A média által alaposan feltuningolt járványok idejét éljük. Talán nincs is olyan ember, aki ne tudná, mi az a H1N1, a Creutzfeld-Jacob-szindróma, a Lyme-kór, a sertésinfluenza, a HPV, hogy a Heptatitis-C-ről, vagy az AIDS-ről ne is beszéljek.A szervezett közegészségügyi intézkedéseknek hála a pár századdal, vagy akár pár évtizeddel ezelőtt még rettegett kórokozók neve manapság már nem igen bukkan fel a hírekben. De ez nem azt jelenti, hogy ezek az apró, mégis halálos kórt okozó, élőlénynek csak nagy vonalakban definiálható nyavalyások eltűntek volna. Köztünk élnek azóta is; a földben, lakásunk felületein, a környezetünk számtalan elrejtett kis zugában. Csendben lapítanak, és várnak, hogy egyszer, vagy párszor megfeledkezzünk azokról az alapvető higiéniai szabályokról, amiket még óvodás korban neveltek belénk a szüleink, vagy éppen a dadus néni az óviban.
Az oly divatossá vált összeesküvés-elméletek egyike súlyos közegészségügyi következményekkel járt, és ez nem más, mint a védőoltások elleni kampány.
A pár évvel ezelőtt kezdődött és a médiahiszti közvetítésével hihetetlen méretet öltött kvázi polgári engedetlenség következtében világszerte szülők százezrei-milliói nem oltatták be gyermekeiket olyan rettegett kórokozók ellen, mint a kanyaró, a diftéria, és a szamárköhögés. Az eredménye pedig több ezer beteg gyermek, és a betegségek szövődményeiben – pl. agyhártya-, és agyvelőgyulladás, szívizomgyulladás, izombénulás-, meghalt apró áldozat lett.
Mint utóbb kiderült a védőoltások elleni kampány egy kvázi hazugságra épült.
Az azóta is tartó lobbi, és ellenlobbi máig megosztja a szülőket…
Cikkünkben azokra a féken tartott kórokozókra, illetve ma is aktív, és jelentősen virulens társaikra szeretnénk felhívni a figyelmet, ‘akik” napjainkig itt vannak velünk, és halálos csendben várják áldozataikat.
Ez alól talán csak első “vendégünk” a kivétel, “akit” a WHO hivatalosan is elpusztítottnak nyilvánított.
Pestis
járvány kitörése: 1664-1666. London, Anglia
kórokozó: Yersinia pestis baktérium
Körülbelül 100 000 halálos áldozat
Az egyik utolsó nagy nyugat-európai pestisjárvány 1664 karácsonyakor ütötte fel a fejét Londonban. A téli időszakban a megbetegedések száma ugyan nem volt jelentős, de tavasszal a járvány gyorsan terjedt, és június 29-én az udvar elhagyni kényszerült a fővárost. Azokat a házakat, amelyekben pestises beteget találtak, negyven napra vesztegzár alávették. A megbetegedések száma szeptember végén hirtelen csökkent, és a járvány lassan megszűnt. 1666 februárjában az udvar is visszatért. A pestisben elpusztult londoniak száma körülbelül 100 000-re tehető. A már majdnem két éve tomboló pestisjárvány megfékezésében fontos szerepe volt az 1666-os a tűzvésznek is.
Kolera
járvány kitörése: 1991-1998 Peru, Kolumbia, Ecuador
kórokozó: Vibrio cholerae baktérium
981 804 megbetegedésből 8622 kimenetele volt halálos
A kolera a tengerparti területekről gyorsan átterjedt a szárazföld belsejébe, még az évben 322 582 embert betegítve meg. A következő évben már a Kolumbiában és Ecuadorban is felütötte fejét: az összesen 981 804 megbetegedésből 8622 kimenetele volt halálos. A járvány kitörésének és terjedésének okai nem teljesen tisztázottak; a valószínűsített tényezők:
– a rossz higiénés viszonyok, főleg a fertőzött ivóvíz;
– a táplálkozási szokások (mosatlan gyümölcsök és zöldségek, nyers tengeri hal fogyasztása),
– a zooplanktonban továbbélő kolerabaktériumok;
– az ismétlődő árvizek;
– a nullás vércsoportúak nagy aránya (75%)
– a Greenpeace és más zöld szervezetek beavatkozása, aminek hatására a hatóságok nem voltak hajlandók az ivóvíz klórmeszes fertőtlenítésére.
Sárgaláz
járvány kitörése: a sárgaláz folyamatosan jelen van a fejlődő, trópusi, szubtrópusi országokban, az érintett területekre csak és kizárólag védőoltási igazolással lehet belépni!!!
kórokozó: szúnyogok által terjesztett Flaviridae vírus-család, emberről-emberre nem terjed
A diagnosztizált betegek halálozási aránya 10, súlyos lefolyásnál akár 40-80 százalék.
Európában utoljára 541-549 között volt sárgaláz járvány, napjainkban a trópusi- és szubtrópusi területeken szed még áldozatokat a betegség, elsősorban Afrika középső részén és Dél-Amerika északi országaiban.
Két formája ismert, a dzsungel-, és a városi-sárgaláz.
Kanyaró, Morbilli
járvány kitörése: 2000-es évek eleje óta folyamatosan emelkedik a kanyarós betegek száma Dél-Walesben, Nagy-Brittanniában
kórokozó: Morbilli-vírus
A kiállt kanyarófertőzés szövődményei úgymint agyhártya, és agyvelőgyulladás az esetek 80%-ban halálos kimenetelű.
Andrew Wakefield 1998-ban írt tanulmánya a morbilli elleni vakcina és az autizmus kapcsolatáról olyannyira felháborította a közvéleményt, hogy több mint egymillió szülő tagadta meg gyermeke kanyaró elleni beoltását.
Ennek eredményeképpen évről-évre egyre magasabb a kanyaróban megbetegedő gyermekek száma Wales tartományban.
A közegészségügyi szolgálat a járvány szélesebb körben való elterjedésének megakadályozására huszonnégyórás ügyeletet tart az oltóközpontokban.
Spanyolnátha, Influenza
járvány kitörése: 1918. eredete máig vita tárgya
kórokozó: A-típusú influenza, a járvány ideje alatt többször is mutálódott
A Föld teljes lakosságának mintegy 20–40 százalékát megbetegítette, 20-100 millióra becsülhető a halálos áldozatok száma.
A kutatók a mai napig vitáznak arról, hogy a több tíz millió halálos áldozatot követelő vírus hol ütötte fel a fejét először. Egyesek Kelet-Ázsiából eredeztetik, mások Ausztriát tartják a betegség kiindulási pontjának, az első dokumentált eset pedig az amerikai Kansasban történt.
Ennek fényében a kór elnevezése kicsit félrevezető, de erre is van magyarázat: Spanyolország első világháborúbeli szerepével – egészen pontosan semlegességével – áll kapcsolatban. Míg ugyanis a spanyol lapok nyíltan írhattak a gyorsan terjedő vírusról, a háborúban álló felek eltitkolták a nyilvánosság – de főképp ellenfeleik elől – az influenza által okozott veszteségeket.
Ez az információhiány leginkább a kór terjedésének kedvezett. A betegség 1918 augusztusában kezdődő második hulláma a világtörténelem legpusztítóbb járványának bizonyult: a halálos áldozatok számát 20 és 100 millió fő közöttire teszik.
Rota
járvány kitörése: 1970-es azonosítása óta időszakosan visszatérő
kórokozó: Rota-vírus
A fejlődő országokban évente 1 millió csecsemő hal meg a betegség következtében.
Öt éves koráig gyakorlatilag mindenki átesik rajta legalább egyszer, ergo kivédhetetlen. Az első fertőzés nem okoz életreszóló védettséget, azonban a kórokozó jelenléte antitest termelődést vált ki a szervezetben, így a következő találkozás a vírussal sokkal enyhébb lefolyású betegséget idéz elő.
A rota vírus nem csupán az általa kiváltott heveny gastroenteritisz miatt veszélyes, hanem az annak következtében kialakuló vészes kiszáradás miatt is, ami viszont akár halálos kimenetelű is lehet, főleg a csecsemőknél, és az idős, elesett, beteg emberek esetében. Megelőzésében, terjedésében nagyon fontos az időben beadott rota elleni védőoltás.
Lépfene, Anthrax
járvány kitörése: a bacilus spórái nyugvó állapotban életképesek maradnak akár évtizedekig is, ezért potenciális veszélyforrásnak számít minden olyan munkaterület, mely közvetlen érintkezésben van nyers hússal, állati szövettel, és/vagy földdel.
kórokozó: Bacillus anthracis
Biológiai fegyverként 2001-ben öt áldozatot követelt egy terrorista akcióban.
A kórokozó talajlakó baktérium világszerte előfordul. A megbetegedések jóval gyakoribbak a fejlődő országokban.
Mintegy száz ismert törzséből a legismertebb a virulens Ames-törzs, amelyet az öt halálos áldozatot követelő 2001-es amerikai lépfenetámadásoknál használtak. 1935-ben izolálták egy fertőzött marhából a Vollum-törzset Oxfordshire-ben, Angliában.
William A. Boyles az amerikai hadsereg járványügyi kutatóintézetének (USAMRIID) kutatója 1951-ben halt meg Vollum-1B okozta lépfene-fertőzésben.
Vakcina-alapanyag a gyengített Sterne-törzs, amelyet Max Sterne dél-afrikai kutatóról neveztek el.
A légúton keresztül fertőző anthrax halálozási aránya 97% (nem véletlenül használják ezt a formát biológiai fegyverek előállításához).
Az emésztőrendszeri anthrax halálozási aránya 20-60%
A bőrfertőzött betegek kezeléssel gyógyíthatók, ám kezelés nélkül vérmérgezésben halnak meg.
Váltóláz, Malária
járvány kitörése: folyamatosan belobban
kórokozó: Plasmodium parazita-család
Évente kb. 350-500 millió megbetegedés történik, ezek közül a halálos kimenetelűek száma egymillió feletti, és csupán Afrikában 25% az éves mortalitás az 5 éves kor alatti gyermekpopulációban
A malária (régies nevén: váltóláz) az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett kórokozók által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő.
A nagy halálozási arány fő okai: az egyre nagyobb fokú gyógyszer-rezisztencia, illetve a szúnyogok ellenálló-képességének növekedése az inszekticidekkel szemben.
Érdekesség, hogy a sarlósejtes anémiában szenvedők rezisztensek a maláriára, mert a kórokozó nem képes a vörösvértestet megfertőzni. Ily módon ez az egyébként súlyosnak mondható betegség a maláriával fertőzött területeken növeli a túlélés esélyét, így evolúciós előnyt jelentett, ami gyakoriságának jelentős emelkedését eredményezte a feketék körében.
Torokgyík, Diftéria
járvány kitörése: 1994. Oroszország
kórokozó: Corynebacterium diphteriae
48 ezer megbetegedés
A tizenkilencedik század rettegett gyermekbetegsége, a napjainkra a védőoltásnak köszönhetően szinte már alig okoz gondot, ám a fejlődő országokban máig arat, illetve a védőoltás ellenes kampányok miatt – a kanyaróhoz hasonlóan-, a fejlett országokban is egyre gyakrabban előfordul.
A kórokozó terjedésének belobbanásához elég, ha egy adott országban átmenetileg szünetel, vagy szervezetlenné válik a közegészségügyi szolgáltatás; erre legutóbb Oroszországban volt példa 1994-ben, amikor is 48 ezer megbetegedést regisztráltak.
Szintén a kanyaróhoz való hasonlatossága a súlyos szövődmény, mely diftéria esetében szívizomgyulladás, ideggyulladás, ritkább esetben szívbelhártya-gyulladás, tüdőembólia és agyvelőgyulladás.
Járványos gyermekbénulás, Heine-Medin kór, poliomyelitis anterior acuta
járvány kitörése: 1959. Magyarország
kórokozó: Polio enterovírus 1-es, 2-es és 3-as típusai.
Tárgyi ábrázolások egyértelműen bizonyítják, hogy a járványos gyermekbénulás már az ókorban, több ezer évvel ezelőtt szedte áldozatait, s a későbbiekben sem kímélte az emberiséget, végigkísérte történelmünket.
Magyarországon az első jelentős gyermekbénulás-járvány 1931-ben fordult elő, de a járványügyi helyzet igazán súlyossá az 1950-es évek közepétől vált. 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben egyaránt súlyos járványok alakultak ki. Ebben az időszakban a gyermekeikért aggódó szülők nyaranta félelemben éltek, látván barátaik, ismerőseik vagy akár idegenek gyermekeinek megbetegedését, mely rokkantsággal vagy halállal végződhetett.
A röviden polio-ként emlegetett, heveny, vírusos, járványos megbetegedés átmeneti, vagy végleges izombénulásokat okoz. A védőoltásnak köszönhetően azokban az országokban ahol az oltást rendszerességgel alkalmazzák, már gyakorlatilag nem fordul elő.
Fontos tudni, hogy a fertőzések jelentős része, közel 90%a teljesen tünetmentes, vagy nagyon enyhe tünetekkel zajlik, éppen ezért rendkívül fontos a betegség megelőzése!
A már kialakult betegséget gyógyítani nem lehet, csak tünetmentesíteni, súlyos esetekben tartós egészségkárosodást okoz, amely élethosszig tartó gondozást igényel.
Európát alig 13 éve, 2000-ben nyilvánította a WHO polio-vírustól mentes övezetnek, de maga a kórokozó nem tűnt el, ez az eredmény a szervezett közegészségügyi szolgáltatásnak köszönhető.