Széles Gábor a Magyar Hírlap hétvégi számában ismét szóba hozta titkos találmányait, amelyek még a kikísérletezés fázisánál tartanak. A zalacsányi kastély felújítása azonban máris látványosan halad, példát mutatván ezzel más régiók vidékfejlesztőinek. Cikkünk második felében, a „Balaton – Szigetvár tengely” jövőbeni turisztikai potenciálját vizsgáljuk. (Magyar Hírlap – Pálóczi A.)
Összességében négy kulcstémával foglalkozik – mondta Széles Gábor a Magyar Hírlapnak adott interjújában Az energiacella mellett, amely az energiát a levegőből csatolná ki (talán Tesla valamilyen nem közismert módszerével? P.A.) egy másik találmánya is nemzetközi fontosságú. Ez a dízelmotorok fogyasztásának és környezetszennyezésének redukálásáról szól, de titoktartási kötelezettségből és más okokból egyelőre nem nyilatkozhat a részletekről. „Annyi bizonyos, hogy világviszonylatban ez is számottevő projekt lesz. Alapvetően módosíthatja az autógyárak fejlesztési stratégiáját a következő években” – hangsúlyozta. A harmadik kulcstéma egy hatékonyan működő csomagküldő szolgálat kiépítése, a negyedik pedig a zalacsányi kastélyszálló-projekt.
Ez utóbbi a zalai kistérségfejlesztés részeként, egy világszínvonalú golfpálya komplexummal is kibővül. S mindez a hazai termálvíz kincs Európában egyedülálló kihasználásának tervéhez kapcsolódik. Széles Gábor a síparadicsomnak számító Ausztria példája nyomán szeretné elősegíteni Magyarország termálvíz nagyhatalommá történő fejlesztését. Ez bizonyos értelemben egybecseng a Kincsem Nemzeti Lovas Program célkitűzésével. 
A lapos és ezért jól lovagolható Magyarországot (ha már magas hegyeink nincsenek), a program ugyancsak a síparadicsomnak ismert Ausztria példája nyomán szeretné lovas paradicsommá fejleszteni. Tekintve, hogy a zalacsányi kastély és környéke csak egy-két „lóváltó állomásnyira” fekszik a fontos lovas túra útvonalnak számító Balaton-felvidéktől, a két turisztikai törekvés erősítheti, sőt, kiegészítheti egymást. A termálturizmus a Balaton környék számára a szezon egész éves meghosszabbításában segíthet. S mindez, kibővítve az üdülési kínálatot őszi-téli horgász-vadász és lovas programokkal, vagy akár az egész év folyamán megjeleníthető történelmi hadijáték eseményekkel, új munkalehetőségeket teremtene a Balaton régióban. A lovas hagyományőrzés valamint a várjátékok kultusza, miként a fejlett Európában mindenhol, nálunk is egyre népszerűbb.
———————————————————————-
LEENDŐ TÖRTÉNELMI LOVAS- ÉS VALLÁSTURISZTIKAI EMLÉKHELYEK A „FONYÓD – SZIGETVÁR TENGELYEN”
Széles Gábor vidékfejlesztési elképzelései inspirációt adnak egyéb vidékfejlesztési elképzelésekhez. E sorok írója, aki újságíró-lobbistaként a „Keleti nyitás” jegyében több cikket is publikált a Ring Magazinban és személyes török-magyar kapcsolatokat ápol, most felvázolja Fonyód környékének eddig fel nem ismert történelmi-turisztikai lehetőségeit.
A Zalacsánytól csak 2-3 „lóváltó állomásnyira” (40-50 kilométernyire) magasodó fonyódi Várhegyről ez a látvány tárul elénk. Sokak szerint a Balaton legszebb, egyedülálló körpanorámája, szemben a csak arról a környékről szimmetrikusnak látszó Badacsonnyal. A fonyódi kettős hegy magasabbja, a Várhegy az egész déli part legkiemelkedőbb pontja, csúcsán már a kelták is földvárat emeltek. S a Római Birodalom idején is fontos őrhely volt. Jól szemmel tarthatták innen a hegy mögötti Balaton-Nagyberek öbleit megkerülő egykori „nagy hadi utat”, amely Aquincumból az Adria tenger mellékére s végül – mint akkor minden út –, Rómába vezetett. 
A hunok, majd később a frankok ellen harcoló avarok szintén megfigyelő helyként használták e fontos stratégiai pontot. A honfoglalás után, Géza fejedelem uralkodása alatt a Balaton déli partja Koppány, népies nevén Kupa vezér szállásterülete volt. Neki valószínűleg szintén állott erőssége a fonyódi Várhegyen. Ez azonban nem azonos a kisebb – Sipos – hegy lábánál álló török kori alsó várral, amely Koppány (Kupa) vezér korában még nem létezett. Hatalmi központját jelentő tekintélyes földvárát a Fonyódtól 20 kilométerre magasodó somogyvári hegyen emelte. A hegyet ma is Kupavárhegynek hívják. S innen, a Balaton déli partján futó római hadi úton vitte seregét Veszprém alá 997 őszén, hogy a sorsdöntő csatában Istvánnal, későbbi első keresztény királyunkkal megütközzön. A távolabbi jövőben ez a hadi út is lovas túra útvonal lehetne. 
Az évente „megvívott” István-Koppány „emlék-ütközet” pedig Európa hírű lovasturisztikai attrakcióvá nőhetné ki magát! (Még akkor is, ha egyes történészek szerint ilyen ütközetről nem tud a történetírás, s Koppányt egy kisebb kísérete élén verték le.) Koppány halála után 80 évvel I. László, a későbbi Szent László lovagkirály, aki valójában Koppány vérrokona volt, s talán ezért is esett választása Somogyvárra, ott kővárat emeltetett a Kupavárhegyen. Majd győztes horvátországi hadjárata után annak védfalai között építtette fel a korszak egyik legnagyobb bazilikáját, a Szent Egyed apátságot. Somogyvár ekkortól a török hódoltságig Somogy megye fővárosa volt. Az apátság kettős tornyából illetve a vár bástyáiról az alábbi fotón látható panoráma tárult az egykori, később ezen a hermán is megörökített lovagkirály szemei elé. Különös tájkép s megkapó, hogy a fonyódi kettős hegy úgy simul a Badacsony és a Gulács kontúrja alá, mintha nem is lenne köztük a Balaton!
A kép előterében látható jelenlegi halastó egyébként a XI. századi „nagy” Balaton legdélebbi öblének maradványa. Ezt később a Nagyberek Somogyvártól Fonyódig terjedő mocsárvilágába zárta egy hullámok építette turzás, a fonyódi kettős hegy mindkét oldalán. E keskeny földnyelvre épült később a régi Balatoni út, a vasútvonal, illetve a fonyódligeti meg az alsóbélatelepi nyaralótelep. I. László idejében a Balatonnak ez a keskeny öble még összeköttetésben állt a Balaton víztükrével. A várat és az apátságot a képen látható tanúhegyek dereglyéken Somogyvárra szállított köveiből emelték! A később szentté avatott lovagkirályt 1095-ben, végrendeletének megfelelően ide, vérrokonának Koppánynak várhegyére, a Szent Egyed apátságban temették el. 
Csontjait 1113-ban vitték jelenlegi nyughelyére, Nagyváradra. Teste azonban itt porladt el. Akárcsak 471 évvel később a zsigerek nélkül Isztambulba szállított Szulejmán szultán szive és belső szervei, amelyeket a törökök a Somogyvártól délre, 60 kilométerre fekvő Szigetváron temettek el. Somogyvár, a rekontsruálni kívánt emlékhellyel a jövőben keresztény vallásturisztikai zarándokhely lehet. Szigetvár pedig leendő muzulmán vallásturisztikai emlékhely, hiszen a „török Mátyás király” szive (amely egykor legkedvesebb feleségéért, Hürremért dobogott), ma is Szigetváron nyugszik.
S ha már a török kornál tartunk meg kell említeni, hogy Szigetvár eleste után Fonyód maradt a Balaton déli partjának egyetlen még be nem vett erőssége. A Nagyberek mocsarából szigetként kimagasló fonyódi kettős hegy kisebbikének, a Sipos hegynek lábánál fekvő alsó vár még 9 évig állt ellen az oszmán túlerőnek a félelmet nem ismerő Palonai Magyar Bálint kezében. A Nádasdy Tamás nádorispán szolgálatában álló fonyódi várkapitány így festette le Nádasdynak írott levelében a fonyódi vár hadi helyzetét: „Előttem tűz, mögöttem víz, köröttem mind ellenség. Csak én magam vagyok köztük, mint az ördög a sombókon!” 1558-ban Mehmed bég Fonyód ellen intézett éjjeli támadását kellett visszavernie. A törökök a palánkban (külső várban) álló épületek szalmatetejét és a széna- szalmakazlakat fölgyújtatták, s azok fényénél hajnalig már a kis belső várat ostromolták. Magyar Bálint huszonöt vitézével mégis megtartotta azt a túlerőben lévő ellenség kényszerű visszavonulásáig. „Bizony – jelenti levelében Nádasdynak – soha a villasütésre jobban nem vöttek, de ami kevesen voltunk a szegény keresztény hit mellett örömest harcoltunk.” Sőt, a várból még rajta is ütöttek a távozó török csapaton, s „fejeket vettek”. „Az törökök – írja – kilenc szekéren vitték az sebest.” Ilyen katona volt a fonyódi kapitány. Nem csoda, hogy a várat az ellenség csak két évvel a halála után, 1575-ben tudta elfoglalni. S csak ekkor terjeszkedhettek a törökök egészen a Balaton déli partjáig. A „Magyar Tenger” ekkor vált az Oszmán Birodalom határvizévé – a teljes hosszában. A Badacsony a Magyar Királysághoz s egyben „Európához” tartozott, a fonyódi kettős hegy azonban már „Ázsiához”. Egy olyan birodalom részeként, amely akkoriban a Balaton déli partjától egészen Perzsiáig ért. (A sirályok több mint 100 esztendeig a „kettő között” repkedtek.)
Egy távolabbi jövőben az újra felépített fonyódi végvárak hadijáték látványosságai talán egy Balaton-Fonyód-Somogyvár-Szigetvár „tengely” történelmi- vallási- lovas- horgász és vadászturisztikai régiójának Európa (és Ázsia) hírű attrakciói lehetnének. Annál is inkább, mert a Fonyód várhegyi őrtoronnyal és a Sipos hegy lábánál fekvő alsó várral szemben, a mocsár bézsenyi túlfelén alig több mint egy kilométernyire, egy török ellenvár is épült, amelyet a magyar és a török régészek is számon tartanak. Sőt, látótávolságon belül ott állt a mai Ordacsehi, s egyben az új M7-es autópálya mellett, a Zardavárnak nevezett kis földvár is. Illetve ezek és a somogyvári kővár között ott állott még az öreglaki végvár is, amelynek helyreállítása szintén hozzájárulhatna e lovas és történelmi turisztikai térség idegenforgalmi fellendüléséhez. Ezek, föld- illetve palánkvár falak között álló templomerődök lévén, a kőváraknál jóval olcsóbban felépíthetők.
S szép gesztus lenne, ha egykori lerombolóik leszármazottai, az időközben barátainkká lett török turisztikai és egyéb vállalkozók részt vállalnának ebben. A berlini és a törökországi törökök számára az „egykori határvidék” korhű, XVI. századi várjátékok során átélhető hangulata páratlan turisztikai vonzerőt jelenthetne a Balaton természeti szépségével és termálfürdő szolgáltatásaival együtt egész évben. Amikor e sorok írója mindezt a budai török rezidencián, Sefika Kutluer török fuvolaművész koncertjére történő meghívásakor többeknek, így a török nagykövet feleségének is elmondta, akkor azt a választ kapta, hogy mindez a török befektetők számára is érdekes lehet. Érdemes lenne ezért a magyar „Keleti nyitás” égisze alatt komolyabban foglalkozni ezzel.
Pálóczi Antal