Még egy széles körű ellenzéki összefogás esetén is közel lenne a Fidesz–KDNP ahhoz, hogy kétharmados győzelmet arasson a parlamenti választáson, ha a mostani közvélemény-kutatási eredményekkel számolunk. A modellszámítások alapján az látszik, hogy az ellenzéki erők a legjobb eredményeiket Budapesten és a megyei jogú városokban érhetik el.
A választások közeledtével egyre többen próbálják megjósolni, megtippelni, hogy az éppen aktuális támogatottsági adatok mellett melyik párt hány mandátumra számíthat a 2014-ben felálló 199 fős parlamentben. Eddig csupán az LMP-ből kilépő, majd a Bajnai-csapatban landoló Karácsony Gergely által készített mandátumbecslő alapján lehet jósolni, amelynek megbízhatósága roppant komoly lékeket kapott az elmúlt hónapokban. A modell nem veszi figyelembe az esetleges egyéni jelöltek szerepét, és a Szigetvári Viktor által manipulált támogatottsági számokat használja az új választókerületek esetében.
Mindezek ellenére a formula néhány megjegyzéssel alkalmazható, így például az általa használt súlyozást érdemes több esetben is jól megnézni, mivel teljesen természetes, hogy egy párt támogatottságának a változása országosan nem egyenletesen oszlik el, valamint azt is, hogy Szigetváriék szándékosan a jobboldal felé torzították a modelljüket.
73,87 százalékon a Fidesz–KDNP
Júniusban így összességében a Fidesz–KDNP 49,3, az MSZP 24,6, a Jobbik 13, az E14 7,6, az LMP 2,6, míg a DK 1,3 százalékon állt a biztos szavazók körében. Abban az esetben, ha mindegyik alakulat önállóan indulna, akkor a mostani kormánypártok a mandátumok 73,87, az MSZP a 14,57, a Jobbik a 7,54, az Együtt 2014 pedig a 4,02 százalékát szerezné meg. A szocialisták egyedül a XIII. kerületet lefedő egyéni választókerületben nyernének, de Újpesten is roppant szoros lenne az eredmény, így akár két mandátumot is szereznének.
Abban az esetben, ha létrejönne egy MSZP–E14–DK–LMP ellenzéki összefogás, és ennek a szövetségnek a szavazói egységesen mozognának, amire a mostani helyzetben nem sok esély lenne, akkor a mandátumok 27,64 százalékát szereznék meg. A kormánypártok ebben a helyzetben a parlamenti helyek 64,82 százalékát söpörnék be. Az ellenzéki összefogás 18 egyéni körzetben nyerne, ami mindenképpen meglehetősen alulbecsült adatnak tűnik, mivel a mandátumbecslő modell olyan körzetekre is sima Fidesz-sikert jelez, mint Ózd vagy Tiszaújváros.
Ennyi lenne a reális
Budapest esetében is többször láthatjuk, hogy például a XI. kerület északi részét, vagy a XVI. kerületet lefedő választókerületekben a kormánypártok csupán pár tizeddel előznék meg az ellenzéki összefogás jelöltjét, így ezek könnyen a baloldal felé billenhetnek. Érdemesebb úgy számolni, hogy az ellenzéki összefogás legalább 30-35 egyéni mandátumot szerezhet a mostani támogatottsági adatok mellett, mivel elég nehéz elképzelni, hogy Szolnokon vagy épp Nyíregyházán a Fidesz olyan fölénnyel nyerne, mint amit a modell mutat.
Természetesen nem lehet olyan modellt készíteni, amelyben a szavazatok súlyozása mellett az egyéni jelölti szimpátiákat is figyelembe lehetne venni, ráadásul most még azt sem lehet tudni, hogy a kormánnyal szemben milyen formációban indul majd az ellenzék és kik lesznek az egyéni jelöltek. A bemutatott számítások arra mindenképpen jók, hogy látszik: akár minimális kormánypárti vagy ellenzéki vezetés mellett jelentős eltérések lehetnek a mandátumok számában, ami egyébként a stabil kormányzást biztosítja a nyertes számára.
Még egy, a Jobbik nélküli teljes ellenzéki összefogás esetén is abszolút többséget szerezne a Fidesz–KDNP a májusi közvélemény-kutatási eredmények alapján. A modellszámítások alapján az látszik, hogy az ellenzéki erők a legjobb eredményeiket Budapesten és a megyei jogú városokban érhetik el.
Forrás: mno.hu