Nagyrábén, de még a Mozgáskorlátozottak Hajdú-Bihar Megyei Egyesületénél is sok olyan festményt őriz valaki, aminek a sarkában ez áll: Szántó R, mögötte az alkotás évszámával. Hogy ki a festő, és mi ültette őt a farosttábla vagy a vászon elé, erről szólnak az alábbi sorok.
Szántó Róza vékony lány volt, negyvennyolc kilónál alig több, mégis elvállalt minden nehéz munkát. Tizenévesen aztán Varga Imréhez sodorta a szerelem, húszévesen pedig már a bölcsőt ringatta. A problémák itt kezdtek sokasodni: kislánya asztmás volt, neki erős izomfájdalmai lettek. Sokáig nem jöttek rá, miért, sőt megesett, hogy szimulánsnak titulálták. A baba születése után lett nyilvánvaló: gerincproblémái miatt több gyereket nem vállalhat.
– Mi baja pontosan a gerincednek? –kérdezem.
– Minden, ami lehet: gerincferdülés, csontkopás, gerincvelő sorvadás, több gerincsérv – válaszol Rózsika. – Sem a lábammal, sem a kezemmel nem érzem a hideget és a meleget – úgyhogy oda kell figyelnem télen a fagyási veszélyre, sütéskor-főzéskor pedig az égési sérülések elkerülésére. Alig múltam harminc, amikor közölték: hamarosan tolókocsiba kerülök. Sokkot kaptam, úgy támogattak haza. Elmondtam a férjemnek, és felajánlottam neki, hogy elmehet, hiszen még fiatal.
– És elment?
– Nem, maradt. Egyelőre a botot sem használom, kényszerítem magam a járásra.
Csak néha parancsol két-három napig ágyba a betegség.
– Régen is szerettél rajzolni?
– Igen, de kezdetben inkább verseket írtam. Amikor kiderült a betegségem, depressziós lettem, és elégettem az összes írásom – az egész életemet feladtam. Csak amikor elkezdtem festeni, akkor jöttem rá, hogy más élet is van, mint önmagam sajnálni. Ha nem is vagyok annyira képes, mint régebben, a háztartásból is kiveszem a részem, amennyire tudom.
– Hány éve foglalkozol intenzíven festéssel?
– Úgy hét éve. Mindig motoszkált bennem a festés utáni vágy, csak idő nem volt hozzá. Most aztán lett, és kifestettem magamból a fájdalmat, a bánatot, mindent. Újabban selyemvirágokat is készítek, amit sokaknak megtanítottam.
Szerepeltem néhány kiállításon, egyszer egy képem előtt a barátnőm elsírta magát, olyan hatást tett rá. Egy újabb ok, hogy ne hagyjam abba.
Dobos Mariann