Szinte a semmiből építette ki családi vállalkozását idősebb Papp Imre, cége mára nemcsak a népes család minden tagjának ad elfoglaltságot, de a Veszprém megyei Sümeg lakóinak egyhatodát is eltartja.
A maga erejéből újíttatta fel a település középkori várát, épített lovagi játékok rendezésére alkalmas arénát, múzeumot, csárdát, panziót majd négycsillagos wellness szállót, és teremtett több száz hektáron elterülő gazdaságot. Még ma is vezeti cégét, de már fiával, ifjabb Papp Imrével és feleségével közösen.
Az Etalon e havi fejezete több szempontból is rendhagyó, ezúttal ugyanis nem egy kiemelkedő személyt mutatunk be, hanem kettőt, apát és fiát. A szokásoktól eltérő lépésünk oka nem mindennapi: idősebb Papp Imre sümegi várkapitány fiával közösen irányítja cégét és adja át neki fokozatosan a stafétabotot. Pappéknak otthonuk sem egy van, akad mindjárt legalább három: családi házuk mellett egykoron életek a Sümeg fölé magasodó középkori várban, és saját munkájuk gyümölcse, a Kapitány wellness szálló is szinte otthonukká vált. A három objektum ráadásul karnyújtásnyira fekszik egymástól. Ritka e többlakiság, igaz létrejötte sem hétköznapi.
Az 1950-ben született idősebb Papp Imre vállalkozási sikerének alapjait a szocializmus végnapjaiban alapozta meg. A fővárosban dogozott villanyszerelőként, így került az egyik budai szállodába, ahol – mint fogalmaz – megfertőződött az idegenforgalommal. Visszatérve szülővárosába, szomorúan látta, hogy roskadozik a sümegi vár, ahol még egy kávét sem tudtak elfogyasztani az erődbe felkutyagoló vendégek. Ezért az egyik hétvégén gondolt egy merészet, és fiával pár rekesz üdítőt vitt fel a várba, kíváncsi volt, van-e kereslet a frissítőre. Volt.
A sikeren felbuzdulva egy kis büfét nyitott a várfalon belül, Papp Imre feleségével és három gyermekével az erőd egyik tornyába költözött, 1992-ben pedig húsz évre szóló hasznosítási szerződést kötött az önkormányzattal. A rendszerváltás után két évvel gondolta úgy, hogy még nagyobb fába vágja a fejszéjét: megvette a vár üzemeltetési jogát, s az akkor még létező munkakönyve foglalkozási rovatába azt íratta: várkapitány.
Jó parancsnokhoz méltón gondozta várát, évről évre költött rá a saját pénzéből, hogy falairól ne hulljon alá kő, hogy az erőd biztonságosan látogatható legyen, majd a turisztikai irodák kérésének eleget téve programokat szervezett a vár udvarán, amire egyre több turista látogatott el örömmel.
A fellegvár kicsinosítását követően panziót húzott fel a Vár-hegy tövében, később pályázati források segítségével e szálláshelyet bővítette minden igényt kielégítő négycsillagos hotellé. Összes vendégét barátként fogadja, úgyis búcsúzik el tőlük, így nem meglepő, ha nemrégiben, midőn tanulmányúton járt Egerszalókon, Papp Imrét megszólította egy férfi, mondván: már tízszer pihent Sümegen, mindig jól érzete magát, ne haragudjon meg rá a várkapitány, hogy ezúttal más úti célt választott. Papp Imre mosolyogva fogadta a nem mindennapi szabadkozást…
A sümegi vár ura ma már nem egyedül igazgatja a nagyra nőtt családi vállalkozást, felesége mellett fia és menye is kiveszi a részét a közvetlen irányításból, sőt manapság már ifjabb Papp Imre vállára nehezedik a több teher. Így például annak a több száz hektáros birtoknak az igazgatása, amelyen kétszáznál több sertést, szürkemarhát, baromfit tartanak, kukoricát, búzát, zabot termelnek. A birtokon előállított joghurt, sajt, kolbász, szalonna minőségéről a szállóvendégek is meggyőződhetnek, hiszen e finomságokat a Hotel Kapitányban szolgálják fel.
Persze az ifjabb Papp sem győzné egyedül a rengeteg feladatot, ezért a Magyarországon szinte egyedülálló családi cégben dolgoznak nővérei, sógorai, és unokatestvérei is. Gyakoriak a több mint húszfős családi ebédek, ahol a legifjabb Papp leszármazottak aranyozzák be a felnőttek életét.
Kell is a sok dolgos kéz, mert a vár tövében fokozatosan terebélyesedik Pappék birodalma: Mátészalka, Parád, Szilvásvárad és Keszthely után megnyitották kocsi múzeumukat, ahol az orosz szántól kezdve a hispán luxushintón át a postakocsiig sok csodát láthat az érdeklődő. Mellette üzemeltetik a várcsárdát, amely valaha Kisfaludy Mór (Kisfaludy Sándor unokaöccse), negyvennyolcas szabadságharcos otthona volt. A közelben áll a szabadtéri aréna, amelyben korábban a történelmi játékokat rendezték (ma gyakorlópálya), és az istálló, ahol a magyar lovak mellett még Andalúziából érkezett hátas is a Papp-ménes része.
Az igazi látványosság azonban az a lovagi tornák rendezésére alkalmas stadion, amelyet teljes egészében a föld alá süllyesztettek, így télen sem kell lemondaniuk a látványosságról a szállóvendégeknek. A harci játékok után egy ötszáz fő befogadására alkalmas, átalakított pincerendszerben fogyaszthatnak lovagi lakomát a résztvevők, ez sem mindennapi élmény.
Nem csoda, ha Pappék egyszerre több laki életet élnek: a várban ifjabb Papp Imre minden követ ismer, a szállodában állva pedig még azt is megmondja, a régi panzió melyik részében tartózkodunk éppen. A régi épületet ugyanis lényegében körbeépítettek az exkluzív wellness szállodával.