Nemcsak földrajzi értelemben, hanem az élet kacskaringós ösvényein is jókora utat járt be az Egyesült Arab Emirátusokban élo Tóth László, amíg a szovjetunióbeli va- dászpilóta-hallgatóból az abu-dzabi koronaherceg kabinetfonökének a vezeto tanács- adójává válhatott. Márpedig a kalandos életu hazánkfia ezt a magas tisztséget tölti be a felettébb konzervatív és hierarchikus arab világban. Történetébol kiderül, hogy nem csupán szukebb pátriáját, azaz Tolnát-Baranyát, hanem a fél világot is bejárta a nem mindennapi üzletember…
Komlón születtem 1966-ban, de a szüleim korán külföldre költöztek, édesapám a Geominco közel-keleti vezetoje volt – említi Tóth László –, így 1970-80-ig Libanonban, Szíriában és Jordániában éltem. Az általános iskolát Damaszkuszban, egy amerikai intézetben végeztem, így jól beszélem az angol nyelvet, míg az arabot szinte játszva, az utcán szedtem fel gyerekként. 1980-ben költöztünk haza, a gimnáziumot Komlón végeztem.
– Mióta vonzotta a repülés?
Gyerekkorom óta vadászpilóta akartam lenni, ezzel a „függoséggel” születtem. Felvettek az akkori Szovjetunió repüloakadémi ájára, és 1989-ben vadászrepülo szakon végeztem. Ennek ellenére nem vagyok klasszikus értelemben vadászpilóta, mert sohasem dolgoztam a szakmában. A rendszerváltáskor nagy leépítések történtek, nem volt esélyem itthon vadászpilótaként elhelyezkedni. A katonai pályafutásom be is fejezodött, mielott még elkezdodhetett volna, de a repülést nem adtam fel.
– Hol repülhetett?
Jól beszéltem angolul, ez akkoriban még ritkaságnak számított, és egy német fejvadászcégen keresztül három hónap múlva már pilótaként dolgoztam Olaszor- szágban. Itt fogant meg bennem eloször az a gondolat, hogy külföldön akarok élni, és a sors tálcán kínálta a lehetoséget, hiszen késobb Belgiumban és Hollandiában is dolgoztam. Ekkoriban házasodtam meg, a feleségem csodálatos no, igazi társ, mindenben számíthatok rá. 1994-ben megszületett elso fiunk, Dani. Nem sokkal ez- után határoztam el, hogy nyitok az arab világra. Ez szinte kézenfekvo volt, hiszen ott nottem fel, és mindig szeretettel gondoltam a damaszkuszi éveimre. Létezett még édesapám kapcsolatrendszere, éltek ott barátaink, ismeroseink. Elobb Da- maszkuszban éltünk néhány évet, majd Szaúd-Arábiában laktunk, innen költöztünk az Egyesült Arab Emirátusokba, Dubaiba.
– Milyen üzleti tevékenységet folytatott?
Szíriában „technológiai transzfer” munkatervet hajtottam végre. Abban az ido- szakban eros volt a magyar szaktudás és a technológia, ezeket adtuk el a közel-keleti cégeknek. Ezek a munkák egyre inkább áttolódtak Szaúd-Arábiába, majd az ottani partner felajánlotta, hogy nyissunk irodát, és költö zünk oda. El is költöztünk Szaúd-Arábiába, Dzsiddában én alakítottam meg az elso sportrepülos klubot.
– Mennyire tudta megorizni a család a magyarságát?
Mára már többet éltem külföldön, mint Magyarországon; ha mindent beleszámolok, több mint 32 évet. Sikerült megoriznem a magyar nyelvet, bár ez nem volt nehéz, hiszen a feleségem magyar lány, akivel együtt indultunk el a világba, de a hazánknak Magyarországot tekintjük. Van egy kis házunk, és nyaranta hazajö- vünk. A gyerekeinknek ezt szokták meg: ha nyár, akkor Magyarország, vagyis „ha- za”! Az év többi részét pe-dig abban az országban töltjük, ahol élünk, dolgozunk. Világpolgárok vagyunk, demegoriztük a magyarságtudatunkat, és továbbadtuk gyermekeinknek, akik közül Samu tíz, Dani tizennyolc éves. Beszélnek magyarul, angolul és arabul, emellett franciául tanulnak. Danit egy évre hazaküldtük tanulni, hogy a leheto legjobban megismerje a magyar nyelvet és az országot. A kisebbik fiút, ha itthon vagyunk, magyar nyelvórákra járatjuk.
– Most hol élnek?
Immáron tizenegy éve az Egyesült Arab Emirátusokban lakunk. A 2011. szeptember 11- ei események után Szaúd-Arábiában korlátozták a sportrepülést, részben emiatt költöz tünk át az emirátusokba, elobb Sharjahba, majd Dubaiba. Itt elobb az Umm Al Quain-i, majd a dubai, késobb az abu-dzabi uralkodo család tagjait vezettem be a repülés rejtelmeibe. 2005-tol négy évig az emirátusok repüloszövetségének a fotitkára voltam. Három évvel ezelott az abu- dzabi koronaherceg kabinetfonöke felkért, hogy vezessem az irodáját. Ettol kezdve a repülést kissé leépítettem.
-Az arab világ titokzatos sága megmozgatja az emberek képzeletét…
Ez nagyon zárt világ. Az egyik herceg, Sheikh Akhmed Bin Hamdan Al Nahyan személyes fotanácsadója vagyok. Nehéz lenne róluk bármit úgy mondani, hogy azt a világ ne értse félre, vagy ne tudja félremagyarázni. Ugyan- olyan emberek, mint bárki más, de nagyon tradicionális, mély gyökerekre épülo, zárt világban élnek, eros törzsi szövetségben, hagyományoktól kötött törzsi társadalomban.
– Mennyire kiterjedt az uralkodócsalád?
Az emirátusokban a helyiek nincsenek egymillióan, míg az ország lakossága megközelíti a nyolcmilliót. Az állam hét törzsbol alakult, ezért hét uralkodócsalád van. A vezeto az abu- dzabi uralkodócsalád, ok birtokolják az ország területének 73, az olajkincs 94%- át. Most Sheikh Khalifa Bin Zayed Al Nahyan az uralkodó és Sheikh Mohammed Bin Zayed Al Nahyana a koronaherceg, én körülöttük dolgozom.
– Szereti a munkáját?
Szeretem! Boldog vagyok, hogy ebbe a helyzetbe kerülhettem, és ilyen jó a kapcsolatom az uralkodó- családdal. Büszke vagyok arra, hogy megbíznak bennem, de a munkám nehéz, hektikus és bonyolult. Gyakran éjjel két órakor adnak feladatot, amelyet akkor és ott kell megoldanom. Kiszámíthatatlan és összetett munka, állandóan a leheto legtöbbet kell nyújtanom. Sokszor a saját életemet sem tudom elore tervezni.
– Sok mindent elért, de mindenkinek van további vágya. Mivel szeretne még foglalkozni?
Megmaradnék világpolgárnak, és az így kialakult kapcsolatrendszeremet mozgatnám a földkerekség más részérol. Én már maradok az arab térségben, hiszen életem nagy részét itt töltöttem, de szeretnék az egész térségben mozogni, kevésbe helyhez kötötten. Konzultációs céget hoztam létre, amelyet nemzetközi partnerekkel, befolyásos üzletemberekkel muködtetek. Szeretnék többet utazni, egy kicsit többet lennék Magyarországon is, míg a feleségem egyik kedvence Toscana, jó lenne azt is mélyebben megismerni. Vannak terveim. Két éve alapítottam Real-Expeditions nevu cégemet, amellyel expedíciókat szervezünk a világ különbözo pontjaira. Eddig közel ötven helyszínre szerveztünk utakat Guatemalától Brazílián át Mongóliáig. Ez a hobbim.
– Mi van a repüléssel?
Néha még oktatok, de már csak akkor repülök, ha valaki megkér, vagy ha olyan VIP-vendégek jönnek, akiknek a programját a repülés színesíti.
– Bizonyára sok érdekes története van. Megosztana velünk egyet?
Néhány éve az egyik abu-dzabi herceget meghívtuk Magyarországra. Nehéz volt rábeszélni, miután nem ismerik az országot. Végül eldöntötte, tíz napra eljön.
Másfél hónap után még mindig itt volt, bejártuk az egész országot. A Kempinskiben foglaltunk neki szo-bát, de csak egy napot töltött ott. Azt mondta, meg akarja ismerni az országot, ne vigyük luxusszállodába, mert az náluk is van boven. Három autóval elindultunk, és csak mentünk mindenfelé az országban. Senki nem tudta, hogy arab herceg utazgat keresztül-kasul.
Néhány nap után megkérte a páromat, hozza el Svájcból a két gyerekét, akik ott voltak nyári internátusban. A svájci hatóságok már várták a feleségem a reptéren, ahol az emirátusok fokonzulja adta át a gyerekeket, s külön géppel jöttek Magyarországra. A gyerekeket kiskoruktól hercegnek szólítják és nevelik az uralkodói életvitelre. A herceg megkért, hogy vigyük el a gyerekeket fagyizni Kecskemétre. Beültünk a fekete kocsiba, a feleségem mellettem ült, s a két gyerek a hátsó ülésen. Behajtottunk a városba. Megálltunk a bel- városban, kiszálltunk, bezártam az autót, és sétáltunk a fagyizó felé. Már mentünk vagy 60 métert, amikor kérdem a feleségem- tol: „te, hol a két gyerek?” Visszamentem, és láttam, hogy a srácok egyenes háttal ültek az autó hátsó ülésén, arra várva, hogy valaki kinyissa nekik az ajtót. Amikor kinyitottam, a kis herceg felém fordult, komoly arccal annyit mondott: „köszönöm”. Kiszállt az autóból a testvérével együtt, és mentünk fagyizni.
forrás: katikereki.com