Romkocsmák: Étel, ital és vakablak még mindig van, zene és irodalom viszont alig. „A Horváth-kert, Budán, főleg nyáron. A hajléktalan emberek között iddogálni: legnagyobb!” Így válaszol valaki, amikor azt kérdezzük, melyik a kedvenc (rom)kocsmája Budapesten, és miért. Nem nagyon lepődünk meg a válaszon: nyáron valóban az open air alkoholfogyasztás dívik Budapesten. És egészen addig így van ez, amíg be nem köszöntenek a hideg napok.
Eddig csak az ivászatról volt szó, nem véletlenül: több, a budapesti éjszakában otthonosan mozgó forrásunk arról számolt be, hogy a város vigalmi negyedében található egységek lényegében kizárólag a fogyasztásra rendezkedtek be, s még azon helyek többsége is átállt a sötét oldalra, melyek korábban azért kínáltak némi kultúrprogramot a fröccs és a bisztrókaják mellé. A 444.hu nemrégen készített felmérése szerint egy viszonylag kis négyzetben (Károly körút–Dohány utca–Nagy-/Kisdiófa utca–Király utca) mintegy 170 vendéglátóegység található, de amikor kitágítottuk a határokat, pillanatok alatt 200 fölé mentünk.
Az alkohol- és gasztrokultúrán túli másféle kultúrával viszont tényleg kevesen foglalkoznak közülük, ami lehet, hogy mégis elég, nem tudjuk. Ne legyünk igazságtalanok azért: egy csomó helyen találunk éjszakánként változó színvonalon dolgozó DJ-ket, akik között véletlenszerűen persze találunk jókat, többnyire azonban parasztvakításban érdekeltek. Ha a bővebb profilú helyekről és egyáltalán: a kétezres évek kocsmakultúráját alakító üzemegységekről beszélünk, nem mehetünk el a Szimpla Kert mellett.
Az elsők között voltak, akik belvárosi bérházban gondolkodtak, s hogy valamit nagyon jól csináltak, az is mutatja, hogy a Lonely Planet „The People’s Choice”, vagyis közönségszavazása szerint a harmadik legjobb bár/hely a világon, amiben mi azért kételkednénk így elsőre, de hát a nép szava: Isten szava. Kissé árnyalja viszont a képet, hogy a negyedik helyezett berlini Sage étterem 268 szavazatával szemben a bronzérmes Szimpla Kert 4480 voksot gyűjtött be – persze az összehangolt szavazás lehetősége bárki számára fennállt, úgyhogy be is fogjuk gyorsan.
És a Szimpla, annak ellenére, hogy régi hívei közül sokan elpártoltak, valóban sokféle programot kínál, termelői piacot, biciklivásárt, koncerteket, néha felolvasásokat, sőt egyszer még egy kultúrpolitikai pódiumbeszélgetésen is jártunk ott – s bár volt már izgalmasabb esténk, azért értékeltük a szándékot. Kedves a szívünknek a Kisüzem, ahol tulajdonképpen jó ételek, normális pultosok és viselhető árak vannak, és ahol egy átlagos este könnyen mélyebb benyomást tehet az emberre, mint egy komplett BA bölcsészképzés.
Fiatal értelmiségiek találkozóhelyéről van szó, ahol az ivás nyomán megnyíló csakrákba sokszor szűrődik élő magyar dzsessz is. Noha kívül esik a vigalmi negyed önkényes határain, a Blaha Lujza téri MüSzit is csak ajánlani tudjuk (a Corvin áruház egykori műszaki osztályának szintjén működik), ahol általában nem a fősodorba tartozó előadók lépnek fel, emellett politikai és kulturális kérdések vitatódnak meg igencsak jó hangulatban. Itt például nem a vendéglátás a lényeg. Kedveljük még a Mika Tivadar Mulatót a Kazinczy utcában, bár amióta annyian kedvelik, már kicsit kevésbé kedveljük, de azért itt is rendben szokott menni minden.
A pincében, ha nyitva tart éppen, jó koncertekkel, néha irodalmi programokkal is lehet találkozni, odafenn meg kellemesen kialakított enteriőrrel. További pozitívum, hogy kártyával is lehet fizetni a pultnál – ezt a lehetőséget egyébként kötelezővé is tennénk minden, magát kicsit is komolyan vevő hely számára, elvégre 2013 volna, heló! A negyed kocsmaközpontjáért folyó versenyben erős riválisra akadt a Kazinczy utca a Gozsdu Udvar „személyében”. A Kolor nekünk túl sok, de azért érdemes megnézni, a Gozsdu Manó Klubot azonban kötelező. Korábban improvizációs színielőadások, rendhagyó slam poetry-estek és könyvbemutatók is voltak, mostanában csak koncerteken jártunk ott, de így sem rossz a helyzet. A Klauzál utcai Doboz két éve még a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál főhadiszállása volt, ma már szinte csak DJ-program várja a negyed látogatóit.
A Dob utcai Lokálban is gyakran hallani élő zeneszót, többnyire háttérképpen, de a Kertész utca elején található Vittulában is volt már felolvasóest, igaz, ez eléggé idegesítette az éppen ott tartózkodó munkatársunkat. A hely ugyanis nem túl nagy, a kolléga pedig nem okvetlenül művelődni érkezett. Az Akácfa utcai Fogasházban, illetve a hozzá tartozó FogasKertben lényegében minden este DJ-k pörgetnek valami zenét, általában nem butát, és néha még akusztikus buli is akad. Horváth Balázs programszervező elmondása szerint az egyébként sokak által holt napokként emlegetett időszakban, vagyis a hét elején rendezett koncertek látogatottsága mutatja, kifizetődő a nem kifejezetten mainstream zeneszolgáltatás.
S ugyanez mondható el például a kedd esti táncházról, amelynek látogatottsága folyamatosan növekszik, és egyre több a külföldi is ezeken a rendezvényeken. Persze újító, az „underground állóvizét” felkavarni szándékozó kísérleteiket nem mindig koronázta siker. A romkocsmák kulturátlanodásáról általában is sokat mond Nádas Patrik, a hely másik programszervezője megjegyzése, aki szerint az irodalmi estek iránti kezdeti érdeklődés viszonylag rövid idő után lappadni kezdett, s a korábban rendszeres, komoly neveket felvonultató dzsesszestekről is kiderült, hogy nem tudják rentábilissá tenni őket. A Fogas munkatársai azonban nem mondtak le ezek felélesztéséről.
S hogy a táncon kívül mi az, ami még a turistáknak, illetve a nálunk élő külföldieknek is érdekes lehet? „A KinoFlow filmklubsorozat nemzetközi mozikat vonultat fel, amelyeket mindig kiváló DJ-program követ, de az escape room (szabadulószoba) játékpályák is kiváló szórakozást biztosítanak a hazai közönség mellett a külföldi vendégek számára is” – így Horváth Balázs. És akkor egy kis magánnyomor: hozzánk közel álló személyek esküsznek az EllátóKertre, ahol régen volt Twilight Zone flipper mint kultúra, akkor még mi is nagyon bírtuk. Most a mexikói kaját kínáló kis büféje miatt megint kezdjük megszeretni. Végezetül pedig, ha már kultúrkocsma, jöjjön egy perc néma csend a Sirályért és a Rohamért!
Mindörökké Kultiplex!
Rögtönzött, ekképpen egyáltalán nem reprezentatív közvélemény-kutatásunk nyomán ismerőseink sem éppen a kultúrprogramok iránti olthatatlan szomjukat próbálják mégis oltani a belvárosi helyeken. A „melyik a kedvenc helyed és miért?” – kérdés második felére senki nem adott a szorosan vett kultúrára vonatkozó választ. Van, akinek a 400 a legkedvesebb, és azért, mert „így alakult”. Másnak a Hivatal, mert „semmi flanc: kocsma”. Egy lány két válasszal is megkínált: az Ankertet azért szereti, mert ha „felnézek, a romok meg a valószínűtlen ég miatt egy egész más országban érzem magam”, a Fekete Kutyát pedig a finom sörök, a szuperlaza pultosok miatt. Jött voks a „mindörökké Kultiplexre”, pedig már játszótér van a helyén. De szavaztak a Kék Lóra, a Kadarkára, a Marximra, a Pagonyra, a Bambira, a Mélypontra is. Volt olyan, aki a szimpla szabad térre voksolt: „a Szabadság híd pesti hídfőjénél van egy hosszú pad, az is jó”.
forrás: mno