Kicsi faluból indult, hogy meghódítsa a nagyvárost. Sem rokona, sem ismerőse, sem boldog őse nem volt senkinek. Csakis magára számíthatott. És még mindarra, amit a szülői házból hozott magával. Szöllősi Györgyi, az M1 Híradó és Az Este műsorvezetője a vendéglátónk.
Szöllősi Györgyi erős nő. De nem az a fajta, aki le akarja győzni a férfiakat, sőt! Éppen a nőiességével ér el olyan eredményeket, amelyek tiszteletre méltóak.
– Egy Duna menti kisfaluból származom – meséli –, ahol szerettem gyerek lenni. Mégis, egyfolytában arról álmodoztam, hogy jó lenne nagyon gyorsan felnőni, mert akkor azt tehetem, amit csak akarok. A szüleim eléggé szigorúak voltak, és viszonylag konzervatív nevelésben részesültem, ami oka lehetett ennek a felnövési vágynak, de semmiképpen sem lázadás. Anyukám és édesapám olyan alapot adott nekem, amelyért kimondhatatlanul hálás vagyok. Nagyon hamar elkerültem otthonról, 13 évesen kezdtem el a gimnáziumot Budapesten. Sokféle lehetőségem volt, merre is tartsak, de a legfontosabb az volt, hogy színésznő szeretnék lenni. És ha ez nem megy, akkor sportoló.
Györgyit felvették a Vörösmarthy Gimnázum dráma tagozatos osztályába, és megkezdte kollégiumi életét. – Kamasz voltam, sérülékeny korban, de erősnek éreztem magam, és tudtam, mit akarok. Minden egyenes útnak tűnt, kaptam kisebb szerepeket, és egyértelmű volt, hogy érettségi után jelentkezem a színművészetire. A második rosta után felajánlották, hogy menjek a Madách stúdiójába, elmentem. És azzal a lendülettel jelentkeztem az Új Színház stúdiójába is, ahová szintén felvettek. Egy darabig párhuzamosan csináltam mindkettőt, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem megy. Maradt a Madách…
És egy év sem kellett hozzá, hogy Györgyi rájöjjön, tévedés volt a nagy álom, belőle nem lesz elismert színésznő. – Sok mindenben csalódtam, a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan szerettem volna. Felismerésszerű volt a döntés, hogy itt a vége, más utat kell járnom. A Janus Pannonius Egyetem művelődésszervező és média szakára jelentkeztem, felvettek, de még két évig maradt a Madách is. Szerettem ott dolgozni, sőt, megtanultam dolgozni. Aztán elkezdődött a csodák sorozata. A diplomaosztás idején indult a Satellit tévé. Györgyi – férje biztatására – ide jelentkezett, felvették. – Híradóztam, Varga Mihály volt a főnököm, akitől nagyon sokat tanultam. Hamarosan saját műsorom is lett, aztán ahogy ez akkoriban lenni szokott, egyszer csak ingyen dolgoztam, majd a televízió is megszűnt. Átkerültem a Hír TV-hez, azt gondoltam, hogy még egyszer nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy ne legyen pénzem a megélhetésre, így elvállaltam két rádiós munkát is. Hajnalban keltem, éjszaka feküdtem, aludtam vagy öt órát, és kezdődött elölről minden. Jó volt. Pörögtem, imádtam dolgozni, és meg akartam felelni az elvárásoknak… Volt még néhány váltás, Duna TV, majd az MTVA, ahol ma is dolgozom.
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk magazin februári számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!