Pintér Tibor igazgató, musical és operett színész, énekes, a Sziget Színház igazgatója, a Komáromi Lovas Színház művészeti igazgatója, rendező, producer. 1997-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem Operett-Musical szakán Szinetár Miklós osztályában. Jelenleg a Komáromi Magyar Lovas Színház rendezője, művészeti igazgatója és színésze. 2010-ben megnyerte a Nemzeti Vágta celebfutamát. Hobbi: lovaglás, tenisz, vizisí, wakeboard, snowboard, síelés.
– Pintér Tibor színművésszel beszélgetek életéről, pályájáról. Arra kérlek, hogy először a szülői otthonról, az indíttatásról mesélj a Ringmagazin Olvasóinak.
Ami a családi hátteremet illeti, az édesanyám népművelő, az édesapám a Veszprém megyei Váci Mihály Irodalmi Színpad alapító tagja és igazgatója volt. Emellett Radnóti Miklós-díjas előadóművész is volt. Veszprém megyében különböző verses műsorokat hozott létre, például a kortárs költők műveinek a feldolgozását, sőt lektorálta is azokat. A kommunista érában, ha valaki pozíciót töltött be, nem lehetett nem pártag, vagyis annak a kornak az elkötelezettje kellett, hogy legyen. Ezért aztán két oldalról kaptam a lelki dózist. Kaptam a kötelező szocialista neveltetésből fakadóan az iskolában és úttörőtáborokban gyerekkorban, majd később a munkahelyi népünnepélyeken a kommunista hitet, amely gyakorlatilag egy fajta vallásnak számított. És mindeközben az édesapám vasárnaponként elvitt a templomba misét hallgatni, és elmagyarázta, milyen stílusban épült a templom, elmondta, mit kell tudni a Bibliáról, a vallásról.?Fel is olvasott nekem a Bibliából, annak ellenére, hogy ő nem volt megkeresztelve, mert katonatiszti családból származott, és a katonáknak nem volt szabad a vallásgyakorlás. Ez akkoriban egy teljesen más világ volt, mégis az apámtól kaptam a valódi eszmeiségét az életnek. Minden meséjében, történetében nagyon okosan megjelenítette számomra a Jóistent. Tehát, azt gondolom, hogy egy nagyon jó neveltetést kaptam, részben otthon, részben az irodalmon és a művészeteken keresztül. Egy példát is mondok erre. Az apám kikapcsoltatta velem a tévét, ha értéktelen dolgot adtak. A magyar nóta nálunk értéktelennek, de a magyar népdal már értékesnek számított. Felhívta a figyelmemet, hogy egy Kodály, egy Bartók népdalgyűjtése, vagy egy Béres Ferenc féle virágének mennyivel értékesebb, mint egy magyar nóta, ami műdalnak számít. Tehát nagyon komoly ízlésbeli értékrendet hoztam magammal otthonról.
– Mi motivált téged abban, hogy színészi pályára lépj? Az otthoni környezet?
Így van, otthon kaptam az indíttatást, mégis Pápán, ahol érettségiztem, a mezőgazdasági szakközépiskolában, a lovak elvették az eszemet. Még a hegedűtanulmányaimat is abbahagytam miattuk. Aztán mégis e kettő hozta meg számomra azt a végső elhatározást, hogy a Színművészeti?Egyetemre jelentkezzek, ahová elsőre felvettek, Szinetár Miklós osztályába, operett musical szakon végeztem.
– Ezt elvégezve, hova kerültél?
Még az egyetem elvégzése előtt a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Vándorfi László, leszerződtetett egy ún. előszerződéses ösztöndíjjal, azzal a feltétellel, hogyha felvesznek akkor a diploma után egyből náluk játszom. Így is történt, a diploma megszerzése utána két évig ott maradtam. Ezt nem bántam meg, szép évek voltak. Utána megnősültem, elvettem Janza Kata szíművésznőt, és ettől kezdve Budapesthez kötött már minden. Amióta eljöttem Veszprémből, azóta gyakorlatilag szabadúszó színművész vagyok. Ezalatt megalapítottam két színházat, a Komáromi Magyar Lovas Színházat és a Szigetszentmiklósi Sziget Színházat.
– Állatokat színpadra vinni szerintem merész dolog, és erre talán még nem is volt példa, kivéve a cirkuszt.
Igen, ez egy nagyon izgalmas vállalkozás, nekem a lovakkal való foglalkozás egy hobby is. Sportszerűen űztem a díjugratást, és elég eredményes voltam ebben a szakágban. Márkos Attila barátommal sorsszerűen találkoztam Komáromban, aki meghívott vendégművésznek egy lovas műsorba, amelynek ő volt a szerkesztője. Akkor vetődött fel az ötlet, hogy mivel nekem Szigetszentmiklóson nagyon tehetséges fiatalokból álló társulatom van, neki meg van egy nagy fedett lovardája, egy történelmi múltú épületben, amelyben a Nemzeti Lovas Őrség, mint hagyományőrző és rendfenntartó őrség működött, és amelynek Attila volt a parancsnoka, hogy a kettőt kapcsoljuk össze. Így, ő adta a lovakat és a lovasokat, én meg a színészeket és a lovas tudásomat. Ez már több mint hét éve egy működőképes színház, oly annyira, hogy mindig telt házzal játszunk Komáromban. Még elmondanám, hogy azokat a darabokat, amelyeket Szigetszentmiklóson előadunk lovak nélkül, azokat transzponáljuk át a Komáromba lovas előadásra, vagyis két külön produkciónk van minden előadásból.
– Kevés olyan rendező van, aki magyar témát visz színre. A Te munkásságod pedig pont erről szól, a magyarságtudatot, illetve a nemzettudatot erősíted. Ez azért is nagyon fontos, mert most nagyon sok fiatal hagyja el az országot.
Így van, kezdetben még ösztönös volt, de ma már teljesen tudatos ez nálam. Amikor a Honfoglalás című darabot bemutattuk, akkor egyből megkaptam, hogy milyen jól politizál a Pintér Tibi, hiszen most volt a kormányváltás. Pedig a Honfoglalásra már négy éve készültem. A kitűnő szerzőpárost, Koltay Gergőt és Szűcs Istvánt már több évvel ezelőtt felkértem erre a fantasztikus feladatra, és fogalmam sem volt, hogy lesz kormányváltás, amikor én már rég megálmodtam, hogy ebből rockoperát csinálok. Sajnos – ahogy Te is mondtad – a magyar fiatalok tömegével hagyják el az országot, és mindenki külföldön akarja megváltani a világot. Én pedig azt gondolom, hogy semmivel nem könnyebb külföldön, mint idehaza. Szerintem sokkal nagyobb kihívás ma a saját hazánkban tisztességesnek lenni és dolgozni. Itt kell sikereket elérni, itthon kell helytállni. Filmes szemmel nézve legalább annyira színes a történelmünk, mint bármelyik másik nemzetnek, tehát bőven akad téma, amit még fel lehet dolgozni. Nemcsak az ezeréves múltunk az érdekes, hanem még az azt megelőző időszak is, amihez hozzá sem merünk nyúlni, mint például az Attila és a Honfoglalás közötti időszak. Tudatosan választunk a magyarság történetéből témát. 2012-ben mutattuk be az Utolsó Betyár legendája rockoperát. A magyar betyárok témáját dolgoztuk fel, helyretéve szerepüket a történelemben. A bakonyi betyárok voltak a leghíresebbek, még Párizsban is írtak anno róluk színművet. Ha körbejárjuk a világot, mindenütt azt látjuk, hogy tudnak rólunk. Mi a mai kormány üzenete? Építsünk országimázst, mutassuk meg kik vagyunk, milyen tehetséges nép vagyunk. Hát pont ezt tudjuk mi, a Lovas Színház. Ilyen a világon sehol nincs, ez a típusú dramaturgia, ez a fajta népi ihlet, amely kimondottan a lovakra hangolható. Rendeltetése van a Lovas Színháznak abban, hogy a történelmi darabjainkat felkutassuk, az Attila időszakot, a szkítákat, amelyek kiválóan alkalmazhatók lovak bevonására. De még sok olyan történelmi alakot említhetnék, mint Dózsa György, Szent László, Mátyás király, akiket színre lehet és kell is vinni.
– Amikor ilyen történelmi nagyságokról beszélsz, Te alapvetően a rockoperában gondolkodsz és nem prózai műfajban – jól látom?
Jól látod. A musicalt azért nem szeretem, mert egy kissé el van csépelve. A musical semmi mást nem jelent, mint zenés színpadi művet, amelyet Angliából vettünk át. A rockoperát, mint műfajt viszont mi, magyarok találtuk ki. Az István a királlyal született meg, és utána még sok más jó darab követte. A stafétát igazából a Honfoglalás című darab veheti át. Törekedtünk arra, hogy a határainkon túli magyarság is megismerhesse a darabot. 2011-ben Sepsiszentgyörgyön léptünk fel vele, a Székely vágta kulturális attrakciójaként. A rockopera másik nagy előnye, hogy kizárólag a magyar népzenei motívumokra épül, és ebből világszínvonalú zenés darabok születnek.
– Vallásos, illetve biblia témák feldolgozását tervezed-e? Ezt azért is kérdezem, mert a Jézus Krisztus Szupersztárban Te alakítodtad Jézust.
Így van, és még a József című musicalt is folyamatosan játsszuk. Mindkettő Andrew Lloyd Webber műve, amely azért is érdekes, mert Webber, mint zsidó származású zeneszerző, nagyon finoman nyilvánítja ki véleményét a darabjaiban. Jézust például nem egy patetikus, egy nálunk megszokott Isten fiának mutatja, hanem egy hús-vér embernek, aki hőzöng, aki ingerlékeny, aki érzi a vesztét, aki teljes mértékben emberi tulajdonságokkal van felruházva. Tehát egészen különleges Webber hozzáállása a bibliai témákhoz. Mi, nagyon szeretjük az ő darabjait játszani, mert zeneileg mindegyik remekmű. Régebben, mint tudjuk, a Jézus Krisztus Szupersztár nagy port kavart, de ma az ő darabját, akármilyen vallású is az ember, játszani nem szégyen, hanem szép feladat. A Betyár című darabunknak, amelyet már említettem, arról szól, hogy egy egyszerű fiú, a Sobri Jóska, aki csak bosszúból áll be betyárnak és lesz gazember, hogyan találja meg a Jóistent. A darab elején egy bitófán lóg, és a dalában Istenhez fohászkodik, mondván, adjon neki még egy esélyt, hogy megmutathassa ő nem gazemberként fogja befejezi az életét. És akkor a Jóisten megkegyelmez neki, leesik a bitófáról, eladván a lelkét be áll pandúrnak. A darab végén leszaggatva magáról a bűnt, a béklyókat, a pandúr ruhát, újra betyár lesz, de akkor már, mint megtisztult jó ember a szegénységet és a jót szolgálva. És megint felakasztják, de mielőtt az Isten színe elé járulna – szíven lövi magát a legenda szerint – elmondja, hogy most már tiszta szívvel hal meg, és ő az utolsó betyár, aki a Jóistent megtalálta. Ez is egy evangélium, ha úgy tetszik.
– A családi életedről is mondanál egy-két szót.
Van egy csodálatos kisfiam a második házasságomból, és egy kislány az elsőből. A családom nagyon komolyan mellettem áll mindenben.
Köszönöm a beszélgetést!
Kuruczleky Ilona
Legfőbb érték számomra a szeretet!
