Kopeczky Lajos:
Mi újság polgármester úr? Önök közül bizonyára vannak olyanok, akik már az első adásunkat is látták, hiszen ez egy sorozat lesz. Most igazán furcsállhatják is, mert hogyha a mai vendégünknek fölteszem azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy Ön hol polgármester? Akkor megdöbbentő választ fognak kapni.
Bemutatom Önöknek Kévés Györgyöt, Kossuth-díjas, Ybl-díjas, Príma-díjas építészmérnököt. Kedves kolléga, Téged, mint építészt igazán a tenyerén hordoz ez a társadalom, de hol vagy Te polgármester?
Kévés György:
Én sehol nem vagyok polgármester: ez itt a mai adásban az önök részére a meglepetés! Cégünk: a Kévés és Építésztársai Zrt., a Budapest, VIII. kerületben épített egy városközpontot (Orczy Forum Városközpontot) benne az Építészet Művészet Kévés Stúdió Galériát, a Kokárda Katakomba Kápolnát, irodaházakat, lakóházakat 600 lakással, 400 férőhelyes parkolóházat, és ott valójában az akkori építtetők, tulajdonosok közül néhányan javasolták, hogy alakítsuk meg VIII/A kerületet és viccesen hozzátették legyek én a polgármester, mert ott minket a kutya se keresett meg az elmúlt 25 évben. (A közel negyed század alatt: az épülő központhoz, egyetlen egyszer – a közelmúltban elhunyt – hosszú ideig „uralkodó” Csécsei Béla – polgármester jött ki a Józsefvárosi önkormányzattól megnézni mi is történik ott a kerület ezen részében.)
K.L.: Igen, volt egy vicces megjegyzésed, amikor azt mondtad, hogy a VIII/A-nak lehettél volna a polgármestere, ha bármilyen szándékod lett volna erre. Ez egy érdekes téma, mert korábban valóban szó volt arról, hogy a VIII. kerületet két részre bontják. Lett volna egy belső területi rész, amely természetesen városias, de ettől távolabb az Orczy úttól kifelé, már egészen másról volt szó. Ez mutatja azt, hogy egy építésznek milyen hihetetlenül nagy a befolyásolási lehetősége akkor, amikor egy-egy városrészről akár egy településről van szó. Most akkor Önöknek meg kell magyarázni, hogy ma miért nem polgármester ül itt a beszélgetésünkön. A polgármesternek kellene sok-sok érdekességet elmondani, valóban a polgármesteri tevékenység az utóbbi időben rendkívül mértékben felelőssé vált, és nem is szeretnénk leszokni erről. Tehát kérem, nyugodtan maradjanak: ennek a műsornak a keretében igen is polgármesterek és polgármester asszonyok ülnek majd. De még mielőtt igazán belemerülnénk ebbe a témába úgy gondoltuk, hogy egy építésszel is leülünk, mert egy településnek valójában főépítésze is van. Budapestnek is van főépítésze, országos főépítész is van. Tehát ez azt mutatja az építésznek a lehetősége, befolyásolási lehetősége, ízlésvilága, tudása, építészi mivolta nagyon nagymértékben meghatározhatja egy-egy településnek az életét?
K.Gy.: Valóban meg kellene, hogy határozza! De legtöbb esetben nem lényeges a főépítész véleménye. Ez azonban nemcsak most, de az elmúlt évtizedekben – a 90-es évek előtt az úgynevezett rendszerváltást megelőzően is így volt. A „főépítész” cím, az esetek többségében tényleges hatalom nélküli rang volt. Én, mint tervező építész, végigéltem az elmúlt évtizedeket, de a helyi főépítészeknek régen sem volt komoly befolyásuk a települések alakulására, mert – mint régen a kommunista évtizedekben és ma is – mindig a szakmailag képzetlen, laikus, pártpolitikusok – párthatározatokban – döntöttek el a fontos ügyeket! (Ezért azután így is néz ki ez az ország!)
K.L.: Ez egy veszedelmes dolog, amit mondtál, de a minden napi tapasztalataid nyilván kimondatják veled ezt. Nem szabadna, hogy ez végül is így legyen, mert elfogadhatatlan, hogy egy építész ne kapjon lehetőséget, hogy ténylegesen bele tudjon szólni a rábízott településfejlesztésbe. Most meg is fordítom: vajon vannak olyan felkészültek az építészek, (főépítészek), hogy egy ilyen jelentős feladatot is biztosan el tudnak látni?
K.Gy.: Igen, jogos a kérdés. Én szerintem nincsenek. Nincsenek, mert az építészoktatás is rászorul a modernizációra, az oktatás megújítására! Az I. világháború után teljesen átalakult az egész magyar építészeti élet. Azok a 19. századi nagyságok: Ybl, Hauszmann stb., akik óriási együttesek építését irányították, ma már nincsenek! Hauszmann Alajos, például akkor egyedül csak Ferenc Józseftől a császártól függött. Tőle sem nagyon, mert igazából – nagy tekintélye volt – és valójában ő határozta meg, hogy mi lesz a Királyi Várból. Az építészetnek/építészeknek ez a rangos tekintélye az I. világháború után megszűnt! A 20-as éveket követően (Trianon után) zuhanórepülésbe kezdett az építész szakma a Csonka-Magyarországon. A zuhanórepülés a II. világháború után is folytatódott. Ma is, illetéktelen, az építészethez nem értők irányítják a külföldieknek valószínűleg már „eladott” építész szakmát. Most nem akarom történelmi távlatokba helyezni az egész ügyet, de az elmúlt 25 évben is így volt. Folytatódott a zuhanás! (Közel áll a magyar építész szakma a teljes megsemmisüléséhez!)
K.L.: Akkor ezek szerint most napjainkban még rosszabb a helyzet. A Te általad meghatározott gondolatokat tovább bonyolítom. Hiszen az építészoktatásra tettél némi megjegyzést. Én úgy vélem a magyar építészoktatás az mindig magas szintű volt és magas szintű ma is, (?) csak éppen az élet változott meg. (?) De lehet, hogy nem olyan magas szinten oktatják az építészt arra, hogy például egy-egy ilyen felelősségteljes feladatot, mint egy főépítészi munka el tudjon látni?
Csak éppen az élet lett más.
K.Gy.: Teljesen egyetértek veled. Igazad van! Ma is az ország igényeihez kellene alakítani az építészoktatást. Ehhez a sokrétű tevékenységhez, feladathoz kellene komplex tudású jó szakembereket nevelni! Pontosan ilyen kis országban, mint Magyarország, ma már csak szűken vagyunk 10 millióan, de valójában ma is feleslegesen sok építész van. Évente – értelmetlenül – nagy számban jönnek ki építészek az egyetemekről, de ennek ellenére nincsenek, azok a meghatározó egyéniségek, akik az előbb említett korban, az I. világháború előtti időszakban, léteztek! A hosszúra nyúlt XIX. században, 1800-tól 1914-ig – nem érdemes felsorolni a neveket, – tele voltunk jobbnál jobb építészekkel, akik meghatározó egyéniségek is voltak! Az egész Főváros akkor épült! 1872-ben megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és abban induláskor cca. 80% építész volt. Ők irányították a teljes városépítést! Jóllehet a párizsi emigrációból hazatérő “szép akasztott emberből” lett építészetileg is művelt miniszterelnök Andrássy Gyula gróf alapította FKT-t, de a vezető szerepet az építészek játszották ebben a szervezetben. Láthatjuk, hogy az FKT 1949-es megszűnése után, hogy alakult a történelmi Budapest képe. Azt akarom mondani: hiába csatolták kommunisták, politikai okokból (szavazatszerzési céllal) 1950-ben a peremkerületeket, a peremfalvakat Budapesthez. Minőségi változás nem történt, az elmúlt 25 évben sem, de azóta még a munkahelyek is megszűntek! Nem akarok panaszkodni, csak a realitásokat mondom el!
K. L.: A realitáshoz hozzátartozik, hogy 1952-ben Rákosi elvtársnak volt egyszer egy nagyon rossz éjszakája és nem tudott aludni, akkor az jutott eszébe, hogy ezeket a te általad falusi településeket hozzácsatolja Budapesthez, így került Budapesthez akkoriban külön üzemelő településrész, akár Kispest, Újpest, Pestszentimre, Pestszentlőrinc, Sashalom, Cinkota. De nem segített ez azon, hogy a magyar főváros Budapest, fel tudjon nőni arra a színvonalra ahol nagyon-nagyon sok város ma is létezik és üzemel, mondhatom Párizst, Londont. Gondoljuk meg.
K.Gy.: Igen, valószínű, de ha megnézzük, óriási különbség van, a budapesti szomszédos településekkel, perem kerületekkel, bővített Fővárosunk és a mai Párizs vagy London között. Ezeket a kis falvakat nem lehet semmiképpen a csillogó párizsi Champs-Élysées mintájára átépíteni!
K.L.: De nem is karjuk.
K.Gy.: Igen, de hát az a baj, hogy egyik helyen, mint például Békásmegyeren esetleg még szilárd burkolatú járda sincs, míg a másik kerületben pedig egész más a feladatok vannak. (Ott a csillogás jogos igény!) Például: a VI. kerületnek bizonyára egészen más problémái vannak, mint mondjuk Soroksárnak. (Más felkészültségű polgármesterre is van ott szükség.)
K.L.: Érdekes módon épp itt ülünk a VI. kerületben és voltál olyan kedves épp ezt a kerületet hoztad példának. Ha mondjuk Te lennél a VI. kerületi főépítész milyen elvek szerint, milyen elgondolások szerint végeznéd ezt a munkát?
K.Gy.: Meg kell mondjam majdnem főépítész voltam, de generális változtatásokat akkor sem tervezhettünk, mert azt a kerületi rész építését már XX. század elején elődeink befejezték. Az 1980-as évek elején két évig, az IKV keretén belül rehabilitációs főmérnöke voltam a VI. kerületnek. A Király utcai negyed A-B-C-D tömböknek a teljes rehabilitációját, rekonstrukcióját kezdtük el tervezni. Mi az IKV keretén belül, de még akkor a rendszerváltás előtt – az újonnan alakított StúdióR magánjellegű építészirodánk egészen fiatal tagjaival – ma már különböző díjakkal Ybl-díj stb. kitüntetettjeivel. Csak a rend kedvéért a nevek: Wagner Péter, König Tamás, Kovács András, Magyar Ádám, Incze Márta, Krasznai András, Szabó Anna, Gelesz András, Kövi János, Potzner Ferenc, Karácsony Tamás és társai – újonnan alakult irodánk fiatal tagjaival – házról házra jártunk, minden egyes emberrel, lakóval tárgyaltunk, lakásokig lebontva terveztünk. Óriási munka volt! Miután végül kiderült, hogy pénz nincs a rekonstrukcióra, így csak a tervig jutottunk el. Azután fel is oszlott az irodánk. Mi úgy neveztük el ezt az irodát: StúdióR, (Stúdió Revitalizáció) Ilyen szempontból akkor, ha nem is „főépítész” voltam, de ennek a belső területek rekonstrukciójának egy részét akkor én irányítottam. Összetett feladat a főépítészi munka, talán nem is kifejezetten tervező építésznek kellene ezt végezni, hanem olyas valakinek, aki a városrendezéshez is ért, aki a házak tervezéséhez is ért, aki a közművekhez is ért. Ma általában hiányzik az igazán képzett komplex tudású szakember, aki ezt az összetett feladatot ilyen mélységig el is tudná látni!
K.L.: Amit mondtál az olyan reneszánsz embernek a megjelenését várja, követeli, aki mindezzel a tudásanyaggal bír.
K.Gy.: Nem biztos. Elmondhatom, hogy az 1960-as években, ismertem a finn főváros Helsinki főépítészét a világhírű Aarne Ervi-t. Ő akkor már Finnország híres építésze volt. Rövid időre vállalta el Helsinki főépítészi feladatát. Ez idő alatt azonban csak ezzel foglalkozott, be is zárta addig a jól menő építész irodáját, mert úgy látta, teljes embert követel meg a főépítészi tevékenység! Félkézzel nem lehet a főépítészi feladatot ellátni, vagy mint manapság építész kamarai elnöknek lenni! Ezért ezt is át kell szervezni Magyarországon! Meg kellene határozni, hogy ki meddig lehet egy ilyen felelős pozícióban. Ne örök életre legyen valaki főépítész, (kamarai elnök) ehhez tényleg teljes ember kell.
K.L.: Viszont belegondoltam Te vagy a VI. kerületi főépítész, viszont van egy polgármester asszony, (egyébként vendégünk lesz a VI. kerületi polgármester asszony ebben a beszélgető műsorban.) Tehát van egyszer a politika, van egyszer egy szakmai rész. Hol húznád meg az elválasztó vonalat, vagy pedig hol próbálnád meg a kettőt úgy egybegyúrni, hogy ebből a lehető legmagasabb szintű eredmény szülessék?
K.Gy.: Úgy gondolom, szét kell választani a feladatokat és egymás dolgába nem szabad beleavatkozni. Például egy főépítésznek, aki a városrendezéshez az épületekhez, az egész konstrukciónak a megszervezéséhez ért, ő nem kell értsen a napi párt politikához, és a tényleges napi polgármesteri munkához. Nem is ez a feladata! Meg kellene osztani a munkát, mint ahogy Andrássy Gyula gróf ezt is kettéválasztotta! Nem lett volna Budapest ilyen amilyen lett, de ő megszerezte a Főváros megvalósításához a szükséges finanszírozást, és rábízta az új szervezetre a Fővárosi Közmunkák Tanácsára. Az FKT rendelkezett a beruházás összegével is. Megvoltak akkor is a kerületi polgármesterek, de megosztódott a feladat. Egész más léptékű ügyekbe kell beleszólni egy építésznek és ugyanakkor neki tudnia kell, hogy kik szükségesek a városfejlesztési munkához, hogy ez a munka hiba nélkül megvalósuljon. Abban az időben épültek például a Duna hidak, vagy az egész belváros rendezése! A teljes pesti oldalnak az átépítése! Óriási műszaki feladat volt, ezt egy ember nem tudta volna irányítani!
K.L.: A körutak akkor alakultak ki, csodálatos eklektikus, szecessziós város épült föl.
K.Gy.: A saját beruházási összege volt az FKT-nak! Nem kellett kicsinyesen pénzt kunyerálni a kerületi önkormányzatoktól, mert saját pénzből gazdálkodott ez a szervezet! A Fővárosi Közmunkák Tanácsa bankhitelt vett fel és ebből valósította meg a terveit. (Ma is ezt kell végrehajtani!)
K.L.: Ki most Budapestnek a főépítésze?
K.Gy.: Egy fiatal építészmérnök, Finta Sándornak hívják. (Korábban egy másik főépítész volt, akit főpolgármester leváltott!) Neki milyen lehetőségei vannak, és milyen léptekben tud ebben a pozícióban működni ezt nem tudom? A hatékonysága attól függ: milyen feladatai vannak és milyen lehetőséget kap azok megvalósításra.
K.L.: Nem véletlenül kérdeztem. Akár Te lehetnél Budapest főépítésze. Ott van egy jelvény a kabátodnak a hajtókáján. Most már évek óta vallod azt a nézeted, és nagyon sok mindent megtettél ennek érdekében, hogy legyenek olyan kedvesek állítsák vissza azt a Budapest nagyságot, ami 1952 előtt volt. Tehát azokat a városrészeket, amik most Budapesthez tartoznak, nem szervesek Budapesttel, hogy ezek újra hadd legyenek úgy önállóak, hogy nem Budapestnek nevezzük őket. Hiszen ezért harcolsz a „régi Budapestért”
K.Gy.: Egyébként a mi harcunk logikus és jogos. 1950. január 1. – a pontos dátum, – amikor Rákosi Mátyás és Kádár János, mint belügyminiszter létrehozták a Nagy Budapestet. Akkor ez egy megalomániás kommunista törekvés volt. Szovjet mintára, a méretek és a lakosszám növelése volt a cél! Valójában, ez abban az időben sem volt indokolt, mert a „régi Budapest” kiszolgálta még a Nagy-Magyarországot is! Egyébként is indokolatlan, hogy az ország összes lakosságának a 20%-a a Fővárosban éljen! Ez ma is teljes mértékben elhibázott és egészségtelen! (Erre – érthetetlenül – ma sem gondol az ország, főváros mai politikai vezetése?)
K.L.: Igen, 1/5-e.
K.Gy.: Ezt a fővárosi vízfejet nem tartom egészségesnek. Ez az én véleményem! Szerintem, egyébként is könnyebben kezelhető lenne a kisebb Főváros, mert például Békásmegyerből, mint már mondtam, soha nem lesz „Champs-Élysées”. Ez egy szép kis falu, ugyanúgy, mint Soroksár, vagy Cinkota. Vagy olyan önálló, kisváros, mint mondjuk Újpest. Ezeket az úgynevezett mezővárosokat, (Újpest, Kispest, Csepel, Budafok stb.) vagy a peremvárosokat kellett volna hagyományaikkal együtt tovább fejleszteni új korszerű központokkal kiegészíteni. Akkor nem kellett volna óriási pénzekért, mondjuk a 4-es metrót, építeni! A régi világban, a két háború között, ez nagyon jól szervezték, Újpesten a bőrgyárakban dolgoztak az újpestiek, Csepelen a Weiss Manfrédban a csepeliek! Nem volt ez az őrületes keresztbe-hosszába felesleges utazgatás, olcsóbb is volt, könnyebben lehet fenntartani a közlekedést. Vagy egy másik szempont: gyönyörűen rekonstruálták a mai Ferencvárost, nagyon szépen felújították a régi házakat is. Éppen a helyi polgármester úrnak mondtam a közelmúltban, hogy ez egy szép „alvó város” lett. A munkahelyek: a malmok, a vegyipar, a húsipar, a hűtőipar, vágóhidak megszűntek eladták a külföldi multiknak, akik piacot vásárolva gyarmattá süllyesztették az országot! Ferencvárosban is van egy alvó város a két körút, a Ferenc körút, és a Könyves Kálmán körút között. Szépen átépítették, de munkahely nincs! A Soroksári út mentén megszűntették, teljesen felszámolták, az egykor világvárossá nőtt Budapesten a meglévő malmokat, amelyek maguk idejében világhírűek voltak. Minneapolisból ide jártak az amerikai mérnökök tanulni a magyar malomipartól. Ezek mind megszűntek! (Megjegyzés: itt most a régi FTC futballpálya helyén – soha meg nem térülő – az adófizetők pénzén politikai indítékból ma felesleges – gépkocsi parkolók nélkül – új futballstadiont kezdenek építeni, a helyett, hogy a kerület (város) ezen frekventált helyén – 8ha területen – munkahelyek számára is alkalmas – sport, munka, és szabadidőközpontot – építenének.) Erre volna szükség a régi munkahelyeket felszámoló új Fővárosban! Nyilvánvaló pártfinanszírozás céljából e helyett a politikai választások idején, “verbálisan sárba taposott ellenzék” cégének (Vallis, Wing, Market) megdöbbentő bevonásával, kivitelezőjével építik az új projekteket! (Részleteket lásd a Barrikád hetilap 2013. március 28-i számának “Cégbirodalom a hatalom hálójában” című cikkében.)
(Ugyanez történik a Parlament előtti tér rekonstrukciójánál: a csökkentett parlamenti képviselők száma ellenére óriási pénzen többszintes mélygarázst építenek. Minek és kiknek? Átgondolatlanul úgy, hogy ez a földalatti építmény véglegesen megakadályozza/megszűnteti a Duna alatt tervezhető közúti alagút egyetlen – a közlekedési szakértők véleménye szerint – átvezetési lehetőséget. Ez egy olyan lépés, mely később nem javítható ki, tehát több mint bűn, hiba. Hiba Budapest közlekedési rendszerében.)
K.L.: Nahát könnyű volt. Ott volt a Duna, megvolt a kikötési lehetőség, logikus volt.
K.Gy.: Én nem azt mondom, hogy most ugyanezen az iparágakra, munkahelyekre, lenne szükség. Nyilván nem, mert „Weiss Manfrédet” vagy az egykori ferencvárosi vegyipart sem lehet „visszaállítani”, de korszerű iparfejlesztéssel számolni kellene! Azért mondtam: nem is tisztán főépítészi feladat ez! Meg kellene osztani szakemberek között a munkát, mint ahogy a Közmunkák Tanácsába is voltak nemcsak építészmérnökök, hanem mérnökök, hídépítő mérnökök, ilyen olyan mérnökök, akik tudták adni az ötleteket, a városrendezési koncepció kialakításához. Én ezt hiányolom, és úgy gondolom, ez a kis ország megérdemelné, hogy a magyar Műegyetem ehhez nevelje, oktassa a szakembereket és ez a felsőoktatási ágazat maga döntsön, ne az illetéktelen hozza nem értő középiskolai tanárok, személyek irányítsák a felsőoktatást! (A Műegyetemi oktatást akkor Hauszmannék tették világhírűvé!)
K.L.: A IX. kerületet említetted, sőt mi több azt is mondtad, hogy a kerületi polgármesterrel beszélgettél. Nyilvánvalóan elmondtad ezeket a gondolataidat, ami rendkívül fontos egy polgármester számára. Egyébként hozzáteszem, hogy a IX. kerületi polgármester Bácskai János vendégünk lesz. Tehát, ha képes arra a polgármester, hogy összegezzen ilyen tanácsokat akkor van esély arra, hogy egy-egy városrészt, egy-egy kerületet valamilyen módon, de esztétikus megjelenésre is serkentse. Arra is van lehetőség, hogy az alvóvárosnak adjon valamilyen más olyan lehetőséget is amitől nemcsak aludni lehet ott, és ráadásul ennek a megjelenítése az még egységbe is foghatja Budapestet. Mert ez roppant kényes feladat. Most a IX. kerületet említetted és örülök is, hogy említetted, mert hiszen ott egy olyan rehabilitáció zajlik még napjainkban is, ami egész egyszerűen döbbenetes, tehát a kerület gyakorlatilag a Nagykörút és a Haller út között egy más város lett. Mi lesz akkor?
K.Gy.: Igen, de változatlanul azt kérdezem: hol vannak a munkahelyek ebből a városrészből? Nincsenek!
K.L.: Kifelé lehetne.
K.Gy.: Jó, de azokat is felszámolták, részben már lebontották a vágóhidakat. Megszüntették és helyettük feleslegesen újabb lakóházak épülnek. Miért és kiknek?? Megszűntették a vegyipart, mert ugye ismert, a IX. kerületben jelentős vegyipar volt, Illatos út környéke. Azért is volt ez az út neve. Én úgy gondolom a várostervezés egy komplex feladat! Kell az építész, kell a szakember, az ipari szakember, a szociológus, akik ezeket az összetett munkákat megszervezik, de hozzáértő városépítésznek kell a munkákat összefogni! Számomra az a döbbenetes, hogy építettünk egy 4-es metrót, (iszonyatos összegért, felelőtlenül) amelyik– teljesen feleslegesen – most bizonyos nyomvonalakon még érintkezik jelenlegi metróvonallal is. Azt nem tudom, hová és mi célból viszi az embereket a város egyik végéből a másikba – amikor a munkahelyek Kelenföldön és Zuglóban is megszűntek. Ma pillanatnyilag, nem akarok demagóg lenni, de zömében nyugdíjas emberek ingyen járnak a metrókon! (Miként fog ez megtérülni? Készült erre megtérülési számítás?) Idefele jövet én is a metróval jöttem. Kiváló minőségű még ma is ez a millenéumi metro, illetve földalatti, de most is tele van idős, nyugdíjasokkal! Tehát meg kellene szervezni, a város közlekedési rendszerét. Nem igaz, hogy ezek nem függnek össze az építéssel! Azért elhibázottan óriási, hihetetlen nagyságú összegekért, az adófizetők pénzéből építjük most is a 4-es metrót és még feleslegesen, drágán még üzemeltetni is fogjuk!!!
K.L.: Igen ám, csak hogy egy polgármesternek a ciklusa 4 esztendő.
K.Gy.: Igen, ez a baj! Azért mondom Andrássy gróf művelt ember és zseniális szervező is volt, ő időben átlátta ezt a nagy feladatot. Egy város, ami mondjuk a kiegyezés után közel félévszázadon át 1867-től 1917-ig épült, az nem a „négyévenkénti státusba kerülő – néha marakodó – polgármesterek” feladata. Voltak természetesen kiváló főpolgármesterek, Podmaniczky, Bárczy és társai, de az igazi oroszlánrészét ennek a városfejlesztésnek mégiscsak a Fővárosi Közmunkák Tanácsa – szakemberek bevonásával – végezte!
K.L.: Most én azt kérdezem meg tőled: mert végül is Te építészként nagyon elismert vagy ebben az országban. Az a négy esztendő, amit egy polgármester biztosan a magáénak tudhat, ha csak a testület nem mondatja le, de erre általában kevés az esély. Az ilyen irányú képessége a polgármestereknek meg van-e, hogy azt a gondolkodásmódot, amit Te fölvázoltál, hogy azt felfogni tudják, megérteni tudják, és a maguk négy évében azt az irányt tudják követni, és a következő polgármester is meg tudja-e érteni? Nem csupán arról van szó, hogy egy polgármesternek az a feladata, hogy adminisztratíve irányítsa egy kerületnek az életét, messze sokkal többről van szó, itt fel kell tudni fogni, fel kell tudni mérni azt, hogy mit jelent az ő kerülete ebben nagy várostestben. Nekem itt vannak bizonyos gondjaim, mert ilyen irányú érdekeltsége nincs a polgármestereknek, vagy nagyon kevés van ilyen. Mondjuk a IX. kerület, ha már voltál olyan kedves és ezt megemlítetted, ez azért volt roppant érdekes, mert Gegesi polgármestersége kb. 12 évig tartott. Tehát ott évekről volt szó, tehát a rehabilitációnak a megszervezése és elindítása és fejlesztése az ott rendelkezésre állt. Most a következő polgármester vajon meddig lesz polgármester? Mennyire fogadja el azt, amit elkezdett egy másik?
K.Gy.: Igen, én elismerem és nagyra is értékelem Gegesi és utóda Bácskai urak tevékenységet, de én változatlanul azt mondom, ketté kell választani a városfejlesztést, és a polgármesteri feladatot, mert a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egészen 1947-ig jól működött. Jó, voltak kisebb kilengések. De majdnem megszakítás nélkül 80 éven keresztül működött. (Ez idő alatt volt Monarchia, két világháború, Kommün, Horthy-rendszer, tehát a legkülönbözőbb politikai irányzatok uralkodtak, de az építészet maradt, mert nem létezik jobb vagy baloldali építészet!) (Szabó D. szerint [1922] a jobb és bal megosztáshalálos vétek a magyarsággal szemben!) Rengeteg feladat van egy kerületben, neked nem kell mondjam mert Te is egy alpolgármester vagy, mint építész. Nagyon jól tudod: oktatás, egészségügy, biztonság, rendőrség, ellátás stb. Abban a korszakban is, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa természetesen kikérte minden esetben a kerületi polgármestereknek a véleményét. Sőt mi több, a FKT-nak ki volt terjesztve a jogköre a peremkerületekre is, hogy komplex legyen a város fejlődése. Tehát nem úgy volt, hogy Kispest csak a saját szakállára épített, köteles volt egyeztetni a fejlesztését a Fővárossal. Persze ez nem jelentette azt, hogy Újpestet be kell kebelezni, hogy legyen ez a IV. számú kerület, vagy az újpesti polgármestert arra kényszeríteni, hogy a toronyházak esztétikájához is értsen? Nem tanulták. Nem is ez a feladatuk. Nekik óriási, sokrétű feladatuk van. Szerintem kiváló munkát tud a fejlesztések nélkül is egy polgármester, a kerületi vagy egy nagyobb egység polgármestere elvégezni. Csak az elmúlt évtizedekben sajnos összekeveredik minden a pártpolitikával és innentől végképp megoldhatatlan a kialakult helyzet! Látjuk itt Budapesten is ennek eredményeit az elmúlt 25 évnek a rossz példáit!
K.L.: De nagyon leragadtunk itt Budapestnél, pedig hát azért ebben az országban csodálatosan szép települések vannak. Te például Sopronban élted a fiatal korodat, egyetemre is jártál, ott sportoltál, sokrétűen éltél Sopronban. Az is egy csodálatos szép város.
K.Gy.: Biztos. Fontos dolog, hogy bizonyos affinitása legyen a polgármesternek az építéshez, de ne ő határozza meg a koncepciót!
K.L.: Ha építész?
K.Gy.: Hát, az a legritkább. Nem tud egy igazán vérbeli építész 1-2 évnél többet ilyen pozícióban eltölteni, mert aki szeret épületet tervezni, vagy várost tervezni, szeret a szakmájában elmélyedni az nem vállal ilyen hosszú időre szóló főépítészi feladatot. Az egy egész embert követelő küzdelem egy városnak a vezetése, Te is nagyon jól tudod.
K.L.: A mi településünk durván 8000 lélekszámú és nem könnyű végiggondolni azt, hogy az adottságokat pontosan figyelembe véve, merre felé lehet, merre felé szabad elmenni és ehhez mi szükséges. Tehát ez egy nagyon kemény feladat. Az első testületi ülésünkön miután korelnök vagyok elmondhattam azt, és ezt mindig elmondom, (elmondtam 11 éve, ez azt jelenti a 3. testületbe vagyok benne), hogy itt nincs politika. A politika csak annyira van jelen a mi életünkben, amennyire szükségünk van ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. De hogy merre fejlődjünk, azt majd mi eldöntjük, ezt mi tudjuk, akik ott élünk. Ezzel picit válaszolni is szeretnék arra, amit Te voltál olyan kedves és megemlítettél, hogy a politika és a szakmaiság valamilyen módon összeütközésbe is kerülhet és nem a szakma előnyére.
K.Gy.: Abszolút így van.
K.L.: Akkor tézisként is lerögzíthetjük. Nem jelenti azt, hogy az ember a politikát ne ismerje, ne tudjon mindent róla, mert éppen erre van szüksége ahhoz, hogy ezeket a fejlődési irányokat meg tudjuk határozni. Mondtad, hogy a politika döntően, befolyásoló tényező ma, így igaz. De hogy merre fejlesszünk, azt már engedjék meg, hogy mi mondhassuk meg.
K.Gy.: Úgy vagyok vele különösen a városfejlesztésre gondolva a pártpolitikának nagyon kis ráhatásának kellene, hogy legyen. Mert: nincs jobboldali, vagy baloldali város, csak város van, – mint ahogy Kassák Lajos mondta 1919-ben Kun Bélának, a Kommün – alatt értse meg Kun elvtárs: nincsen jobboldali matematika meg baloldali matematika, csak matematika van, így van ez a képzőművészetben is (Mi ez a felháborító megosztás: MMA vagy SZIMA?) Az FKT talán erre Európában egyedül jó példa. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának szervezete, amely végig élte a legkülönbözőbb politikai rendszereket: Monarchiát, Kommünt, Horthy-rendszert. Valószínűnek látom ezekből: az elődeink semlegesek voltak!
K.L.: Látod, itt azért nekem némi aggályom van. Az hogy semleges valaki, ebben nem vagyok biztos, tehát az hogy az ő felkészültségének, mentalitásának megfelelően valamerre irányul, az természetes, ebben nincsen semmi. Csakhogy ilyenkor kell tudni az embernek túltennie magát ezen, mert szakmailag kell valamit eldönteni. Kezdjünk egy kicsit belenézni, mert itt nagyszerűen elbeszélgettünk Budapestről, nagyobb településekről, de ebben az országban rengeteg 4-5-600 lélekszámú település is létezik. Ezeknek van egy kialakult képe, sajnos ez a kép nem igazán épületes, nem igazán dicséretes, akkor ott mi legyen? Ott a minden napi életért küzdenek a polgármesterek is, és azok is akik ott élnek. Legyen egy olyan országkép, ami régen megvolt. Ezek a hagyományos falusi beépítések a fésűs, a polgári zárt beépítése, de ezek megvoltak.
K.Gy.: Sajnos hiányzik nálunk a városépítés szerves és esztétikus fejlesztése. Például: itt vannak ezek a szörnyű lakótelepek, paneles lakóházak, olyanok, mint egy „rákos daganat” a városon! (Megjegyzés: Az 1950-60-as kommunista politikai vezetés irányításával Magyarország (Építésügyi Minisztérium) az 1960-as években a Szovjetúniótól vásárolta meg – a már akkor is elavult – nagypaneles előregyártott építési szisztémát, melyet eredetileg Franciaországban (Camus mérnök tervei szerint) tervezték. Ezzel a szisztémával később Magyarországon 9 házgyárban gyártották, a lakóházak építésére felhasználható, építési rendszer elemeit és építették tele ezekkel a csúnya „házgyári házakkal” Budapestet és a többi vidéki városainkat. Ezeket a korszerűtlen házakat ma súlyos milliárdokért kell hőszigetelni, korszerűsíteni!(?) (Bizonyára ezen épületeket fokozatosan – de sürgősen – szanálni kell és energiatakarékos házakra kell minél előbb cserélni!!)
K.L.: Pedig a házgyári építés nem okvetlenül szükséges, hogy ilyen megjelenésű legyen, amikor a dánok ezt kitalálták, és nem így találták ki.
K.Gy.: Én úgy gondolom, mint mindenben vannak, itt is voltak súlyos hibák, mert mi, egy kaptafára – laikus vezetéssel létrehoztuk – a szovjet házgyári lakótelepeket, holott Európában is, ha körülnéz az ember, azért vannak ilyen nagypaneles lakótelepek. Volt egy másik szisztéma is, (amit érthetetlenül elvetett akkor a laikus kommunista műszaki vezetés). Egy-egy telepet saját szerkezetével épített meg a beruházó és abból lett egy más jellegű városrész. Ez volt a poligon: ez azt jelentette minden lakótömb más formájú, más anyagú tudott volna lenni, szemben ezzel, francia-szovjet rendszerrel, ami nálunk építészetileg meghonosodott. Ha elmegy ma az ember Kispestre vagy Újpestre, Sopronba, Veszprémbe mindenhol ugyanazok a silány külsejű házgyári épületek vannak. Amit Te hiányolsz, annak ez az oka, ennek a helytelen, rosszirányú fejlődésnek. (Szomorú, de sorolhatnánk a megbocsájthatatlan ballépéseket, mint ez a giccses – Magyarország építészeti szégyene – a „Nemzeti Színház” megépítése, amit ráadásul az új igazgató fel is akar szentelni!!? Ki hatalmazta fel őt erre a felszentelésre a római kat., református, evangélikus egyházak, a MAZSIHISZ, vagy a HIT gyülekezete?) De valószínű nem az egész magyarság!!
K.L.: Belegondoltam abba, hogy született meg nálunk házgyár? Miután 50évig televíziós voltam – és remélem, hogy most is az vagyok, és maradok még kicsit – tehát: Veszprém. Ott volt a győri házgyár, volt már 9 házgyárunk – nem kevés egy ekkora országban – és volt egy megyei pártbizottsági titkár, bizonyos Pap János elvtárs (1990 után öngyilkos lett). Amikor Bondor József építésügyi miniszter valamiért Veszprémben járt akkor Pap Lajos azt mondta neki, hogy „Te Jóskám! Már ne haragudj, már mindenkinek van itt házgyára, nekem meg itt az ég világán semmit nem adsz” erre azt mondta Bondor úr – egyébként őt tiszteltem és szerettem – azt mondta „Jól van Lajos, kapsz te is egy házgyárat!” megkapta a veszprémi házgyárat, és a mezőre termeltek, mert nem kellett sehova. Ráadásul, ha ezeket úgy csinálták volna meg, ha a 9 házgyár csereszabatos lett volna és mindegyik mást gyárt, akkor lehetett volna variálni, csak arra kellett volna vigyázni, hogy ezek valamilyen módon összehozhatók lehessenek. Most már azért vannak házgyári épületek magastetővel, bizonyos homlokzati megjelenéssel elfogadhatóbbak.
K.Gy.: De az igazán nem jelent semmit, ha ráépít az ember magastetőt. (Ez nem oldja meg a helyzetet.)
K.L.: Bocsáss meg, hogy a szavadba vágok, de a magyar éghajlati viszonyok nem teszik alkalmassá a lapostető használatát. Mi pedig szépen építgetjük, 20 év után újra kell szigetelni mindent.
K.Gy.: Itt a legnagyobb baja, nem is a lapostető-magastető ellentéte, mert nagyon jó lapostetős szigetelések is vannak ma már a világon mindenhol. A probléma: – ma már slágertéma – az energia. Ezekben a rosszul szigetelt házgyári házakba az utcát fűtik a lakók. Jóllehet most kívülről leszigetelik ezeket a házakat, de igazán nem oldjuk meg ezeknek a helyzetét. Csak pénz költünk rá feleslegesen, mert folyamatosan a hőszigetelési igények nőnek! (Változik az éghajlat a világon!) Később újra fogjuk hőszigetelni? Ki kell találni a helyes megoldást. Az építészet és a városrendezésnek a feladata, hogy egy korszerű építés struktúrákhoz – (energiatakarékos esztétikus építményekhez), korszerű várost is tervezzünk!!! Energiatakarékos házakkal, egy korszerű városszerkezetbe épülő várost, amelyik még új munkahelyeket is teremt! És az ott lakók ne Csepelről Újpestre járjanak dolgozni és igényeljék a metrót. Úgy gondolom sok hibát követtünk el közösen! Valamikor kell ezen gondolkozni, ezért volna fontos, hogy egy komplex gondolkodású, műszaki társaság vegye kézbe az ügyet! Lehet ezt már másképp is nevezni FKT helyett, bármi neve lehetne, de a komplexitás nagyon fontos dolog az egész ezen múlik.
K.L.: Most így belegondoltam, ha mondjuk XX. kerület polgármestere vagyok, ezt Pestszenterzsébet, ott vannak ezek a házgyári épületek tömegével, és polgármester vagyok. Hogyan és milyen módon tudok segíteni ezeknek a megoldásában? Irdatlan pénz.
K.Gy.: Voltunk a XX. kerületi polgármester úrnál is egy szakértő társasággal, kiváló közgazdász Lóránt Károly is volt köztünk. (Beszélgettünk a kerületfejlesztésről közösen Kondor Katalinnal, Lóránt Károllyal, Kovács Andrással, Szabados Ákos polgármester úrral.) Panaszkodott a polgármester a XX. kerületben is megszűnt az ipar, nincs munkahely! Azonkívül ők is a nagypaneles lakótelepi házakat hőszigetelgetik. De nem válik ettől korszerűvé, belül ugyanaz marad, ha szaporodik a család megállt az élet, nincsen lehetőség a bővítésre. Ez is a baja ennek a konstrukciónak, hogy merev rendszerek, iszonyatos gazdaságtalanok, és lassan az egész orosz energia ipart átirányíthatjuk majd lassan erre a területre, hogy fölfűtsük a városainkat. Valójában ugyanez a helyzet vidéken is. Talán még rosszabb, mert ha utazol látod vidéken is óriási feladatok vannak, mert a régi korszerűtlen földszintes egyemeletes házak is hagyományos hőszigetelési anyagokból épültek, a hőszigetelésük a nullával egyenlő. Egy mozgalmat kellene indítani és ez is feladata lenne ennek az új városrendezésnek! (Új városközpontokat sport, szabadidő és munkahelyeket kell építeni! Beszélgettünk erről a XIII. kerületi polgármester helyettessel és főépítésszel, Szabolcs Attila XXII. (Budafok) kerületi polgármesterrel. Elemeztük velük, közösen a lehetséges új megoldásokat, hiszen a külső kerületeknek még kisebb is az anyagi támogatásuk!)
K.L.: Kedves kolléga úr gyakorlatilag 50 percet beszélgettünk arról milyen összefüggések lehetnek egy polgármesternek a teendőiben ez speciálisan az építészet, mely egyébként mindent meghatároz, az egész népgazdaságot, mert mindig az építőipar az amelyik elindítja egy gazdaságnak a fejlődését. Milyen tanácsot tudnál adni egy polgármesternek?
K.Gy.: Nem a polgármesternek adnám a tanácsot, hanem Magyarországnak. Át kellene szervezni ezt az egész országot, a műszaki felkészültségét, a Műegyetemi oktatást, sürgősen meg kell változtatni! A polgármesternek egy csomó más dolga van, ami nem függ össze kifejezetten a városfejlesztéssel. Annyi tanácsot adnék a kerületi polgármestereknek, hogy rugalmasan működjenek együtt azzal a műszaki gárdával, akik majd a fejlesztéseket irányítják. Sajnos azonban ma az építésügy gödörben van, mint közelmúltban egy fontos ember mondta – ma az építészet nem stratégiai ágazat! Kérdem: akkor mi és kié??
K.L.: Kedves Kévés György, megköszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat. Megköszönjük azokat a gondolatokat, amelyek talán az ország több mint 3200 településének a polgármestereihez is eljutnak. Ha semmi más csak gondolkodásra késztetik őket, akkor már nagyon sokat elértünk ezzel a beszélgetéssel. Hogy a polgármesterek hogyan és milyen módon reagálnak azt megtudhatják Önök az elkövetkezendőkben – minden második héten – jelentkezik ez a műsor „Mi újság polgármester úr? Mi újság polgármester asszony?” Ott megpróbáljuk mindezeket a gondolatokat, megtárgyalni. Kicsit talán szakmai volt a ma esti beszélgetés, de úgy vélem, hogy egyáltalán nem volt olyan ez a beszélgetés, amelyet ne lehetett volna végighallgatni, és amiből nem tudunk egy picit legalább tanulni, és ezt köszönjük Kévés Györgynek.