Ezek a lánybabák, azok a fiúk, van belőlük szamuráj és nindzsa is. Íme, egy „üzenőbaba”: ha lecsavarod a ruhácskáját, írhatsz a belsejébe. Itt látható a mesebeli Bambusz hercegnő, ő pedig Daruma, az indiai szerzetes, aki hét esztendőn át meditált egy barlangban. Kicsit rémisztő a legendája. Az évek során a lábai leváltak testéről, a szemhéjait viszont ő maga nyeste le, hogy el ne aludjon. Így lett belőle a türelem jelképe – mutatja be Tóth-Vásárhelyi Réka a polcokon sorakozó saját készítésű fababáit.
Első ránézésre talán csak a ruhájuk színe különbözteti meg egymástól a lakktól fénylő, decensen álldogáló alakokat. Simára fésült, egyforma frizurájuk, gondosan összekapcsolt kimonójuk nemes eleganciát kölcsönöznek viselőiknek. Úgy tűnik, hiába vannak több százan, mindannyian ugyanazon gondolkodnak. Ám aki jobban megnézi őket, látja, a soktucatnyi kokesi baba arca egyszerre csak beszélni kezd. Az egyik így, a másik úgy: cserfesen, vidoran, szemérmesen. Az itthon egzotikumnak számító bábok Japánban szinte minden háztartásban megtalálhatóak, hiszen azon kívül, hogy szépek, még a bő termésről is „gondoskodnak”.
Tóth-Vásárhelyi Réka őshazájukban kezdte el gyűjteni a kokesiket. A fiatal iparművészt nem a gyakorlati szempontok, hanem a messzire vágyó kislány álmai vezették a felkelő nap országába. – Tízéves voltam, amikor megismerkedtem a játszótéren egy kétgyermekes japán családdal. Nagyon megtetszettek nekem, egyre több időt töltöttünk együtt. Addig-addig mesterkedtem, míg odaköltöztek a házunkba. Rengeteget jártunk össze, elvarázsolt az életvitelük. Miattuk határoztam el, ha nagy leszek, Japánba megyek – meséli Réka az ázsiai szigetországhoz fűződő vonzalmának kezdeteiről. Réka 2002-ben, az ELTE óvodapedagógusi, tanítói és rajztanári szakának elvégzése után egy japán állami ösztöndíjjal két évig tanult a Kobe Egyetemen, hogy helyben tanulmányozza az ottani művészeti nevelést. Visszatérve Magyarországra beiratkozott az Iparművészeti Egyetem rajztanári és textiltervezési szakára.
Ám hiába kutatja megszállottan évtizedek óta a virágzó cseresznyefák országának kultúráját, hiába sajog olykor a szíve a keletre húzó honvágytól, Rékának esze ágában sem lenne élete végéig Japánban élni. Boldog, hogy utazva tanulhat a világról, mégis azt vallja: a megszerzett tudást itthon kell felhasználni. Hangja határozott, törékeny alkatának minden mozdulatát áthatja az eltökéltség. Körülnézve a japán lakberendezésre jellemző letisztultsággal kialakított észak-pesti lakásában, saját képeivel illusztrált haikus könyvét lapozgatva egy szemernyi kétség sem marad afelől, a japán kultúra misszionáriusa valóban komolyan veszi küldetését.
Olthatatlan tanítási vágya hívta életre első fababáit is. – Amikor megszületett a kislányom, mesekönyvet írtam egy csodálatos kokesiről. Először a képeket készítettem el, azokból született meg a történet, mellyel a japán kultúra legfontosabb töredékeit igyekeztem lefedni. A könyv kétnyelvű lett, hogy a gyerekek lássák, milyen a japán írás. A nyelvtanulók kedvéért pedig a nehezebb jelek mellé odaírtuk a feloldásukat is. Miután megjelent, többen érdeklődtek, hol lehet a főszereplőhöz hasonló babát kapni. Így jött az ötlet, hogy magam is elkezdjek kokesiket gyártani – idézi fel Réka. Tavaly augusztusban születtek meg az első bábui, melyeket azóta több mint nyolcszáz másik követett.
A babákat Japánban cseresznye-, itthon többnyire jávorfából, kőrisből, gyertyánból esztergálják. Arcukat és díszítésüket speciális tintafestékkel rajzolja rájuk alkotójuk. Érkeznek egyéni kérések is – előfordult már, hogy a megrendelő a hálószobája színéhez szeretett volna bábut készíttetni – ruháik általában az évszaknak megfelelő árnyalatokban tarkállanak. – Ha akarnék, sem tudnék két egyforma kokesit csinálni. Az esztergálás nem sablon szerint történik. Amikor összeillesztem a baba részeit, önkéntelenül is más-más testtartást vesznek fel. A kész darabokat a jellemük szerint keresztelem el. A nevüket ráírom a talpukra, már csak azért is,mert a japánoknál az írásjelek döntik el az adott szó értelmét – magyarázza. Így például a „Réka” nem csak azt jelenti, hogy „tisztelet virága”, hanem azt is, hogy „fagyi”.
Forrás: NOL.HU