Méltánytalan, mélységesen sértő, kettős mércét alkalmazó jelenlegi formájában a magyarországi helyzetről készült Tavares-jelentés, amely, ha megszavazzák, politikai gyámság alá helyezné az országot, és ezért teljességgel elfogadhatatlan – jelentett ki Orbán Viktor kedden az EP plenáris ülésén. A baloldali és liberális szónokok azzal érveltek, hogy a jelentés nem Magyarország ellen, hanem a magyar demokrácia megvédésére irányul.
A magyar kormányfő részvételével rendezett EP-vita a már korábbról ismert forgatókönyv szerint zajlott, és igazából új érvek sem igen hangzottak el – inkább a politikai retorika eszköztárát alkalmazták kimerítően a szónokok. A parlamenti patkó baloldala és a liberálisok a Rui Tavares portugál zöldpárti képviselő által készített jelentést méltatták és időnként heves bírálattal illették Orbán Viktort és kormányát, amiért az szerintük támadást intézett a demokratikus intézményrendszer ellen és lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét.
A kormányfő, a kereszténydemokrata néppárti frakció magyar és nem magyar tagjai ezzel szemben a jelentés és a kritikusok szemére hányták, hogy igazságtalan vádakat fogalmaznak meg, kettős mércét alkalmaznak és jogellenesen gyámság alá akarnak helyezni egy független országot.
A vita további meghatározó jellemvonása volt, hogy jóformán alig esett szó bármilyen vélt magyarországi konkrét jogsértésről, ehelyett a kialakult helyzet általános politikai vitája zajlott. Különböző oldalról a vita végén a dolgot többen is felemlegették: Manfred Webber a néppárt (EPP) vezérszónoka ezt a magyar jogállamiság megkérdőjelezésére tett törekvések megalapozatlanságaként értékelte, míg Hannes Swoboda, a szocialista-demokrata (SD) frakció vezetője inkább a „mimindent elmondhattunk volna még” hangsúllyal tette szóvá ugyanezt.
A politikai megközelítés alól leginkább még az Európai Bizottság két képviselője – José Manuel Barroso elnök a vita elején, és Vivane Redding a vita vége felé – jelentett kivételt, amennyiben elsősorban a Magyarország ellen elindított különböző eljárások tényszerű ismertetésére szorítkoztak. A továbbiakban azonban a fő kérdés leginkább az volt, vajon sértő-e a jogállamiság és a demokrácia európai uniós értelmezésére nézve az Orbán-kormány politikája, avagy sem, (illetve, hogy a kérdésfelvetés mennyiben fejez ki pártpolitikai csatározást, és mennyiben tényszerű észrevétel).
Az alaphangot amúgy maga a magyar miniszterelnök adta meg, midőn szenvedélyes hangú beszéde legelején leszögezte: nincsenek illúziói, hogy a parlamenti baloldalon szerdán „Magyarország ellen fognak szavazni, a barátaink pedig kiállnak mellettünk”. . Orbán Viktor szerint a zöldpárti Rui Tavares jelentése uniós jogot sért azáltal, hogy ellenőrzés és gyámság alá helyezne egy tagállamot. A jelentés komoly veszélyt jelent Európa jövőjére nézve, mert „figyelmen kívül hagyja az uniós szerződések által létrehozott jogi egyensúlyokat, önkényesen állít fel kritériumokat és hozna létre új intézményeket”.
A magyar kormányfő utalt arra, hogy személyes élménye, mit jelentett kelet-európai nem-demokráciában élni. „Tudom milyen az, amikor nem lehetünk magunk urai” – mutatott rá, és emlékeztetett, hogy ellenzékben éppen ez ellen harcoltak. Ugyanígy elfogadhatatlan lenne, ha most mások akarnának az ország számára diktálni. „Nem akarunk olyan Európát, ahol a sikeres országot büntetik, ahelyett, hogy tisztelnék; ahol gyámság alá helyeznek országokat; ahol a többség visszaél a hatalmával; ahol kettős mércét alkalmaznak” – szögezte le a kormányfő, és kilátásba helyezte, hogy minden ilyen ellen „küzdeni fogunk mindenhol”. „Küzdeni fognak azok ellen, akik birodalmat akarnak csinálni az EU-ból. Éljen a szabad nemzetek európai uniója!” – fejezte be beszédét Orbán Viktor. És ezzel kezdetét is vette a politikai adok-kapok három órás sorozata.
„Ha tényleg olyan virágzó a helyzet Magyarországon, mint ön mondja, miért hagyja el sok fiatal az országot, miért menekülnek a befektetők és miért panaszkodnak nálunk a magyar zsidó képviseletek a növekvő antiszemitizmus miatt?” – kérdezett vissza Hannes Swoboda, aki szerint „nincs még egy olyan ország az Európai Unióban, ahol ilyen rövid idő alatt a szabadságjogok ekkora hányadát módosították, mint Magyarországon”. (Ugyanő, a vita végén mindezt azzal egészítette ki, hogy „Magyarország az egyetlen EU-tag, amelyiknek ennyi jogállamisággal összefüggő kötelezettségszegési eljárása van”.)
Guy Verhofstadt, az európai liberálisok (ALDE) vezére a Velencei Bizottság közelmúltban napvilágot látott jogi véleményével indokolta, hogy szerinte nem politikailag motivált bírálatokról van szó. „Az alkotmányozás és a mindennapi politikai között éles határvonalat kell húzni. Magyarországon azonban jelenleg a mindennapi politika érdekében alkalmaznak alkotmányozást” – állította a belga liberális politikus, visszatérően hangsúlyozva, hogy mindez a Velencei Bizottság jelentésében áll, amelyet öt független alkotmányjogász készített – „tehát nem politikusok” -, és ami „19 kritikus pontot azonosított” a ma magyar gyakorlatban.
Verhofstadt mindezekből idézve amellett érvelt, hogy indokolt lenne az uniós alapszerződés 7-ik cikke első fejezete szerinti eljárás elindítása. Még azt is hozzátette, hogy 2003-ban, amikor Franciaország és Németország nem teljesítette a stabilitási paktum kritériumait, a szükséges eljárás helyett a „megértés” volt a válasz, és utóbb az elmúlt évtizedek legsúlyosabb gazdasági válsága kerekedett a hajdani engedékenységből. Nem szabad most ugyanabba hibába esni – ezúttal jogi vonatkozások tekintetében -, mint ami 2003-ban történt a gazdaságpolitika frontján – érvelt a belga ex-kormányfő.
Ulrike Lunacek, a zöldek részéről azzal indított, hogy azt kérdezte a magyar miniszterelnöktől, „egyáltalán olvasta-e ön a jelentést”? Merthogy szerinte „elvárható lett volna, hogy legalább néhány részletre kitérjen, és ne csak általában mondja azt, hogy mindez Magyarország ellen irányul”. Hangsúlyozta egyúttal, hogy a jelentés nem a magyar nép, hanem a magyar kormány ellen van, aminek oka, hogy úgymond a mai magyarországi „általános trend szembe megy az alapértékekkel”. „Antiszemitizmus, homo-fóbia, roma-ellenesség” van ma Magyarországon, és ez elfogadhatatlan.
A vita során a későbbiekben is kijutott a kemény szavakból a magyar kormány politikájának. Jaroslav Paska, az amúgy euroszkeptikus Szabadság és Demokrácia Európája nevű frakció tagja egyenesen „afrikai módszereket” rótt fel az Orbán-kormánynak, amelyik szerinte „Lukasenko-stílusban” vezeti az országot. Juan Fernando Lopez Aguilar az EP alapjogi bizottságának elnöke (spanyol, szocialista) arra hívta fel a figyelmet, hogy a „demokrácia nem a többség uralmát jelenti” – az utóbbi felemlegetése amúgy többeknél előjött, így Verhofstad mellett Lunacek, és Daniel Cohn-Bendit is beszélt róla.
Guy Verhofstadt és Daniel Cohn-Bendit, a zöldek társelnöke a vita végén is visszatértek erre, és úgy vélték, hogy Orbán Viktorral az a fő probléma, hogy más demokrácia koncepciót képvisel, mint ami az uniós alapszerződésekben le van fektetve. Verhofstadt szerint ez nem új dolog, és jellemzője, hogy Orbán szerint demokrácia a többség uralmát jelenti a kisebbség felett. „Ez az ön problémája” – jelentette ki, és szavai illusztrálására idézte Konrád György azon megállapítását, hogy Magyarországon „demokratúra” van kialakulóban.
Számos magyar képviselő is hasonló hangnemben véleményezte az Orbán-kormány eddigi ténykedését. Az európai konzervatívok soraiból felszólaló Bokros Lajos azt vetette Orbán szemére, hogy bár a „konzervatív program az alkotmányosság híve, ön mégis támadást indított az igazságszolgáltatás függetlensége ellen”. Az EP magyar szocialista delegációját vezető Tabajdi Csaba úgy vélte, hogy „a magyar demokráciát most a jelenlegi kormánytól kell megvédenünk”, párttársa, Göncz Kinga pedig „tekintélyuralmi rendszerként” jellemezte az Orbán-kormányt, aminek „megvan a maga államfője, maga alkotmánya”. Majd Orbánhoz fordulva ő is azt hangsúlyozta, hogy a „magyar embereket öntől, önöktől kell védeni”.
A bírálatokat elvető, ugyancsak szép számú felszóló részint a támadások jogalapját vitatta, részint a bírálatok igazságtartalmát, alapvetően pártpolitikai motivációt tulajdonítva nekik. Manfred Weber, az Európai Néppárt vezérszónoka azt mondta, hogy az EP nem játszhatja el a Nagy Testvér szerepét: ami Magyarország hatáskörébe tartozik jogilag, azt rá kell hagyni Magyarországra. Weber a szocialistákat elfogultsággal vádolta, mert szerinte korábban Szlovákiában, utóbb Romániában, mostanában pedig Bulgáriában bezzeg nem bírálja a szocialista kormányokat, pedig lenne miért.
Az ugyancsak néppárti Valéri Mathieu Houllon úgy vélte, hogy a jelentés „teljesen aránytalan, összemos egy sor dolgot és túlmutat az EP eredeti felhatalmazásán”. Az EP nem kényszerítheti egyetlen tagországra sem demokrácia-ideálját – érvelt a francia képviselőasszony, emlékeztetve arra is, hogy egyébként sem létezik egységes rendszer a tagországokban, lám, Nagy-Britanniának még írott alkotmánya sincsen. „Az alkotmánybíróság helyzete, vagy a család fogalmának a meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozó jog” – mutatott rá.
Számos „Orbán-párti” hozzászólás hangzott el a konzervatív pártcsoport részéről, (megfigyelők szerint arra utalva Bokros Lajos nem annyira a frakció, hanem a saját véleményét mondta el). A lengyel Jacek Protasiewicz elfogadhatatlannak nevezte, hogy a jelentés meg akarja szabni, mi lehet a magyar alkotmányban. Szerinte a Tavares jelentés nem is kiegyensúlyozott, nem is objektív, és nem is konstruktív – úgy elfogadhatatlan, ahogy van.
A brit konzervatív Anthea McIntyre is arra intette képviselőtársait, hogy nézzenek szembe az EP hatáskörének határaival. Az alapszerződés az Európai Bizottságot ruházta fel azzal, hogy legyen a szerződés őre, nem az Európai Parlamentet – mutatott rá. Ugyancsak brit párttársa, Timothy Kirkhop szerint is hagyni kell, hogy a „demokrácia működjön a tagállamokban úgy, ahogy ott jónak látják”, ne akarják az EP-ben jobban tudni, hogy az adott országban mire volna szükség.
A szintén konzervatívokhoz tartozó lengyel Ryszard Antoni Legutko a mások (de főként magyar néppárti honatyák) által emlegetett kettős mércéről beszélt. Szerinte Magyarország alkotmánya ma biztos nagyobb védelmet nyújt a kisebbségeknek, mint mondjuk a francia, és sokkal európaibb jó pár tagállaménál. „Olyan EU intézmények bírálják Magyarországot a demokrácia hiányáért, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek ehhez demokratikus felhatalmazással” – tett egyúttal egy oldalvágást az Európai Bizottság felé.
A még konzervatívoktól is jobbra álló Szabadság és Demokrácia Európájából is megszólaltak a magyar kormány védelmében is. Jacek Olgierd Kurski, lengyel képviselő „botrányosnak” nevezte a Tavares-jelentést, ami megítélése szerint nem egyéb, mint anti-konzervatív bosszú a balliberális oldal részéről. „Az alapító atyák forognának a sírjukban, ha tudnák, hogy mit akarnak rákényszeríteni egy szuverén tagállamra” – mutatott rá.
Érthető módon a legerőteljesebb visszautasítás a néppárti magyar képviselők részéről hangzott el. Gál Kinga szerint a jelentés alapvető tényeket értelmez félre és igazából egyetlen valós bizonyítékot sem mutat fel bármilyen magyarországi jogsértésre. Szerinte mindebben kettős mérce rejlik, mert eközben csupa olyan jelenségért bírálják Magyarországot, amelyek más tagállamokban is léteznek. „Konkrét (más tagállambeli) eseteket tudok, amelyeket soha senki nem tett szóvá” – tette hozzá, és úgy vélte, hogy „pártpolitikai bíróságot játszottak a Tavares-jelentés elkészítésekor”. „Hála Istennek, hogy a magyar választók egyenesben halhatták a csúsztatásokkal teli vitát” – tette hozzá.
Több ízben is szót kért Szájer József, aki részint visszautasította Swoboda azon észrevételét, hogy a befektetők kerülnék újabban Magyarországot, (tavaly az elmúlt húsz év legnagyobb magyarországi tőkebeáramlására került sor – mutatott rá). Részint pedig Cohn Benditnek vetette a szemére, hogy „amikor fiatal volt, ön egy demokratikus rendszerben küzdött a hatalom ellen, mi egy antidemokratikus országban tettük ugyanezt”. Szájer nehezményezte azt is, hogy a magyar miniszterelnök csak öt percet kapott a jelentéssel szembeni fenntartásai ismertetésére, és viszonyításként felemlegette, hogy „még a sztálini kirakatperekben is több időt kaphattak a vádlottak a védekezésre”.
Ez utóbbi volt az a pont, ahol a vitát vezető házelnök, Martin Schulz (német szociáldemokrata) közbeszólt és a ház nevében kikérte, hogy egy EP-vitát sztálini koncepciós perhez hasonlítsanak. Szájer válaszában azzal védekezett, hogy kizárólag a rendelkezésre álló időkeretek összehasonlítása végett utalt a hajdani szovjet példára, de Schulz ezt sem tartotta elfogadhatónak, emlékeztetett a frakciómérethez igazított beszédidők rendszerére. Szájer megfogalmazását „elfogadhatatlan elszólásnak” minősítette, amit ha a magyar képviselő komoly gondol, akkor „nincs keresnivalója ebben a parlamentben”.
Egyébként kapott Schulztól helyreutasítást Gál Kinga is, akinek a „kettős mércére”, illetve a baloldali-liberális többség politikai ítéletére vonatkozó fejtegetését egy ponton a házelnök nem tartotta elfogadhatónak, és közölte: „Nem vonhatja kétségbe ennek a háznak a demokratikus legitimitását. Nem mondhatják, hogy a magyarországi többség legitim, de az európai parlamenti már nem az!”.
Sajátos módon vette védelmébe a Fidesz politikáját a függetlenek képviselők között helyet foglaló jobbikos Morvay Krisztina, aki azért „gratulált” a portugál Rui Tavaresnek, mert jelentésével minden másnál sikeresebben életet lehet a magyar hazaszeretetbe, csakúgy, mint a növekvő eurszkepszisbe. „Magyarország nem egy gyarmat, soha nem is lesz az” – kiáltotta a magyar képviselőnő, aki egy hasonló üzenetet sugalló plakátot is mindvégig maga előtt tartott.
A képviselői hozzászólások után ismét a magyar kormányfő kapott szót, aki emlékeztetett arra, hogy a kilencvenes évek óta pártja „vesztett is nyert is választást”, úgyhogy „nem szorulunk kioktatása a demokráciáról”.
Egyes megjegyzésekre reagálva mindenekelőtt maga is elutasított a befektetések csökkentéséről szóló Swoboda-véleményt, és elmondta, hogy a beruházás éppen, hogy növekszik, a kormányváltás óta 18 új gyár nyílt ezeknek köszönhetően az országban.
Az antiszemitizmus felemlegetése kapcsán Orbán elismerte, hogy vannak antiszemiták az országban, a kormány azonban éppen, hogy fellép ellenük. „Ha megnézik az antiszemita csoportok honlapjait, láthatják, hogy először engem támadnak” – tette hozzá.
Védelmébe vette a miniszterelnök a család meghatározásának a formáját a magyar alkotmányban. „Nem állítunk mást, mint hogy házasság egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti.” – mondta, hangsúlyozva, hogy mindezzel csupán mintegy négy ezer éves hagyomány előtt tisztelegnek, ami azonban nem irányul senki ellen. „A magyar alkotmány senkit nem bánt, csak világosan fogalmaz” – tette hozzá.
Azon zöldpárti megjegyzésre, hogy a bírálat európai érték, és barátoktól bírálatot kapni nem bántó, Orbán válaszában úgy fogalmazott, hogy bírálatot el is fogadna, de itt – a jelentésben – arra vonatkozó javaslatról van szó, hogy helyezzék politikai gyámság alá az országot. A jelentés szerinte méltánytalan, mélységesen sértő, kettős mércét alkalmaz, ajánlásában pedig tarthatatlan. Úgyhogy ha szerdán meg is szavazzák, a maga részéről nem tudja elfogadni.
Forrás: Bruxinfo