Close

Emancipáció

Az élet felfogható színdarabként is, ahol mindenkinek megvan a szerepe és semmi értelme elirigyelni egymástól a szerepeket, mert a nagy RENDEZŐ nem véletlenül osztotta ránk. Mindenki azt kapta, ami illik rá, sőt valójában mi is részt vettünk a “szerep osztó értekezleten” és elfogadtunk egy olyan sorsot amelyből a legtöbbet tanulhatjuk és fejlődhetünk.
    Aztán elkezdtünk a kelleténél  nagyobb mértékben beleszólni a dolgokba, mert elégedetlenek voltunk szerepeinkkel, melyekhez megkaptuk a megfelelő eszközöket, a nő például a gondoskodó képességet, a férfi a küzdésvágyat, de elirigyeltük a másét és összezagyváltuk Isten adta szerepeinket.
    És eljött az emancipáció, ami  nem új keletű jelenség, már az ókorban találkozhattunk vele. A fogalom jelentése időben és térben sosem volt egységes. Először a római jogban jelent meg, bár még semmi köze nem volt a modern kori, nemi alapon nyugvó értelmezéshez. Eredeti jelentése: egyenjogúsítás; függő helyzetből, alárendeltségből, elnyomás alól való felszabadítás.

Ha szigorúan vesszük a szó jelentését, akkor nincs is ezzel semmi baj, Sőt! Nagyon helyénvaló, hogy a nők azonos jogokkal rendelkezzenek és megkapják az őket megillető megbecsülést. De az idő múlásával ez a problémakör különböző álarcokat öltött magára és mára már maga sem tudja, hogy mi is ő. Volt már lázadó eszme, volt harcba hívó kürtszó, vélt és valós sérelmek okozója és még sokáig sorolhatnám. Mára sikerült elérni, hogy az emancipációs törekvések a nők jelentős hányadánál indentitás zavarhoz vezetett. De ha most néhányan meg is fognak rám haragudni, azt kell mondjam, hogy a kérdés és a válasz tulajdonképpen nagyon egyszerű. Mindössze két dolgot kell végig gondolni.

Nem csoda, ha ma egy nő nehezen tisztázza magában, hogy hova is tartozik. Hiszen egyrészről a társadalmak elvárják, hogy az igazi nő legyen tanult, művelt, érzékeny, finom lelkű, elegáns, határozott, kitűnő munkaerő, tökéletes feleség jó szerető és kiváló anya, mellesleg háztartási alkalmazott és a férfi támasza. És akkor csoda, hogy identitás zavara van? A másik probléma, hogy ezek az elvárások egyes nőkből azt  a törekvést váltják ki, hogy átvegye a férfi szerepet, bizonyítani akarván, hogy  ő is ér annyit, mint a férfiak és ez persze ez igaz is, ha mindenki a helyén van.      
    Esett már arról is szó,  hogy a feleség szó magában rejti a tényt, hogy a nő fele valami egésznek. Poláris világunkban az egyik pólus. És a két pólus soha nem egyforma, hanem kiegészíti egymást. A két nem agyszerkezete és azok működése is némiképp eltér egymástól és kiegészíti egymást. A férfiaknál domináns bal agyfélteke,a racionális, logikus, elemző gondolkodást segíti elő. Érzelmek nélkül analizál, szétszed, spekulál, következtet. Az ő nyelve a logika.
 A nőhöz tartozó jobb agyfélteke mindent tud, amit a bal, csak máshogy csinálja. Analogikusan gondolkodik: hasonlatokat keres, képekben fogalmaz, az egységet képviseli, az érzelmeket. A nők agya olyan idegkapcsolatokkal rendelkezik, amelyek erősítik az empátiás képességüket. Fentiek miatt azonban mást vár el egy nő, mint amit egy férfi nyújt, és ebből sajnos sok félreértés származik. A nők az érintést, simogatást sokkal jobban igénylik és maguk is sokkal többet adnak belőle. Szeretnek virágot kapni, ami pl. férfi ésszel megmagyarázhatatlan szükséglet.
A bal és jobb agyfélteke együtt teremt, de más a szerepük és a módszerük, ahogy a nőnek és a férfinek is más a szerepe az életben. A Ez persze nem jelenti azt, hogy ne segítsünk a másik félnek, ha bajban van, de a világban viszont sajnos eluralkodott a rideg, érzelemmentes, kiszikkadt gondolkodásmód. Régóta a férfi értékek állnak piedesztálon, sőt csak azokat jegyzik: az erőt, hatalmat, pénzt. Ha a nő nembeli sajátosságainak megfelelően teljesít, például kihord egy gyereket, az nem számít. A nő szerepe többek között az otthon légkörének megteremtése, a gyermekek nevelése, a bizalomra való képesség kialakítása. A nő leértékelése, a női lélek sajátosságainak figyelmen kívül hagyása megbosszulja magát.Ennek is köszönhető a nők szerepvesztés. Problémák sorát indítja el emberi kapcsolatainkban és a társadalom működésében is. Ha beismerjük, hogy különbözőek vagyunk, sokkal megértőbbek leszünk a társunkkal, és így sok párkapcsolati buktatót elkerülhetünk.
A másik probléma, hogy a nők egy része identitásuk keresése közben telhetetlen lett. Emancipált akar lenni, egyenjogú ellenfele a férfinek, – ami már ele­ve szereptévesztés, – ugyanakkor igényt tart a női nemnek kijáró előnyökre is. Én meg azt gondolom, hogyha el tud vezetni egy vállalkozást, vagy intéz­ményt, ha képes hatalmat gyakorolni, akkor fel tudja venni a kabátját maga is és ki tudja tárni az ajtót maga előtt.

Ha megkérdezed magadtól, hogy “KI VAGYOK” és tudod rá a választ,
akkor nagy utat tettél már meg.
 
 (Antoine de Mello)
 

Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazeletben@gmail.com  – ha vitázni, véleményt mondani, vagy csak beszélgetni lenne kedve, szívesen várom jelentkezését.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top