Ősi ösvényeken Ázsiában címmel most zárta Stein Aurél életútját bemutató, 2012 végén nyitott kiállítását az Országos Széchényi Könyvtár. A nagy Kelet-kutató tavaly 150 éve született. Véletlen egybeesés, hogy a kormány tavaly kezdte meg „keleti nyitás” programját. Egy hónapja Magyarországon járt a török miniszterelnök. S a világ közvéleményével egyetértésben, a török tudóstársadalom is Stein Aurélt tekinti a XX. század legkiemelkedőbb Ázsia-kutatójának.
Stein Aurél, a Selyem-Út felfedezője, rangos, világhírnévnek örvendő kutató. Számos lelete, ásatásainak egyedülálló eredményei bő anyagot biztosítanak a különböző tudományágak számára. 
A Selyem-Út már a Krisztus előtti második századtól ismert karaván út volt, amelyen át évszázadokon keresztül szállították a Távol-Kelet kincseit Európába (selymet, porcelánt, fűszereket, de drágaköveket, aranyat stb. is). Gazdasági jelentősége mellett kulturális értéke is óriási volt. A különböző népek más- más jellegű kultúrája, nyelve és vallása így juthatott el a távolabbi tájakra (pl. a buddhizmus). Stein Aurél három belső-ázsiai expedíciójával próbálta felkutatni az egykori útvonalat, és közben homokba temetett híres városok nyomaira bukkant.
A Selyem-Út már a Krisztus előtti második századtól ismert karaván út volt, amelyen át évszázadokon keresztül szállították a Távol-Kelet kincseit Európába (selymet, porcelánt, fűszereket, de drágaköveket, aranyat stb. is). Gazdasági jelentősége mellett kulturális értéke is óriási volt. A különböző népek más- más jellegű kultúrája, nyelve és vallása így juthatott el a távolabbi tájakra (pl. a buddhizmus). Stein Aurél három belső-ázsiai expedíciójával próbálta felkutatni az egykori útvonalat, és közben homokba temetett híres városok nyomaira bukkant.Stein Aurél 1862. november 26-án született Budapesten. Gyermekkorában a világhódító Nagy Sándor hadjáratairól szóló könyvek ragadták meg a képzeletét. Kedvenc olvasóhelye az Akadémia könyvtára volt, közel is laktak hozzá. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1879-ben. Tübingenben szerzett bölcsészdoktori diplomát 1883-ban. Majd Bécs, Lipcse és Tübingen egyetemein folytatott indológiai és iranisztikai tanulmányokat. 1884-85-ben a magyar állam ösztöndíjasaként London, Cambridge és Oxford egyetemeire járt.
1885-86-ban a Ludovika Katonai Akadémián szerzett tereptani és kartográfiai ismereteit expedíciói során jól tudta kamatoztatni. Nyári vakációit az Alpokban töltötte, így a hegymászás tapasztalatait később szintén jól fel tudta használni.Miután itthon nem kapott érdeklődési körének megfelelő munkát, Angliába tért vissza, ahol Duka Tivadar 48-as honvédtiszt egyengette pályáját, aki Indiában járva Körösi Csoma Sándor szellemi hagyatékát gyűjtötte össze. 1887-ben Indiába ment, immár angol szolgálatban, ahol a Lahori Oriental College igazgatója, és az egyetem hivatalvezetője lett.
1888-1906 közötti időszakban Kasmír a „Boldog völgy országa” vált Stein Aurél kutató munkásságának központjává. Fáradhatatlanul gyűjtötte a szanszkrit kéziratokat és régészeti emlékeket, melyek gazdag tárházául szolgálnak ma is a tudományos világ számára, mivel azok másolatai összesen 13 külföldi gyűjteményben megtalálhatók.
Első tudományos műve, a Királyok Könyve, a kasmíri őskrónika volt (1894). S nem volt véletlen az sem, hogy Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián megtartott székfoglalójának címe „A fehér hunok és rokon törzsek indiai szereplése” volt.
Első felfedező útjának eredményei alapozták meg hírnevét a Kelet-kutató tudósok körében.
1900-1901-ben tette meg első belső-ázsiai expedícióját.
Kelet-Turkesztán homoksivatagjában végzett régészeti munkálatokat, melynek során a homokba temetett ősi városok romjaira bukkant, mint Loulan, Miran stb. Második belső-ázsiai expedíciója (1906-1909) a Kína és a belső-ázsiai sivatagok határán fekvő oázisvárosba vezetett, Tunhuangba régi nevén Szacsou, ahol az Ezer Buddha Barlangtemplomok találhatók.
A Tunhuang-i kincsek iránt ezután megnőtt az érdeklődés a nyugati tudósok körében. Maguk a kínai tudósok is csak a 30-as évek után kezdték értékelni a gazdag művelődéstörténeti anyagot, és 1944-ben már megkezdte működését a Tunhuangi Kutatóintézet.
Vallási kegyhelye volt ez a buddhista zarándokoknak. Ezek a meredek homokfalba vájt cellák, mintegy 900 volt, ma csupán 492 maradt meg, színes falfestményeivel, három ezernél is több szobraival lenyűgöző látványt nyújtanak. Ez sem volt véletlen, hogy Stein második kutató-útja ide vezetett. 
Még 1902-ben Hamburgban vett részt egy orientalista kongresszuson, ahol Lóczy Lajos magyar tudós előadásában olyan erővel ecsetelte az Ezer Buddha Barlangtemplomokat, hogy az igen felkeltette Stein érdeklődését.
Még 1902-ben Hamburgban vett részt egy orientalista kongresszuson, ahol Lóczy Lajos magyar tudós előadásában olyan erővel ecsetelte az Ezer Buddha Barlangtemplomokat, hogy az igen felkeltette Stein érdeklődését.” Páratlanul gazdag művészettörténeti jelentőségük mellett óriási írásos anyagot is rejt magában több tízezer tekercs formájában. Ezekből sikerült Stein Aurélnak jó néhányat megszerezni illetve megvásárolni.
Egy Wang nevű taoista szerzetes, aki a kincseket őrizte egy-egy tekercset elajándékozott jómódú, befolyásos tisztségviselőknek, hogy így pénzhez jusson a kolostor rendbehozatalához.
Ezt tette Stein is, és a megvásárolt 24 láda irattekercs és 5 láda hímzés anyagát Londonba szállította, ahol mindjárt felismerték a gyűjtemény hallatlan nagy tudományos értékét… Pedig hosszú esztendők kellettek még a feldolgozásukra.
A Tunhuang-i kincsek iránt ezután megnőtt az érdeklődés a nyugati tudósok körében. Maguk a kínai tudósok is csak a 30-as évek után kezdték értékelni a gazdag művelődéstörténeti anyagot, és 1944-ben már megkezdte működését a Tunhuangi Kutatóintézet.Ma már a kínaiak is elismerik azt az úttörő munkát, amit Lóczy Lajos és Stein Aurél végzett Tunhuangban.
A több tízezer kínai, tibeti, szanszkrit, tangut, páli és egyéb nyelvű kézirat a terjedő buddhizmushoz tartozott, de mellette igen sok világi tárgyú írás is szerepelt. A kéziratok között akadt egy különlegesség. Egy 868. május 11.-én keltezett nyomtatott szöveg, amely hatszáz évvel előzte meg Gutenberg világhódító találmányát, a könyvnyomtatást. Ez a kultúrtörténetileg egyedülálló kincs a British Museumban tekinthető meg.
Stein Aurél harmadik belső-ázsiai kutató munkája során (1913-1916) bejárta Turkesztánt (ma Hszincsiang-Ujgur autonóm terület) egészen a Gobi-sivatagig és a Kuen-Lun hegység vidékét.
Bár második hazája Anglia volt, mert ott kapott megbízásokat, és a sikerek után állampolgárságot is, sőt a király lovaggá ütötte, ő megmaradt mindvégig magyarnak érzelmileg és nyelvében is. Olyan ihlető példaképei voltak, mint Körösi Csoma Sándor, avagy Lóczy Lajos geológus, geográfus, akinek köszönhette életművének koronáját, a Tunhuang megismertetését a világgal.
A tudományos világ őt tekintik a XX.század legkiemelkedőbb Ázsia-kutató régészének. Elismertsége nyomán számos akadémia és társaság tagjává választották, többek között a cambridge-i és az oxford-i egyetem díszdoktorává. Mígnem Magyarországon az Akadémia csak külső tagjává választotta. Ellenben a Magyar Földrajzi Társaság 1922-ben elsőként alapított Lóczy-érmét nyerte el. Könyvtárának egy részét 1925-ben küldte el az Akadémiának.
Hagyatékából, amely Indiából és Angliából érkezett meg -saját végrendelete szerint- 2300 könyv, 180 kötetnyi folyóirat, 31 fényképalbum saját felvételeivel és leveleivel került az Akadémiához. Ez a könyvtár máig a Keleti Gyűjtemény Belső-Ázsiára vonatkozó anyagának az alapját képezi.
Éppen újabb kutató-útjának előkészületekor érte a halál Kabulban 1943. október 28-án. Sírján (mely a kabuli keresztény temetőben található) ez áll: „A man greatly beloved” (Nagyon szeretett ember volt).
Stein Aurél érdemei: három belső-ázsiai expedíciójával az ókori selyemutat azonosította be, feltárta az ősi városok maradványait valamint elfeledett régi indo-iráni népek írásos tárgyi emlékeit. Emellett feltérképezte Kínát.