Fodor Gábor, a hajdani fideszes, majd szabad demokrata politikus új pártot alapított. Liberálisat. És egyáltalán nem zavarja, hogy közvetlenül előtte jelentette be Bokros Lajos is, hogy pártot alapít. Méghozzá liberális-konzervatívat. Fodor egyébként úgy érzi: a liberalizmus valójában nem számít szitokszónak, továbbá úgy érzi, hogy bátornak kell lenni, s felvállalni a szabadelvűséget.
Az SZDSZ 2010-es megszűnésével ön is eltűnt a politikából, de csak alig két évig bírta, tavaly nyáron a Republikon Intézet konferenciáján már szól róla, hogy kellene egy új liberális párt. Már akkor voltak konkrét tervei, vagy még csak szondázta a közvéleményt?
Abban már akkor biztos voltam, hogy létre kell hozni egy liberális pártot, mert a formálódó baloldali pártoktól nem várhatjuk a liberális emberek képviseletét. De nem volt konkrét tervem, előbb fel kellett mérni a lehetőségeket. Egy pártot létrehozni nagyon bonyolult feladat, telt-múlt az idő, és kiderült, hogy senki sem csinálja meg helyettünk. Én úgy gondoltam, 2013 tavasza az a legkésőbbi időpont, amikor el lehet még kezdeni egy új párt felépítését. Ezt idén februárban jelentettem be. A szándékom kezdettől az volt, hogy olyanokkal kell megcsinálni, akik a politikában nem voltak ismertek, bevonni a fiatal generációt. Az alapító csapat így zömmel politikában ismeretlen arcokból áll, Bősz Anett, Pócs Bálint, Popper Gábor, Vattay Szabolcs.
Őket hol találta?
Sokan kerestek meg főleg a februári bejelentésem után. A csapat egytől egyig kiváló, elszánt emberekből áll, Anett fiatal közgazdász, aki Berlinben talált munkát, de most visszaköltözik, mert szeretne tenni valamit a hazájáért, Bálint még középiskolás, aki a téli diákmozgolódásokban vállalt szerepet. Szabolcs egy multicégnél dolgozik, ő korábban is részt vett a liberális közösségi életben, Gábor pedig iskolaigazgató-helyettes, édesapjáról, Popper Péterről nemrég jelent meg a könyve.
pártoknál örök dilemma a bejáratott nevek futtatása vagy új arcok „piacra dobásának” kérdése. Jelenleg ön az egyetlen országosan ismert politikus, a többieket meg néhány hónap alatt akarja ismertté tenni?
Ismertnek ma itt vagyok én. Nem lehet pusztán régi arcokra építeni, meg kell tanulni az új neveket! Nem gondolom azt sem, hogy minden korábbról ismert politikus elhasználódott lenne, de természetes, hogy bázisunk elsősorban a fiatal korosztály kell hogy legyen. Hiszen fiatalon az ember eleve liberális, és nem szereti, hogy beleszóljanak az életébe, mondhatnám, liberálisnak születünk. Félreértés ne essék, nem generációs pártot hoztunk létre, Popper Gábor például a középgenerációhoz tartozik, és az ő korosztálya sem szereti, hogy két évtized után ismét az állam akar dönteni minden kérdésben. Azt pedig értékvizsgálatok is alátámasztják, hogy a 35 éven aluliak körében a liberális értékrend a legerősebb.
…meg a szélsőjobboldali.
Nem így van. A fiatalok többsége szabadságpárti, de politikailag passzív. A kis, aktív rész körében pedig jelenleg kétségtelenül sok a szélsőjobboldali. De visszatérve, mi szeretnénk visszanyúlni a rendszerváltás időszakára jellemző liberális hagyományokhoz, amikor még a fiatal generáció aktívan részt vett a folyamatokban. Ezt persze modern formában szeretnénk megcsinálni, nem lehet az idő kerekét visszaforgatni, de vissza lehet nyúlni a hagyományos eszmékhez, ideákhoz. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz is, hogy az emberek ismét részt akarjanak venni a közélet alakításában. A Fidesz legnagyobb szövetségese ma az általános kiábrándultság, és nemcsak a politikával, hanem szinte valamennyi intézménnyel szemben. Kiábrándultak a rendőrségből, az oktatási rendszerből, s az alkotmányosság vagy a pénzvilág területén is ugyanazt látjuk, soha ilyen alacsony nem volt az emberek bizalmi indexe. Vajon a trafikos, a cégvezető így gondolta a vállalkozás szabadságát? A munkavállaló, az újságíró, mindenki érzi ma már, hogy fogy a szabadság. De ha ő maga beletörődik, és nem lép fel ellene, akkor a szabadság visszaszorítói győznek. Ezért is tartom fontosnak egy új párt létrehozását, mert a mobilizálásra, ami a bizalom helyreállításának feltétele, a mai ellenzék láthatóan nem képes. A liberális szavazók közt a legnagyobb az apátia, mert nem lelkesíti őket a hagyományos baloldali kínálat sem. Ezért van szükség újabb ellenzéki alakulatokra, köztük ránk. A célok eléréséhez a kormányzás csak eszköz, amihez persze kormányváltás kell, ahhoz pedig ellenzéki összefogás.
Hogyan, kikkel?
Mi mindenki irányába nyitottak vagyunk, de a kulcsszereplő az MSZP mint a legjelentősebb ellenzéki erő. Nélkülük nem lehet ma változás Magyarországon. Fontos kérdés, hogy a szocialistákkal mennyire lehet együttműködni, itt az elmúlt időszak kezdeményezései jó irányba mutatnak. Szimpátiával figyelem, hogy baloldali irányba akarnak elmenni, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a lakótelepeken élőket az MSZP vagy a Jobbik állítja-e maga mögé. Hosszú távú célnak azt tartom, hogy a liberálisok elősegítsék a különböző politikai oldalak közti együttműködést. Hazánk akkor lesz sikeres, ha néhány ügy mentén létrejön egyetértés konzervatívok, szocialisták és liberálisok között. Bármelyik oldal győzne, bárkivel szövetkezne is, ha nincs közös alap a legfontosabb gazdasági, társadalmi, jogállami kérdésekben, akkor állandóan padlón lesz az ország. Visszatérve a rövid távú teendőkhöz: a változáshoz kellő ellenzéki együttműködés kereteit ősszel ki kell alakítani, s ez persze nem lesz egyszerű.
Komolyan reálisnak tartja, hogy fél év alatt a nullából felépít egy pártot, szervezettel, szervezőkkel, tagsággal, pénzzel, programmal, és még együttműködési megállapodásokat is köt?
Optimista vagyok, de nem mondom, hogy nem lesz nehéz ez az időszak. Muszáj belevágni, mert a liberális szavazók mobilizálása nélkül nincs kormányváltás. Természetesen reális célokat kell kitűzni, és én a kezdeti érdeklődésből úgy látom, erre van esély, folyamatosan alakulnak a csoportok, szaporodik a tagság, születik a szervezeti struktúra, a szellemi háttér. A legnehezebb kérdés a pénz, aminek nagyon híján vagyunk, szerény támogatások érkeznek. Egyelőre idáig tudtunk eljutni, remélem, még több magánadományt tudunk összegyűjteni.
Számolt azzal, hogy Bokros Lajos is liberális pártot alapít?
Őszintén szólva nem nagyon foglalkozom másokkal. A hazánkkal szeretnék foglalkozni, mert az élet ma szinte elviselhetetlenül nehéz, a kormány pedig rosszul kormányoz. Hogy ki milyen ellenzéki pártot akar létrehozni, az mindenkinek a saját dolga, majd az emberek eldöntik, illetve a tárgyalásokon kiforrja magát, hogy ki tud talpon maradni. Azt meg mindenki döntse el maga, hogy mondjuk Pálfy G. István (a Modern Magyarország Mozgalom társalapítója – A szerk.) mennyire liberális. Szóval nem tekintjük egyáltalán konkurenciának Bokrosékat.
A Liberálisok nevet hogy sikerült megszülni?
Egyfelől nem értek egyet azzal a sokak által szajkózott állítással, hogy a liberális szitokszóvá vált volna. Ezt a kutatások egyértelműen cáfolják. Másfelől pedig szerintem bátornak kell lenni, és fel kell vállalni a szabadelvűséget. Pártunk bemutatásakor is ezt próbáltuk világossá tenni. Eötvös József, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Bibó István, Göncz Árpád, Václav Havel, Bill Clinton, Barack Obama, John F. Kennedy arcképe látható a plakátjainkon egy-egy idézettel és a felirattal: „Ő liberális. És te?” Ezzel éppen arra utalunk, hogy próbáljuk meg végre tisztázni az értékvilágunkat. Hogy legyen világos: ők a szellemi elődeink, ők a hagyományunk. Az a program is, amit vitára bocsátottuk, amely Együtt érző liberalizmus munkacímen fut, éppen a befogadásról szól, ami egy liberális pártnak természetes velejárója kell hogy legyen. Nem gondoljuk magunkat megmondóembereknek, nem mi mondjuk meg, mi az igazság, de szilárd értékrendet képviselünk. Ezt a kis kitérőt azért tettem, mert ezért is választottuk a Liberálisok nevet. Mi úgy gondoljuk, hogy eddig kevés volt a liberalizmus Magyarországon. Szemben azzal, amit Bajnai Gordon vagy Schiffer András állít, akik elutasítják az elmúlt húsz évet, mi úgy gondoljuk, hogy nem a piacgazdaság, a parlamentáris demokrácia és nem általában a rendszerváltás kudarca miatt jutottunk ilyen mélyre. A populista politika visz minket a szakadékba. A rendszerváltás utáni első évtized egyebek mellett azért volt sikeres, azért is voltunk még éllovasok a régióban, mert meghatározó volt a liberális gondolat. A második évtizedben ez elfogyott, teret nyert mindkét oldalon a populizmus, az ország pedig sereghajtóvá vált.
Az utolsó „sikertelen évtizedből” nyolc évig volt kormányon az SZDSZ, ebből ön egy évig kormánytag volt, majd egy éven át pártelnök. Miben látja a párt, illetve a saját felelősségét?
Az utolsó évtizedben az SZDSZ már szinte csak vegetált, csekély befolyása volt a közéletben. Ebben, ha eltérő mértékben is, a párt minden vezetőjének megvolt a maga felelőssége, az enyém is. Én sokáig ellenzékben voltam az SZDSZ-en belül, amikor pedig megválasztottak elnöknek, már szinte menthetetlen helyzetben agonizált a párt. A magam részéről a hibáimmal – egyébként elsőként a politikusok közül –nyilvánosan néztem szembe, mástól azóta nem láttam ilyet. Inkább többen arra építenek, mintha közük sem lett volna az elmúlt évtizedhez. Én a legfőbb hibámnak azt tartom, hogy nem álltam fel, amikor világossá vált, hogy az SZDSZ parlamenti frakciója nem hajlandó támogatni a pártelnöki politikámat. Kínkeservesen próbáltuk életben tartani a pártot, összeláncolva egy ellenséges képviselőcsoporttal, mindezt azért, hogy ne az európai parlamenti választás előtt kelljen újabb elnökválasztást tartani, ami szétzilálta volna a szervezetet.
Említette ezt az „együtt érző liberalizmust”. Kifejtené?
A liberalizmus számtalan hagyományból táplálkozik. A magántulajdon és a szabad verseny védelme mellett ebbe a szolidaritás és az elesettekről való gondoskodás is beletartozik. Elég, ha itt Göncz Árpád vagy Solt Ottilia szellemi örökségére utalok. Egyvalamiben azonban minden liberális egyetért: olyan országot képzelünk el, amely a mindenre kiterjedő állami kontroll helyett az egyéni és közösségi szabadságra épül. Hiszünk abban, hogy emberi jogaink eleve adottak, azokat nem az államtól kapjuk. Ma a baloldali pártok is a jóságos, problémamegoldó állam képét festik fel, amely, ha akarja, leszorítja a tojásárakat is. Ez veszélyes tévút. A vitaanyagunkban húsz pontban foglaltuk össze, hogy az egyes területeken milyen változtatásokat látunk szükségesnek, hogy több legyen az egyén szabadsága, és ne az állam döntsön helyettünk. Azt is valljuk, hogy a feléledő horthyzmussal és kádárizmussal szemben a liberalizmus képes hatékony alternatívát felmutatni.
forrás: nol.hu