akit a kihűlés veszélye fenyeget, vagy a hidegben az utcán alvó embert lát, próbáljon meg segíteni maga, vagy szóljon a rendőrség, a katasztrófavédelem, a hajléktalanellátás vagy a mentőszolgálat illetékeseinek.
forrás: hazipatika.com