Ahogy Ady Endre versében, az amerikai magyarokban is élt a vágy, hogy környezetüket megismertessék szülőföldjük életével és történelmével. Ahhoz azonban, hogy ezt a nagyközönségnek is elmondhassák, olyan szinten kellett megtanulniuk angolul, hogy írásukat könyv formában is közreadhassák. Úgy tűnik, hogy ennek mostanában jött el az ideje, mert egyre több angol nyelvű regény és életrajz jelenik meg, amelyek háttere a közelmúlt magyar történelme.
Csak hogy néhányat említsünk: Thassy Jenő hatalmas önéletrajzi írásának első kötete, a RISKY REGION (Veszélyes vidék), a húszas évektől a második világháború befejezéséig követi nyomon a magyar történelmi eseményeket, egy arisztokrata család sarjának élményei kapcsán. Várdi Huszár Ágnes regénye, MIMI, szintén egy arisztokrata család történetének hátteréül az 1939. és 1945. közötti háborús évek Magyarországát mutatja be az amerikai olvasónak. Lakatos Magdolna írása, THE ROAD TAKEN (Az úton) elsősorban a forradalom és menekülés önéletrajzi leírása.
Zahár Sári (Shari Vester) most megjelent könyve DEGREES OF COURAGE (Bátraké a szerencse) az egész huszadik századot jeleníti meg egy magyar család három nemzedéke, nagyanya, anya és lánya, élettörténetének leírásában.
„Sok amerikai alig tud mást Magyarországról, mint gulyás és Zsazsa Gábor, semmit az ország küzdelmeiről” – írja a szerző. „A te élményeid megörökítése kellett ahhoz, hogy mi is emlékezzünk a nácik és a szovjetek által elkövetett gaztettekre” – teszi hozzá a könyv egyik amerikai olvasója. Hiába szabadkozik a szerző a megszokott módon, hogy „ Az események és személyek kitaláltak – kivéve az ismert történelmi tényeket – ezért élő személyekkel való hasonlóságért a szerző nem vállal felelősséget”. Nyilvánvaló, hogy önéletrajzi és családi élmények elmondásáról van szó. Ennek felismerése adja az olvasó számára a hitelesség biztonságát.
A történet 1900. július 31-én egy fiatalasszony temetésével kezdődik, mintegy szimbolikusan előrevetve a XX. század jövőbeli tragédiáit. Az özvegyül maradt férj kilenc gyermekének gondja a legidősebb testvér, a 18 éves Angéla vállára nehezedett. A Monarchia tisztviselőjét eredetileg Csehországból helyezték Sopronba, így lett az osztrák család magyarrá. „Ubi bene, ibi patria” – mondta a latin közmondás, valóban a Monarchia nagy „olvasztótégelyének” egyik legkedveltebb helye Magyarország volt. Így magyarosodott el számos német, szlovák, horvát, zsidó család az évek során. Angéla is magyarnak nevelte testvéreit, majd a saját kislányát, amely egy őt megkörnyékező katolikus papnövendéktől született. Csak sajnálni lehet az anyai felvilágosítás nélkül felnőtt fiatal lányt, aki az évek során megállja a helyét és anya helyett anyja lesz kisebb testvéreinek is. Közben azonban egyre sötétebb felhők gyülekeznek a századvég egén, majd az ország világháború utáni szétdarabolása következtében a Selmecbányáról Sopronba telepített Erdő és Bányaipari Főiskola hallgatói hoztak új szint a város életébe.
A hallgatók között volt Zachár Jenő, aki végzés után Angéla lányát, Ilonkát, becenevén Lensit, vette feleségül. Az ő életük sem lett mentes a történelem viharaitól, hiszen néhány évi viszonylagos nyugalom után a második világháborúba sodródott az ország. Közben azonban megszületett a harmadik generációt képviselő kislány, Sárika. Az ő korának a története képezi a könyv nagyobbik részét. Nem csoda, hiszen volt miről beszámolni. Bombázások, nyilas terror, zsidóüldözés-mentés, szovjet megszállás, kommunista hatalomátvétel, forradalom, majd a kétségbeesett tépelődés, amely akkor oly sok fiatal előtt felmerült: menni, vagy maradni. Nemcsak az események, de az egyéni történetek is mind ismerősek azok számára, akik azokban az időkben éltek. Melyik vidéki fiatal ne ismerne magára Sári elszánt igyekezetében, hogy felkerülhessen Budapestre, az egyetemre. Akármelyik vidéki városban élt, a főváros vonzóereje szívta magához. Az ország tragédiáját egyénileg is átélte, amikor az egyetem elvégzése előtt kellett elhagynia az országot. Sári, egy a kétszázezer, többségében fiatal, magyar menekült között, az ország elhagyása mellett döntött és végül Los Angelesben érte a hír édesanyja haláláról. Így a könyv története temetéssel kezdődött és ugyanúgy végződik.
A regény mintegy naplóként olvasható. Pontos dátumok és valós történelmi események idézése adja a történetek hátterét. Nem takargatja a kegyetlen magyar valóságot és fejezetei címei elárulják, hogy értéssel követte az eseményeket. „A háború pokollá változott”, vagy „A terror évei” őszintén beszélnek a megélt borzalmakról, mégis úgy érezhetjük, hogy a valóság megmutatása mellett, amikor a magyar vezetők felelősségét kellene felvetni a történtekért, szeretné hazáját minél kedvezőbb színben feltüntetni amerikai olvasói előtt. Valahogy olyan formán felmentve az ország vezetőit minden felelősség alól, mint ahogy a közelmúltban elfogadott „Alaptörvény” bevezetője (preambuluma) közli. Eszerint Magyarországot 1944. márciusa és 1990. májusa között megfosztották önrendelkezésétől, tehát csupán áldozatnak, nem felelősnek kell tekinteni.
A Degrees of Courage egy magyar család három nőtagjának az élettörténetén keresztül mutatja be Magyarország XX. századi történelmét. A sors kihívásaival bátran szembeszálló asszonyok sorsán nemzedékeik problémáit ismerhetjük meg. A hiszékeny hívőt kihasználó pap, a kicsinyes vidéki társadalom előítélete, a háborúk nyomora, az önkényuralmi elnyomás, a politika változásai és terrorja ellenére mind a hárman bátran megállták helyüket a kihívásokkal szemben. A nagyanya minden viszontagságon felülkerekedett, az anya nehezen viselte a rámért végzetet, de a végén felemelt fejjel búcsúzott szeretteitől, a lány a saját javára fordítva a sorsot kezdte el új életét. Ő az, aki californiai Palm Springs-beli otthonában megírta ezt az 566 oldalas könyvet. Aki szeretné megrendelni, keresse a Mill City Press kiadót degrees.saga@gmail.com címen. Kiváló ajándék amerikai barátoknak, vagy magyarul már nem tudó leszármazottainknak.
Úgy tűnik, hogy az ilyen visszaemlékezések, írások vették át az amerikai magyarok hagyományápolásának gondját, amikor a több mint száz éve alapított templomok és intézmények kétharmada megszűnt.
Papp László