A Nyelvtudásért Egyesület szerint a nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája a jelenlegi formájában alkalmatlan arra, hogy megoldja a hazai nyelvoktatással kapcsolatos problémákat, vagy, hogy előremutató gondolatokat közöljön a nyelvtanulás-nyelvtanítás terén. A december 20-án közzétett „Fehér könyvet” az egyesület szakemberei a január 3-i határidőig véleményezték – olvasható a szervezet által az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményben.
Az egyesület az oktatásért felelős államtitkárság előterjesztésében foglaltakat „további átgondolásra és átdolgozásra” javasolja.
Közölték, szakvéleményükben öt olyan területet emeltek ki, ahol a „Fehér könyv” szakmailag „hibás, vagy kivitelezhetetlen elképzeléseket” tartalmaz. Ezek a nyelvválasztás kérdése, a nyelvtanulás folyamatosságának biztosítása, a szakfelügyelet intézménye, a nyelvtudás mérése és a költségvetési források biztosítása.
Az egyesület szerint a különböző élő idegen nyelvek „komplexitás” szerinti sorba rendezése szakmai abszurditás. A szakmailag értelmezhetetlen érveléssel alátámasztott javaslat – amely szerint kezdődjön a kisiskolások nyelvtanulása a nehezebbnek gondolt nyelvvel – pedig „a pedagógiai nonszensz körébe tartozik”.
Azzal sem értenek egyet, hogy általános iskolában második idegen nyelvként „választható valamely neolatin nyelv, az orosz, a határ menti településeken a szomszéd ország nyelve, de szóba jöhet a kínai, a japán, az arab is” – írták.
Szerintük ez nem csak az általános és középiskola közötti „átjárhatóság és folytonosság” szempontjából kritikus, hanem az egyetemeken folyó nyelvoktatás szempontjából is.
A felsőoktatásba jelentkező tanulóknál a megszabott nyelvi szint is problémát jelent, mert a középiskola kimeneti követelménye (B1 szint) és az egyetemi alapképzés bemeneti követelménye (2017-től B2 szint) nincs összhangban – olvasható a közleményben.
A Nyelvtudásért Egyesület szerint az ellenőrzés és a számonkérés eszközei nem pótolják a nyelvtanárok szakmai támogatását, továbbképzését, a megfelelő források biztosítását, és nem vezetnek a stratégiában általános célként meghatározott kívánt eredményhez, az „államilag finanszírozott nyelvoktatás hatékonyságának növeléséhez”. A nyelvtudás hiteles méréséhez pedig olyan apparátusra és hozzáértésre van szükség, ami iskolai szinten nem áll rendelkezésre – írták.
Kifogásolják, hogy a „középtávú stratégia felületesen és nagyvonalúan kezeli a tervezet költségvonzatának kérdését”: szerintük egyrészt irreális az az elképzelés, hogy a megfogalmazott célok „a jelenleg is rendelkezésre álló források felelős és átgondolt felhasználásával is elérhetők”, másrészt a helyenként ötletszerűen felvetett pályázatokon elnyerhető, bizonytalan uniós forrásokra nem lehet rendszer-szerű oktatásfejlesztést építeni – áll a közleményben.
Forrás: MTI