Miközben a kormány az építőipari ágazat egészére vonatkozó 9,9 százalékos első negyedévi termelés volumen-növekedésnek örül, aközben az ágazat egésze összeomlás-közeli állapotba került – jelentették ki az ágazat képviselői sajtótájékoztatójukon, mely során konkrét javaslatokat is megfogalmaztak a lakásépítések beindítása érdekében.
A látszólagos ellentmondás oka, hogy csak az unió által finanszírozott nagyberuházások javították fel a statisztikát, ezek azonban szinte kizárólag sok földmunkát igénylő mélyépítési munkákat (út- és gát- és közműberuházásokat) jelentenek, amelyeket döntően nagyvállalatok végeznek el. A nagy munkaintenzitású, sok hazai tulajdonú KKV-nek megrendelést és sok embernek megélhetést biztosító lakásépítések száma eközben a KSH adatai szerint történelmi mélypontra zuhant. A lakásépítési kedv még a II. világháború éveiben sem volt annyira alacsony, mint ma. Mindez maga után vonja nem csak a kivitelezők, de az építőanyag-gyártók tömeges csődjét is.
Tény, hogy márciusban 9,9 százalékkal nőtt az építőipari termelés volumene az egy évvel korábbihoz képest az előző havi 6,6 százalékos emelkedés után. Az első negyedévben 4,8 százalékkal haladta meg az építőipar egészének teljesítménye az egy évvel korábbit – a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. A mélyépítő ágazat sikereiről szóló számok mellett azonban ott állnak a magasépítés brutális adatai is. E szerint 2013 I. negyedévében 35,55 százalékkal csökkent az építési engedélyek száma az előző évi azonos időszakához képest, míg a használatba vételi engedélyek száma 54,05 százalékkal csökkent akkor, amikor a bázisév sem volt éppen rózsás.
Ahhoz, hogy a nagyjából 4,3 milliós lakásállomány 100 év alatt megújuljon, évi 43 ezer új lakást kellene építeni. Ehhez képest 2012-ben 10,56 ezer, idén várhatóan ennek kevesebb, mint a fele, 4857 lakás elkészülte várható.
A megrendelések hiánya a kivitelezői kapacitások leépülése mellett az építőanyag-ipar elsorvadását is maga után vonja. A Magyar Téglás Szövetség által a sajtó elé tárt adatok jól kifejezik az ágazat helyzetét. A viszonylag magas szállítási költségek miatt a téglagyártás esetében az export-tevékenység csak néhány határ menti vállalkozás számára jelenthet részmegoldást, így a lakásépítési piac drámai csökkenése miatt a hazai téglagyártás a szakadék szélére került, leépítésére, munkavállalóik elbocsájtására kényszerültek. A gyárak egy része szezonálisan, az évnek csak egy részében üzemel, jelentős részük azonban (2008 óta a téglagyárak több mint fele) bezárt – ez kb. 1300-1500 téglagyári dolgozó munkahelyének megszűnését eredményezte – foglalta össze Kató Aladár, a szövetség elnöke, aki szerint a leépített kapacitások újraépítésére egyre kevesebb a lehetőség, ez a folyamat a több évszázados hazai hagyományokkal rendelkező téglagyártás teljes elsorvadásához vezethet. Ebből következően a lakásépítések (előbb-utóbb elkerülhetetlen) beindulásakor Magyarországnak importálnia kell majd a téglát, vagy az elpusztult gyárak helyett nagy költséggel kell újakat építeni.
Hasonló tényeket lehetne felsorakoztatni az összes többi építőanyag-ipari és kereskedelmi, szállítmányozási területen is.
Fenntarthatatlan állapot
A lakásépítésekre nem a lakásszám bővítése, hanem a lakásállomány megújítása miatt van szükség. A felújítások és a helyettesítő új építések egyaránt fontosak. A mai magyar lakásállomány nem alkalmas arra, hogy 400 évig (a 2013 I. negyedévi számok alapján 800 évig) fennmaradjon – hangoztatta a Társaság a Lakásépítésért Egyesület elnöke, Maráczi Zsolt.
Szerinte egy tévhit uralkodott el a politikai döntéshozó gondolkodásában, amikor azzal érvelnek, hogy a Magyarországon fellelhető 480 ezer nem lakott ingatlan, ezért nincsen szükség lakásépítésre. Maráczi szerint a KSH által kimutatott „nem lakás célra” használt lakások nem jelentenek megoldást, mert ezek részben irodák, részben üdülő településeken idényszerűen lakott nyaralók. Ebben a kategóriában szerepelnek a feketén kiadott és „nem lakottnak” jelentett lakások is. A nem lakott lakások közül 162 ezer 1946 előtt épült, 90 ezer pedig komfort nélküli, vagy ennél is rosszabb állapotú, jórészt gazdaságosan fel sem újítható épület. A lakásállományon belül 583.489 db. olyan lakás van, amelynek a falazata vályog, vagy sár, ezek minőségéről nincsen közelebbi adat. Nem véletlen, hogy lakosságarányosan Ausztriában hozzávetőleg hatszor annyi lakás épül, mint Magyarországon.
Javaslatok – nincs, akinek elmondhatnák
Az ágazat szereplői szerint mindenekelőtt be kellene látni: Magyarországon szükség van lakásépítésre! Ehhez a jelenleginél erőteljesebb és következetesebb kormányzati szerepvállalás szükséges és a lakásszektorba megfelelő mértékben be kellene vonni a 2014-2020 közötti időszak EU-forrásait.
Európában Magyarországon a legmagasabbak a lakáshitel-kamatok. 12 százalékos kamatszint és viszonylag rövid futamidő mellett nem csoda, hogy a lakosság nem él az ilyen hiteltermékekkel, főleg hogy a bankokba vetett közbizalom erősen megingott a devizahitelek kapcsán.
A szakmai szereplők szerint csak egy 4 százalékos THM melletti, forint alapú lakásépítési, felújítási hitel mozdíthatná meg a lakásépítési piacot. Ehhez Magyarországnak ki kellene használnia az épületenergetikai céllal építésre és felújításra bevonható EIB (Európai Beruházási Bank) konstrukciókat, amelyekkel költségvetési támogatás nélkül, 3-5 százalékos THM mellett, forint alapon, hosszú távú lakáshitel bevezetésére lenne mód.
Ezzel párhuzamosan a lakásépítések ÁFA összegének visszatérítésére is szükség lenne a SZOCPOL támogatás útján. A jelenlegi SZOCPOL konstrukció a maga fél ÁFA-t sem kitevő támogatási szintjével teljességgel hatástalan.
Szükséges lenne az EU források lakóépület szektorba irányítására is. A 2014-2020 közötti EU költségvetési időszakra magyarországi Épület Energetikai Programot; Bérlakás Építési Programot kellene előkészíteni. Épület energetika címen a lakásépítésekbe, felújításokba uniós források hozhatóak. Ki kellene használni a lakásügybe forrást hozó uniós alapokat. Az operatív programok és a partnerségi szerződés jelenleg is folyó előkészítése során ezeket a témákat kiemelten fontosként kellene kezelni.
Ha a kormány valóban eltökélt lenne a lakásépítések, energetikai célú ingatlanfelújítások újraindításában, akkor ha miniszteri szintre nem is emelné, legalább kormánybiztosi hivatalt létre kellene hoznia. A jelenlegi kaotikus, sok tárcához szétszórt, ezért koordinálatlan szakirányítás helyett egy állandó intézmény lenne szükséges a lakóépületek korszerűsítésével kapcsolatos intézkedések megfelelő előkészítésére, végrehajtására.
Az építő- és építőanyag-ipart nagyrészt hazai tulajdonú KKV-k alkotják. „Magyarországon 682 ezer vállalkozás működik, amelynek 99,9 %-a mikro, kis- és középvállalkozás. A működő vállalkozásokon belül a mikro vállalkozások adják az összes működő vállalkozás 95,3%-át. A mikro, kis- és középvállalkozások a 2010-es előzetes adatok szerint az üzleti szférában foglalkoztatottak 74,1%-ának biztosítottak munkát. A bruttó hozzáadott értéknek pedig több mint a felét, 54,5%-át állították elő. A KKV-k szerepe a foglalkoztatás tekintetében a leginkább szembetűnő, a KKV-kon belül a nagyobb szervezetszámból adódóan – a mikro vállalkozások nyújtottak a legtöbb munkavállaló számára kereseti lehetőséget.” – mondotta dr. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter jelentése, 2012. júliusában.
Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar építőipar csődje milyen hatást fejt ki a foglalkoztatásra és a GDP alakulására. Kérdés tehát, hogy a kormány miként kíván beavatkozni a huszonnegyedik órában?
forrás: lakasepitesert.hu
lakasepitesert.hu