A kispénzű, kiszolgáltatott embereket célozzák meg a fogyasztói csoportok, amelyek hirdetéseikben gyors pénzhez jutást ígérnek fedezettel nem rendelkező, akár BAR-listás fogyasztóknak is. A Pest Megyei Békéltető Testülethez (PMBT) továbbra is érkeznek panaszok a témában – annak ellenére, hogy a fogyasztóvédelmi törvény szabályai szerint 2014. január 1-ig új csoportok szervezése tilos (a meglévők azonban működhetnek, és folytathatják szervező tevékenységüket).
Éppen ezért fontos felhívni a figyelmet: a fogyasztói csoport nem hitelintézet, és nem is bank, hanem szervező cég, jövedelemszerző gazdasági társaság, amely a szervező tevékenységet díjazás ellenében végzi. A csoportok a szervező közreműködésével futamidőre szerveződnek, tagjai vásárlói jogot szerezhetnek – hosszabb-rövidebb idő alatt években kifejezve – sorsolással vagy előtörlesztéssel. Az előtörlesztés, a regisztrációs díj és az első havi törlesztő részlet befizetése többletfeltételnek minősül. Az ígéretek szerint a többletfeltételek vállalása előnyt jelent a fogyasztó által választott dolog tulajdonjogának megszerzéséhez. Az ügylet pénzügyi fedezetét a fogyasztói csoport tagjainak befizetései teremtik meg, de ez bizonytalanságot és kockázatot jelent a tagok számára. Erre a tagok a fogyasztói csoportba való belépéskor nem gondolnak, illetve nem hívják fel a figyelmet a szervezők.
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény a fogyasztói csoportot az értelmező rendelkezések között a 2. § i) pontjában a következők szerint határozza meg: „fogyasztói csoport: a szervezők – díjazás ellenében történő – közreműködésével a csoport tagjai pénzének összegyűjtésén alapuló minden olyan csoport, amelynek célja, hogy minden tagja az általa előre meghatározott dolog tulajdonjogát a tagok befizetéseiből, előre meghatározott időtartamon belül – véletlenszerű vagy többletfeltételek vállalásától függő kiválasztás útján – a csoport segítségével megszerezze”.
A fentiek ellenére a Pest Megyei Békéltető Testülethez benyújtott fogyasztói panaszok legtöbbször azzal kezdődnek, hogy a fogyasztó pénzhez szeretett volna jutni, és így került hirdetések útján a fogyasztói csoportot szervező vállalkozáshoz. Egyes vállalkozások kölcsönként jelölik meg az általuk nyújtott szolgáltatást, de a hirdetések a „hitel” szót már nem tartalmazzák. A fogyasztók félreértése inkább a szervezők nagyvonalú, – több esetben vélelmezhetően szándékosan – hiányos szóbeli tájékoztatásából származik, utólag azonban a befizetett pénzek visszaszerzésére minimális az esély.
A számos panasz és becsapott fogyasztó pedig azt bizonyítja, hogy kívánatos és támogatandó az a jogalkotói szándék, hogy jogszabály (a fogyasztóvédelmi törvény) végérvényesen megtiltsa ilyen csoportok szervezését.